Ha minden sikerül, akkor a brazil gazdaság 1996-ban nem lesz olyan érdekes, mint a korábbi évtizedekben. A brazil pénznemről elnevezett Real-terv sikerének jele, hogy Brazília rövid távú gazdasági kilátásai ilyen unalmasnak tűnnek. A kérdés, hogy mi lesz ezután. A tartós növekedés a reformok folytatásától függ.
Két évi eredményes árkontroll után a brazilok már nem félnek újabb inflációs szakadéktól. Mégis sokan aggódnak, hogy a kormány legnagyobb gazdasági teljesítménye – a belföldi inflációs félelem megszűnése – a legnagyobb veszélyt jelentheti a hosszú távú sikerre nézve.
“Ma Brazíliában a fiskális önelégültség az, amitől a leginkább tartanunk kell” – mondta a Financial Times-nak Gustavo Franco, a jegybank egyik igazgatója. “Megjelent az a veszélyes gondolat, hogy az infláció elmúlt, most már gyorsan növekedhetünk és sokkal többet költhetünk szociálpolitikára anélkül, hogy végrehajtanánk a kormány által a gazdasági krízis idején javasolt kemény fiskális reformokat. A populizmus örökéletű.”
Franco elmondása szerint a gazdasági fordulat mindig is kétfejezetes történetnek ígérkezett. Először: Brazília újrabekapcsolása a világgazdaságba és az infláció megfékezése, másodszor pedig a nem hatékony és torz állami szektor megrendszabályozása.
A kereskedelmi liberalizáció és az erősen felértékelődő valuta “minőségi forradalmat” hozott a magánszektorban. A széles körű átszervezések révén 1992 óta az ipar termelékenysége éves szinten nem kevesebb, mint 5 százalékkal nőtt. Ám a foglalkoztatottságban és a növekedésben hasonlóképpen gyors mennyiségi változások megvalósítása erősen függ a reformok második fejezetének eredményétől.
A költségvetés hiánya 1995-ben elérte a GDP 5 százalékát, szemben a megelőző évi 2 százalékos többlettel. Az elsődleges többlet (a hitelkamatok nélkül) a GDP-nek mindössze 0,4 százalékra rúgott, szemben az 1994. évi 5,2 százalékkal. A belföldi adósságállomány 40 milliárd dollárral, azaz majdnem 50 százalékkal nőtt.
Nemzetközi mércével sem a költségvetési deficit, sem a 33 százalékos GDP/államadósság arány nem magas. Tekintettel azonban Brazília alacsony hitelminősítésére, kevés közgazdász hiszi, hogy ezek a számok sokáig tarthatóak. Ugyanilyen fontos, hogy a tartós belső adósság miatt a külső adósság robbanása nélkül az ország nem léphet a gyorsabb beruházás és növekedés útjára.
A pénzügyminisztérium 1996-ra 2,5-2,7 százalékos működési deficitet és 1,5-1,7 százalékos elsődleges többletet vár.
Annak érdekében, hogy a Real-terv megvalósítását ne gátolja túlfűtött gazdaság és mélyülő kereskedelmi deficit, magasak a reálkamatok, s ez okozta a költségvetési deficit emelkedésének jó kétharmadát. Az éves reálkamatláb 1995 első negyedévében kis híján 40 százalék volt, átlagos éves szinten pedig 33 százalék.
A pénzügyminisztérium azt állítja, hogy az idén a tavalyi deficit másik fontos okát – a kormánykiadások meredek növekedését – is megszüntetik: szigorúan ellenőrizni fogják az állami és önkormányzati költségvetéseket, és visszafogják a jelenlegi kiadások 40 százalékát kitevő bérköltségeket. A minimálbért és a nyugdíjakat az inflációs rátánál kisebb mértékben emelték. A pénzügyminiszter azt is kijelentette, hogy a kormány ellen fog állni a közalkalmazotti szféra bérbefagyasztását ellenző szakszervezeteknek.
