Gazdaság

MÓDOSULÓ SZÁMVITELI ELŐÍRÁSOK – Mégsem tolják el az üzleti évet

Három új alapelvvel gyarapszik, és több ponton módosul januártól a számviteli törvény. A javasolt paragrafusok tovább szűkítik a távolságot a hazai gyakorlat és az EU-normák között, de az összes hiányosságot még mindig nem pótolják.

Ötödik évét zárja az 1992. január 1-jén hatályba lépett, nemzetközi sztenderdekhez igazodó (1991/XVIII.) számviteli törvény. Az ennek módosítását tartalmazó (1993/CVIII.) törvény már az Európai Unióhoz való majdani csatlakozás szellemében született. Legalábbis ügyelve arra, hogy minden egyes változtatás közelebb vigye az országot az európai fejlett országok, s az itt befektető, piacot kereső külföldi vagy multinacionális cégek számviteli gyakorlatához.

Az 1997. január 1-jétől bevezetendő, s a jogszabály megszületése óta kétségtelenül a legszélesebb körű változások tervezete a múlt héten került a Tisztelt Ház asztalára. A javasolt paragrafusok, bár tovább szűkítik a távolságot a hazai gyakorlat és az EU-normák között, még mindig nem pótolják az összes hiányosságot.

Nem szerepel például a módosítások között az a szinte kezdetek óta igényelt változtatás, hogy a Magyarországon jelen lévő külföldi cégek ne csak december 31-én zárhassanak évet. (Figyelő 1996/17. szám) Külföldön a zárás időpontja szabadon választható meg, s a legritkább esetben egyezik a naptári esztendő fordulónapjával. Így a nemzetközi cégek, magyarországi leányvállalatuk miatt, kénytelenek 12 hónapon belül többször is évet zárni, beszámolót készíteni.

A törvénytervezet egyes passzusaira azért van szükség, mert azokban a kérdéses esetekben, amikor egy-egy probléma legpraktikusabb megoldására az irányelvek nem nyújtanak egyértelmű eligazítást – vagy éppen több variációból is lehet választani -, kerettörvények helyett egyértelmű jogszabályi előírásokra van szükség. Magyarországon ugyanakkor az is indokolja a törvényi szabályozást, hogy a nemzeti vagy nemzetközi számviteli sztenderdeket azok alkalmazói nem tekintik az adott területet meghatározó, a szakma által elfogadott, kötelező erejű ajánlásnak.

Bár az Országgyűlés asztalán fekvő törvénytervezet bekezdéseinek fő célja az útmutató keretszabályok konkretizálása, a módosításba annak alkotói három, az eddigiekhez hasonló, csupán útmutató nemzetközi alapelvet is belecsempésztek a már meglévő 11 mellé. Az első a tartalom elsődlegessége a formával szemben, a második a lényegesség elve, a harmadik pedig a költség-haszon összevetés elve (lásd külön írásunkat!).

A kerettörvények további konkretizálásához kapcsolódóan – elsősorban azoknak a kételyeknek a kiküszöbölésére, amelyeket a főszabályok gyakorlati értelmezésének többfélesége okozhat – a módosítás előírja a gazdálkodó szervezeteknek az adottságaiknak leginkább megfelelő, önálló számviteli politika kialakítását és írásba foglalását. Az Európai Gazdasági Közösség lassan két évtizedes irányelve szerinti szabályozás ugyanis szinte csak az információt tartalmazó végtermékre, vagyis a beszámolóra vonatkozik. Az azt alátámasztó, a könyvvezetést taglaló előírások kevésbé részletezettek, csak főszabályokat határoznak meg. Az írásba foglalt egyéni számviteli politika mellett a módosítási javaslat előírásai között szerepel az eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzatának, ugyanezek értékelési szabályzatának, valamint az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatnak, illetve a pénzkezelési szabályzatnak írott formájú rögzítése.

A törvénytervezet általános indoklása nyolc pontban jelöli meg a tervezett módosítások főbb témaköreit. Az alapelvek kiegészítése után a második pont az ellenőrzés, az önellenőrzés miatti hatások bemutatását írja elő az éves beszámolóban. A javaslat szerint a kontroll megállapításainak az eredményre gyakorolt hatását – amennyiben az lényeges – a mérleg és eredménykimutatás minden tételénél a hiba fellelése évének adataitól elkülönítetten kell bemutatni, a mérlegben és az eredménykimutatásban is önálló oszlopban. Ez a módosítás sokat segítene a gazdasági élet szereplőinek a valós kép kialakításában – fogalmaz Ladó Judit, a Deloitte & Touche könyvvizsgálója. Ez a tisztánlátásra való törekvés szinte az egész javaslatot áthatja – véli -, minimálisra csökkentve a nemzetközi és a hazai sztenderdek közötti különbséget.

A harmadik változtatás az eszközök beszerzési és előállítási költségének tartalmát érinti. Amennyiben a törvényjavaslat erre vonatkozó passzusát változtatás nélkül megszavazza a parlament, 1997. január 1-jétől a beszerzési árba tartoznak majd – egyebek mellett – a fizetendő illetékek, a vámköltségen kívüli vámterhek és az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adók is, ha azok az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódnak.

A támogatások, juttatások, térítés nélküli átadások értékelésének elszámolásával kapcsolatos a negyedik módosítás. A vállalkozások egymás közötti juttatásai korábban végleges pénzátadással árbevételként szerepelhettek csak; a módosítás szerint a juttatás összegét a támogatónál eredményt csökkentő, a támogatottnál eredményt növelő tételként kell figyelembe venni.

A saját tőkéhez kapcsolódik az ötödik változtatás, amelyben a fogalom általánosításával a javaslat alkotói azt igyekeznek elérni, hogy a saját tőkébe tartozó jegyzett tőke a cégbíróságon be nem jegyzett szervezeteknél is értelmezhető legyen. S ha már a cégbíróságnál tartunk, a megkérdezett szakemberek mindegyike üdvözli azt a változtatást, hogy a társaságok a tőke emelését vagy annak leszállítását már a cégbírósági bejegyzés előtt szerepeltethetik a jegyzett tőkében, a bejelentés időpontjától. Így megszűnik az a félrevezető lehetőség, amely abból adódott, hogy a jegyzett tőke változtatásának és bejegyzésének időpontja között hosszú hónapok is eltelhettek, miközben az érintett cég évet zárt, ám beszámolójában és a cégbíróságon eltérő adatok szerepeltek.

A tervezet nyomán módosul a beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek árfolyamváltozásának elszámolási lehetősége is. Az e devizahitelek miatti tartozásokat az év végén értékelni kell, ám a devizák eladási árfolyamának növekedése nyomán a kötelezettségeknél általában komoly árfolyamveszteség jelenik meg. A módosító javaslat az árfolyamveszteség halasztott elszámolására ad lehetőséget, de nem teszi azt kötelezővé. Az árfolyamveszteséget viszont csak akkor lehet az eredmény terhére elszámolni – rendelkezik a tervezet -, ha a beruházásokhoz kapcsolódó hiteltartozást már törlesztették, és akkor is csak a törlesztés arányában. Azoknál a cégeknél viszont, ahol a törzstőke vagy annak egy része még devizában van, a javaslat szerint 1997. január 1-jével azt kötelesek átértékelni azon pénzintézet által meghirdetett aktuális devizavételi árfolyamra, amelyikkel kapcsolatban állnak.

A következő változtatás a gazdasági társaságok megszűnésével kapcsolatos tulajdonosi elszámolásokat érinti. A tervezet, különválasztva a felszámolással, végelszámolással és csődeljárással küzdő társaságokat a beolvadóktól, azokat testre szabott szakmai javaslatokkal látja el.

Végül, nyolcadikként, a tervezet pontosít néhány törvényi előírást. Így például a beszerzési költségek változásához kapcsolódóan konkrétabban jelöli meg az anyagjellegű ráfordításokat, az egyéb költségek tartalmi előírásait. Az eddigi 20 ezer forintos egyedi beszerzési, előállítási értékhatárt pedig 30 ezer forintra emeli fel a használatba vételkor egy összegben értékcsökkenési leírásként elszámolható tárgyi eszközöknél.

A kereken félszáz paragrafusba foglalt rendelkezések további pontjai már szűkebb technikai változtatásokat javasolnak, amelyek azonban döntő változást hozhatnak például az egyéni vállalkozók számára, akik a törvény jóváhagyása esetén kikerülnek a számviteli törvény hatálya alól. Ugyanakkor az egyszeres könyvvitelt vezetőknél is kötelezővé válik az eredménylevezetés, s a kiegészítő mellékletbe beépül a pénzforgalmi (cash-flow) kimutatás. Ezenkívül a javaslat előírja a várható veszteségekre a céltartalékképzést nemcsak a határidőn túli követelésekre, de követelésarányos céltartalék-képzést tesz lehetővé több adósra együttesen a kisösszegű követeléseknél.

– Az elhatárolt veszteség kategóriájának megszűnésével világosabbá válik, hogy az adott cég jól gazdálkodik-e vagy sem – emeli ki Fekete Katalin -, ugyanakkor bezárul az a kiskapu, hogy egy veszteséget felhalmozó társaság egy nyereséges év után mindenféle megkötés nélkül osztalékot fizethessen részvényeseinek. A javaslat szerint ez a jövőben csak akkor lenne lehetséges, ha azzal saját vagyona nem lesz kevesebb a jegyzett tőkéjénél, védve ezzel a hitelezők érdekeit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik