Talán eltévesztettük a címet. Hol vannak itt a játékok? Ez itt egy hatalmas vásár, nevezhetjük Cocalandnak – zsémbelődött a párizsi Le Figaro, de más európai lapok is az olimpia megnyitójának kapcsán.
A nosztalgia diktálta szavak talán sokak számára bántóak, de jól tükrözik korunk valóságát, amelyhez hozzátartozik, hogy az eszmét nem Athén romos stadionjáról ábrándozó idealisták, hanem a szupermarketekben inkább járatos pénzemberek tartják életben. Az már más kérdés, hogy Coubertin mennyire érezné jól magát ezen urak társaságában.
A hot-dog szagú olimpiát emlegető európai fanyalgáson Billy Payne csak mosolyog, háromféleképpen. A szervezőbizottság elnökének arckifejezése, amikor a büdzséről kérdezik, gépies; ha azt emlegetik, hogy a munkálatok nem mindig fejeződtek be határidőre, agresszívvá válik; amikor azonban Atlanta egyedülálló olimpiai kandidatúrájára terelődik a szó, a 49 éves, eredetileg ingatlanszakértő ügyvéd tekintete őszinte, földöntúli boldogságot sugároz. Atlanta a játékok 100 esztendős történetében soha nem látott innováció – mondja -, ami nem elsősorban a látványban, hanem szárazon dollárban fejeződik ki. Mégpedig olyan dollárban, amely nem az adófizetők zsebéből, hanem teljes egészében a magánszektorból került ki. Egy másik jellemző, amiről az ügyvéd szívesen beszél, a csúcstechnológia, amelybe az Internet hétköznapi használatától a résztvevők biztonságára ügyelő, tenyérvonalakból olvasó elektronikus rendszerig sok minden beletartozik. A harmadik, amiben Atlanta ez idáig egyedülálló, talán sokak által vitatható dicsőség. A város ugyanis nem akar nosztalgiázni az olimpiai létesítményekkel. Így kitalálták az “eldobható olimpiát”, és a díszlet már az ősz elején eltűnik. A Stone Mountain-i kerékpáros pályát lebontják, összehajtogatják, és elszállítják. Az atlétikai stadion baseball-pályává alakul, a faluból egyetemi rezidencia lesz. A Georgia Dome-ból eltávolítják a kosárlabda-parkettot, a tornaverseny kellékeit, és helyet csinálnak a helyieknek mindennél fontosabb amerikai futballnak, a Falcon csapatának. Egyedül az uszoda fog emlékeztetni arra, hogy Martin Luther King városában rendezték 10 700 sportoló részvételével a 100. Olimpiai Játékokat.
100 évvel ezelőtt Athénban 13 országból 311 atléta teljesítményére 60 ezren voltak kíváncsiak. A költségekről a krónikák nem tesznek említést. Az első, üzleti alapon megrendezett olimpia helyszíne Los Angeles volt. Ott a létesítmények készen álltak, így azok építése nem terhelte a büdzsét. Az 1984-es esemény költségvetése 546 millió dollár volt, a nyereség 223 milliót tett ki.
Atlantára 1,7 milliárd dollárt “gründolt” William Payne, akinek legnagyobb sportsikere, hogy 1968-ban egy egyetemi futballcsapat sztárja volt. Az ügyvéd fáradozásait mellesleg elég jól megfizették: míg eredeti szakmájában évi 250 ezer dollárt keresett, addig jelenlegi állását évi több mint 669 ezer dollárral honorálják.
Hogy hatalmas munkát végzett, azt azok sem vitatják, akik szívesen kritizálják magas honoráriumát. Mindenki elismeri, hogy a finanszírozás tekintetében Atlanta fényévnyivel megelőzi az eddigi olimpiákat. Nem elsősorban az összeg ébreszt tiszteletet, hanem hogy a First National Bank of Chicago vezetésével a teljes kockázatot a magánhitelezők vállalták. Az említett pénzintézet már 1992-ben megnyitotta 300 millió dolláros hitelkeretét, biztatást adva ezzel a georgiai üzleti köröknek.
Az 1,7 milliárd dolláros költségvetésből 515 milliót fordítottak az infrastruktúrára, benne 12 új létesítmény és az olimpiai falu megépítésére. Mintegy 2 millió látogatóra számítanak Atlantában, akiknek 40 százaléka az USA délkeleti régiójából, míg a többiek északról és a világ más tájairól érkeznek. 11 millió jegy eladásában bíznak a rendezők, közel 40 dolláros áron. Minimum 3,2 milliárd ember követi majd a 271 eseményt a tévé képernyőjén. A televíziós jogokból 559,5 millió dollár bevételre tett szert a szervezőbizottság, amelyből 456 milliót az NBC fizetett. De mindez aprópénz ahhoz az összeghez képest, amit a hivatalos licenchez jutott kereskedők a sapkától a hot-dogig kiárusítanak. Becslések szerint a két hét alatt több mint 1 milliárd dollárnyi nyalánkságot fogyasztanak a világ minden tájáról Atlantába sereglett sportrajongók. Hogy a lehetőségért mennyit fizettek az érintettek, arról szemérmesen hallgatnak, de egyes becslések szerint a Coca Cola, amelynek 1891-beli szülővárosa Atlanta, 2,5 milliárd dollárt fordított a játékokra.
A játékok közvetlen mérlege csak szerény, mintegy 30 millió dollárt kitevő nyereséget ígér. Az eredetileg amatőr sportolók támogatására szánt mintegy 120 millió dolláros többletről már lemondott az Olimpiai Bizottság.
Ugyanakkor Atlanta város és Georgia állam számára nemcsak a világhírt hoz, hanem óriási gazdasági hasznot is hajt a rendezvény. Az Egyesült Államok amúgy is legegészségesebben fejlődő államában 1985 és 90 között 200 ezerrel gyarapodott a lakosság létszáma. Az utóbbi 10 esztendőben 550 ezer új munkahely létesült, ebből 87 500 az elmúlt évben. A játékok az idén újabb 77 000 embernek adtak munkát. 1984 és 93 között 1506 új vállalat kezdte meg működését Atlantában. Tavaly a cégalapítási lendület megduplázódott: 260 új cég, ebből 57 külföldi települt a városba, ahol mellesleg 1969 óta nem változott a társasági adó – ma is csak 6 százalék.
De nemcsak az alacsony adóval, hanem egyéb fiskális eszközökkel is bátorítja a helyi kormányzat a társaságokat. Így, bár Georgia egy fillérrel sem járult hozzá a játékok megrendezéséhez, a gazdasági boomban nem volt közömbös az állam hozzáállása. A Georgia Egyetem kutatói szerint 1991 és 1997 között az olimpiának köszönhető gazdasági eufória 5 milliárd dollár feletti pluszbevételhez juttatja a helyi államkasszát.
