A nagyobb privatizációs tranzakciók végeztével átalakul az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., és a jövőben a vagyonkezelés kerül előtérbe az intézményben. A folyamat kezdetét jelzi, hogy a napokban három vezető is távozik a szervezettől. Mindegyikük a sikeresen végzett munka tudatában.
A januárban távozó Héjja Róbert négy évet húzott le a privatizációs szervezetnél. A 30 éves agrárközgazda számára a Duna Szálló eladása volt az első nagyobb tranzakció az ÁVÜ-nél. Utána jött a Pannónia szállodalánc értékesítése, majd a “szállodasort” a Danubius tőzsdére vitele zárta. A nyíregyházi dohányfermentáló, majd a Kőbányai Sörgyár után a Pannónia Sörgyár következett. Az ÁV Rt.-nél a Matáv további privatizálásáért és az állami gazdaságokért felelt. Az ÁPV Rt. ügyvezetőjeként a média és a teljes távközlés jutott neki; irányításával befejeződött a Matáv-privatizáció második szakasza, amelynek során a külföldiek többségi tulajdonhoz jutottak. Idén februártól – vezérigazgató-helyettesként – az Alkaloida és a TVK részvényeladásán túl a HungarHotels és a Fórum Szálló értékesítését irányította. Az Antenna Hungáriát eredményesen vezette ki válsághelyzetéből – más kérdés, hogy ha a műsorszóró nem kap idejében pénzt az államtól, privatizáció helyett agonizáció következhet. Héjja Róbert mindenesetre munkatársaival előkészítette a legújabb privatizációs és koncessziós pályázat tervezetét, s a nevéhez fűződik az újabb Mol-részvények eladásának előkészítése is. A távozó vezetőt, úgy tűnik, “megfertőzte” a távközlés világa: valószínűleg a Matáv pénzügyi leányvállalatához, az Investelhez veszi az irányt.
Egy másik távozó inkább a bankszférát választotta: Vályi György, az ÁPV Rt. szénhidrogén-ipari ügyvezetője januártól a Bank Austria Girocredit Befektetési Rt. ügyvezető igazgatója és igazgatósági tagja lesz. A privatizációt sajátos befektetési bankári tevékenységként értelmező 46 éves közgazdász az egykori Kohó- és Gépipari Minisztériumban hatósági, a Mechanikai Laboratórium HKV vezérigazgató-helyetteseként pedig gyakorlati közelségbe került az iparral. Az ÁVÜ-höz 4,5 évvel ezelőtt szegődött. Közreműködött a Prímagáz, a Soproni Sörgyár, a Pannonplast és a Globál TH tőzsdei bevezetésénél, az Égáz és a Kögáz propán-bután gáz üzletágának értékesítésénél. Részt vett a Mol részvényeinek hazai és nemzetközi tőzsdei bevezetésében. Legnagyobb feladata az öt regionális gázszolgáltató magánosítása volt. Nemcsak azért, mert ez a tavalyi 450 milliárd forintos privatizációs bevétel tekintélyes hányadát – 80 milliárd forintos részét – adta, hanem azért is, mert még a vesztesek is megköszönték munkáját. A gáztender eredményhirdetése a televíziókamerák előtt zajlott – Vályi fontosnak tartotta a nyilvánosságot.
Künszler Béla ügyvezető igazgató nem tudta magát beilleszteni a hangját ma erősen hallató energia-lobbyba, ezért döntött úgy, hogy megválik munkahelyétől. December 4-én távozott az ÁPV Rt.-től az 50 éves gépészmérnök, aki 20 évig egy erőműveket tervező cégnél dolgozott, majd 1990-1993 között az ipari tárcánál energetikai kérdésekkel foglalkozott. Aztán 1993 szeptemberétől az ÁV Rt.-nél majdnem egy évig nála volt az állami vagyon 75 százaléka: a teljes energiaipar, a távközlés és hírközlés, a közlekedés és öt regionális vízmű. A Lascsik-időszakban (1994 derekától) a villamosener-gia-ipart bízták rá. Az eredmény ismert: az áramszolgáltatók magánosítása mellett külföldi gazdára lelt a dunamenti és a mátrai erőmű, összesen 185 milliárd forint értékben. A tiszai és a budapesti erőmű értékesítése az idén 18 milliárd forintot hozott. A bakonyit, a vértesit és a pécsit már meghirdették, s Künszler nemrégiben a Magyar Villamos Művek privatizációs koncepciójának első tervezetét is letette az asztalra. Ezzel a maga részéről befejezte az állami vagyon eladását. Most, mint mondja, pihenni akar, később valószínűleg a magánszektorban helyezkedik majd el.
