Új csillag van feltűnőben a patinás befektetési bankok viszonylag zárt üzletágában; a Deutsche Bank. (Leánybankját a közelmúltban nyitotta meg Budapesten, Figyelő, 1996/26.) A pénzintézet hagyományos banki tevékenységeit megtartva nemrégiben nagy fába vágta a fejszéjét: be akar törni a befektetési bankok világtoplistájának élvonalába.
Pénzügyi szakemberek véleménye szerint a világ befektetési banki piacát a következő évszázadban néhány óriás-pénzintézet uralja majd, tehát ebben az ágazatban is erőteljes koncentráció kezdődött. Hilmar Kopper, a Deutsche első számú vezetője szerint a befektetési banki üzletágban bankja Németországban egyértelműen az élvonalhoz tartozik, globális összefüggésben azonban még távol van ettől a pozíciótól.
1994-ben a Deutsche Bank adózás előtti nyeresége 30 százalékkal csökkent, s nem haladta meg a 2,3 milliárd dollárt. Tavaly némileg javult az eredmény, a bank az 1995-ös esztendőt 2,4 milliárd dollár bruttó profittal zárta. A nettó kamatjövedelem 4,5 százalékkal csökkent, saját tőkéjének megtérülési rátája pedig 8,1 százalék volt, jóval alacsonyabb az amerikai versenytársakénál. Visszaesésről tanúskodik a bank részvényei árfolyamának alakulása is. 1994 januárjában 58 dollár volt egy Deutsche-részvény árfolyama, a tavalyi esztendő végén viszont nem haladta meg a 45 dollárt. Az idei év első negyedének végén 49 dollár volt az árfolyam, s ez Kopper szerint a piac pozitív válaszát tükrözi a nemrégiben megindult banki reformokra.
A Deutsche vezetése számára egyértelmű, hogy a bank számára már a hazai piac sem olyan “biztonságos”, mint korábban volt. Arról van szó, hogy az amerikai befektetési bankok mind jobban veszélyeztetik a Deutsche otthoni pozícióit, s mind nagyobb részt hasítanak ki maguknak a német piacból. Dollárban számolva az amerikai versenytársak bonyolították le a német cégek külföldi kötvénykibocsátásainak 20 százalékát, a cégfelvásárlási és összeolvadási üzletágban pedig az amerikai és a brit befektetési bankok 70 százalékos részesedésre tettek szert a német piacon. Ezek a statisztikák arra ébresztették rá a Deutschét, hogy agresszívabb piaci versenyt kell folytatnia ebben az üzletágban.
1989-ben a Deutsche Bank bekebelezte a patinás, megalapozott és igen széles ügyfélkörrel rendelkező brit Morgan Grenfell bankot. Abban az időben a német bank élén a karizmatikus Alfred Herrhausen állt, akit a felvásárlási ügylet aláírása után három nappal terroristák öltek meg. Ezzel a Deutsche “igazi” bekapcsolódása a globális befektetési banki üzletágba késedelmet szenvedett, s a Morgan Grenfell a tavalyi év közepéig egyedül folytatta további tevékenységét.
1995 júliusában a Deutsche egyesítette befektetési és kereskedelmi banki tevékenységét, s megalakult a Deutsche Morgan Grenfell (DMG). Ezzel valóságos forradalom vette kezdetét a Deutsche Banknál, amely már 800 külföldi fiókkal rendelkezik. A bankvezetés azt a célt tűzte ki, hogy a Deutsche Európában uralkodó szerephez jusson a befektetési banki piacon, a nemzetközi küzdőtéren pedig az elsők közé tartozzék.
Hilmar Kopper egy merész lépéssel “áttelepítette” a Deutsche befektetési banki tevékenységgel foglalkozó vezetőit Londonba, a DMG-hez. Ezzel párhuzamosan a bankvezetés szinte példa nélküli jogkört testált a DMG-re, amelynek élére Michael Dobsont nevezte ki. Dobson 23 esztendőt töltött el különböző beosztásokban a Morgan Grenfellnél. Az új vezérigazgató hatalmas lendülettel látott munkához, szinte az egész szakma elámult stábépítési módszereitől. Fél év leforgása alatt mintegy 60 értékpapír-piaci szakembert csábított át az S. G. Warburgtól, s több tucat tőkepiaci és egyéb szakembert “hozott át” a Merrill Lynchtől, a Citibanktól és a J. P. Morgantól. Kopper szerint Dobson kiváló munkát végzett, ugyanis “tény, hogy ilyen típusú szakembereket Németországban nem lehet találni”.
Az agresszív terjeszkedésért és a módszerekért meglehetősen sok támadás éri a Deutschét odahaza is mind a szakma, mind pedig a sajtó részéről. A bankvezetést többek között azzal vádolják, hogy saját embereire nem fordít elegendő figyelmet, közülük mind többet bocsát el, ugyanakkor a vezetés átcsúszik a britek kezébe. A legnagyobb feszültséget azonban a hagyományos (lassan mozduló, bürokratikus, konszenzusos döntéseken alapuló stb.) német banki és vállalati, valamint a DMG által képviselt korszerű vezetési, döntéshozatali kultúra közötti különbség okozza. A DMG tevékenysége és módszerei – állítják a Deutsche német versenytársai – a Deutsche Banknál hosszú ideje dolgozó munkatársak körében dühöt és ellenszenvet váltanak ki, s nem igazán örülnek annak sem, hogy angol főnökség alá kerülnek. Ugyancsak visszatetszést vált ki a német alkalmazottak körében, hogy a bank frankfurti fizetései jócskán elmaradnak a londoni és a New York-i mögött.
A Deutschenál uralkodó “forradalmi” hangulat ellenére Kopper és Dobson szerint az új agresszív módszerek nyomán belátható időn belül sikerül vezető szerepet elérni Európában, Ázsiában pedig tekintélyt kivívni a befektetési banki üzletágban. Azzal is tisztában vannak, hogy a Deutsche hálózata nem teljes egy megalapozott észak-amerikai jelenlét nélkül. Richard B. Fisher, a Morgan Stanley csoport elnöke a Fortune magazinnak elmondta, hogy véleménye szerint a befektetési banki üzletágban az amerikaiak előnye világméretekben szinte behozhatatlan. A közelítésre azonban csak akkor lehet reménye a Deutschenak – vagy más pénzintézetnek -, ha felvásárlással vagy más módon megveti a lábát az USA-ban. Az sem hagyható azonban figyelmen kívül – állítja Fisher -, hogy a befektetési banki “műfajban” az amerikai cégek egyre erősebbek, tehát mélyül a szakadék a versenytársak számára.
A Deutsche természetesen az Egyesült Államokban is próbálkozik “talajfogással”. Tavaly nyáron a Morgan Stanley egyik vezetőjét, Carter McClellandot bízták meg a DMG amerikai tevékenységének irányításával. Az elmúlt hónapokban a Deutsche szép sikereket ért el az amerikai tőke- és pénzpiacon. Szakértők véleménye szerint azonban addig a Deutsche nem játszhat jelentős szerepet az amerikai befektetési banki piacon, ameddig nem vásárol fel egy ottani neves céget a szakmából.
Kopper szerint belátható időn belül erre nem kerülhet sor, a Deutsche számára ugyanis jelenleg mások a prioritások. “Jelenleg szeretnének bekerülni a legjobbak, s nem a legnagyobbak közé.”
Ezt a realista álláspontot az amerikaiak is “visszaigazolják”. A szakma amerikai szakértői szerint a Deutsche befektetési banki tevékenysége igencsak feljövőben van, s jó reménye van arra, hogy a koncentrációs folyamat során bekerüljön a toplista tízes élcsoportjába.
