A nyereség lehetne 250 millióval kevesebb is, ha a médiatörvény végrehajtása már tavaly megkezdődik, és a beruházásokra hiteleket vett volna fel a műsorszóró. A végső határidőket azonban a csúszás nem érinti – mondja a vezérigazgató, akit tavaly év derekán neveztek ki a műsorszóró társaság élére (Figyelő, 1996/30. szám). Mint mondja, legkésőbb az idén szeptember elsején meg kell szólalnia a két kereskedelmi televíziós csatornának és október elsején a rádiónak. A nehézséget az okozza, hogy a kereskedelmi tévék belépése előtt egy hónapig párhuzamosan kell működtetni a TV2 földi és műholdas hálózatát. A műholdas sugárzást lehetővé tevő Hot-Bird3 műholdat június 6-án lövik fel, úgyhogy eléggé feszített a tempó. De menni fog a dolog, mert a beszállítók rendkívül szigorú kötelezettséget vállaltak, ezért kizárt, hogy csússzanak a határidőkkel – véli Máté.
A 100 MHz-es rádióadó berendezéseit az amerikai hadsereg beszállítója, a Harris Corporation gyártja. A Harris tavaly kezdte el termékeit a polgári piacon értékesíteni, Európában eddig egyedül Spanyolországban működik berendezésük. Ennél is egy generációval fiatalabb technika kerül Magyarországra, ahol így Európa legkorszerűbb hálózata állhat majd munkába. Aligha véletlen, hogy az adóberendezésekre kiírt tendert óriási fölénnyel megnyerő amerikaiakat egyik vesztes sem támadta utólag. Mindenáron be akartak törni az európai piacra, s úgy látták, Kelet-Európán belül is Magyarország a legalkalmasabb hely a bemutatkozásra.
Az amerikaiak a magyar hálózattal ismerkedve elismerésüket fejezték ki, mondván: “működő múzeumot” még sosem láttak. Bizony a lakihegyi tévéadó a második világégést is látta, és a szolnoki rádióadó is 50 éve épült.
A beruházásokhoz a berendezéseket – az amerikaiakon kívül – japán, osztrák és német gyártók szállítják. Közülük a legjelentősebb a japán Sumitomo Corporation kereskedőháznak a NEC céggel alakított konzorciuma. Ez a páros kapta meg a két földi kereskedelmi hálózat berendezéscsaládjának szállítási jogát. A tendergyőztesek ennek értelmében összesen 10 új, nagy értékű adóberendezést hoznak Magyarországra a közeli hónapokban. A hazai cégek több mint százmillió forintnyi munka elvégzésére nyertek jogot. Közülük kiemelhető az Antenna-BHG Adástechnika (ABA) Kft. közös vállalata, amely például az antennarendszerek technológiai szerelésére kapott megbízást – önállóan, illetve konzorciális formában.
Visszatérve az amerikaiakra: ők referenciaértékűnek tartják a Magyarországon elvégzendő munkát. Ezek a fejlesztések többszörös előnyt jelentenek az AH Rt.-nek a privatizációt illetően. A vezérigazgató szerint a leendő befektető így nem kerül kényszerpályára, maga döntheti el, hogy milyen stratégiával vállal részt a vállalat munkájában – és persze tulajdonlásában. Ez a fejlesztés árfelhajtó tényező lesz. Fontos kérdés lesz a koncesszióé is, amelyet legkésőbb 2002-ben ki kell írni.
Az AH Rt. másik nagy vállalkozása az Országos Transzport Hálózat kiépítése. A cég jövője elképzelhetetlen a digitális gerinchálózat nélkül, amelynek szabad kapacitását a távközlési szolgáltatók sorába lépve hasznosíthatja a műsorszóró vállalat. A fejlesztések lehetővé tennék a mai GSM-áraknál 40-50 százalékkal olcsóbb és jóval gyorsabb kapcsolást és adatátvitelt nyújtó (trönkölt rádióhírközlés különhálózatokban alkalmazott) tetra-szolgáltatások bevezetését. Máté csak arra utal, hogy az éves nemzetgazdasági költségvetésben a közigazgatási távközlés 50-60 milliárd forinttal szerepel. Vétek, pazarlás lenne külön-külön hálózatokat építeni az egyes intézményeknek, önkormányzatoknak. Úgy gondolja, hogy ezt akkor sem lenne szabad megtenni, ha erre lenne külföldi vállalkozói tőke. Konzorciális megoldásokat kell keresni, amelyekben az AH Rt.-nek előkelő helyet szán a vezérigazgató. A kormányzati hírközlés olyan partnereket is vonzhatna, mint a British Telecom vagy a France Télécom. A szakmai befektetők mellett pénzügyiek is lennének, hiszen a bankvilágot mi sem vonzza jobban, mint a biztos üzlet. A távközlési üzleten pedig ma alig van kockázat, azon a hitelezők is csak nyerhetnek.
A tőkebevonás esélyei tehát adottak az AH Rt. számára. Ami a cég egészének privatizációját illeti, manapság már viszonylag egységes a döntéshozók álláspontja: csakis kisebbségi tulajdoni hányadot szabad átengedni a külföldi befektetőknek. A napokban született az a javaslat, miszerint a privatizációs koncepciót a kormánynak az Országgyűlés elé kell terjesztenie.
A döntéshozók egymástól eltérő megfontolások miatt részesítik előnyben a többségi állami tulajdon megtartását. Nikolits István, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter például a minap egy interjújában kifejtette: még egyszer nem fordulhat elő az, ami a Matáv privatizációjánál és a helyi távközlési koncessziók kiadásánál. A miniszter a gazdasági szempontból sikeres lépéseket nemzetbiztonsági szempontból bírálta, mondván: azok több kérdést rendezetlenül hagytak. Máté István, az AH Rt. vezére egyetért ezzel, mégis úgy véli, a privatizáció nem elsősorban nemzetbiztonsági kérdés. Meggyőződése ugyanis, hogy a valódi biztonságot az alkalmazott technika, technológia adja. Az AH Rt. képes lenne azt a működési biztonságot szavatolni, amelyet a politika igényel.
Az AH Rt. legnagyobb baja pillanatnyilag a pénztelenség. Az elmúlt év második felében az új vezérigazgató mégis fel tudta rázni vállalatát Csipkerózsika-álmából. A gazdálkodás ésszerűsítésével, a takarékossági intézkedésekkel alaposan megnyirbálta a kiadásokat, és ehhez ezúttal partnerei is voltak a társaságnál. Az effajta együttműködésről pedig már csaknem teljesen leszoktak az AH Rt.-nél az elmúlt években, amelyeket kisebb-nagyobb botrányok, privatizációs ballépések, kudarcok jellemeztek, s amelyekről Máté szerint egy kicsit a szenvedő alany: maga a vállalat is tehetett. A vezér kinevezését megelőző másfél éves vezetői válság idején fellépett a cégnél a “sündiszó-effektus”. Az emberek magukba fordultak, nem lehetett velük szót érteni. Az akkor ott dolgozó 1600 fő közül 1400 mérnök volt, akik különösen bizalmatlanok voltak az új, pénzügyes főnökkel szemben. Máté azonban végigjárta az országot, és sikerült meggyőznie munkatársait arról, hogy nem akar beleszólni a fejlesztő munkába. Ma a cég 1250 embert foglalkoztat. Az elbocsátások konszenzusos alapon, békében zajlottak le. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a végkielégítések méltányosságát, az alapítvány létrehozásával segített átképzéseket látva a “bentmaradók” bizalma is lassan visszatért.
