Akik üzletet sejtenek a magyar magánrádiózásban, abban reménykednek, hogy az idén nem mennek nyári szabadságra. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a tenger helyett rádiós hullámokkal foglalkoznának, azaz a várva várt koncessziós pályázatra készítenék az anyagukat.
A február elsején hatályba lépett médiatörvény kimondja, hogy 90 napon belül, azaz május végéig pályázatot kell hirdetni a Danubius Rádió és legalább egy országos frekvencia koncesszióba adására. A legfőbb médiahatóság, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) vezetői azonban egyelőre csak azt mondták el több fórumon is, hogy miért késnek a törvényi határidőkkel.
A késedelelem legfőbb okaként a testület elnöke, Révész T. Mihály nyilatkozataiban elsősorban a pénzhiányt említette. A pályáztatás ugyanis pénzbe kerül, méghozzá nem is kevésbe. Az előzetes számítások szerint a költségek – a televíziós tenderrel együtt – 100-150 millió forintra rúgnak, erre azonban az ORTT-nek a kormány közbeavatkozásáig nem volt fedezete.
A szegénység mellett technikai problémák is nehezítették a munkát. Gondot okozott az, hogy nem készültek el az új, országos frekvenciatérképek, márpedig a pályázati feltételek kidolgozásához addig nem kezdhettek hozzá, amíg nem lehetett tudni, hogy pontosan mit is bocsátanak áruba.
A zsákbamacska-érzéshez az Antenna Hungária (AH) Rt. helyzete is hozzájárult. A médiatörvény szerint a műsorszóró vállalatnak négy országos rádiófrekvenciát kellene kiépíteni, ami – a tévés frekvenciákkal együtt számolva – 4,5 milliárd forintos tőkeinjekciót tenne szükségessé. Az AH Rt. híjával van a befektethető pénznek, ráadásul a kormányzati műhelyekben vita alakult ki a cég privatizációjáról. A külföldi tulajdonosjelölteket tavaly éppen azzal sikerült elriasztani a privatizációs pályázaton, hogy a feltételek szerint a vételár kifizetése mellett állítólag még 8 milliárd forintos tőkeemelést is elvárt volna az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) Éppen az az ÁPV Rt., amely a társaság legutóbbi közgyűlésén nem járult hozzá a zártkörű tőkeemeléshez.
Az AH magánosítására új pályázat készül, az elsőnél rugalmasabb feltételekkel, és szó van arról is, hogy a társaság hamarosan kormánygaranciát kap a fejlesztésekhez szükséges összegre. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a műsorszóró vállalatnak egyelőre nincs pénze a frekvenciák kiépítésére. Sőt, még ha lesz is, a fejlesztéseket akkor sem tudja majd egyik napról a másikra befejezni. Ez pedig azt jelenti, hogy az eladandó áru egy része zsákbamacska.
De még a Danubius ügye is problémás, hiszen a törvény szerint a koncesszió nyertese csak akkor kezdheti meg a műsorszolgáltatást, ha a Magyar Rádió a neki szánt két nyugati típusú országos frekvencia közül legalább az egyikhez hozzájut.
Az ORTT nem kis időveszteség árán ugyan, de túltette magát a problémáin és állítólag július 31-éig kiírja a pályázatot. Hamarosan tehát megszületik a válasz arra a kérdésre, hogy miként lehet meghirdetni a nem létező árut és hogy mennyire érzékelhetők az árban ezek a bizonytalansági tényezők.
“Majd meglátjuk!” – általában erre az álláspontra helyezkednek a szóba jöhető és itt-ott már szóba is hozott lehetséges pályázók. A pontos kiírás megjelenéséig általában csak szűkszavúan közlik, hogy érdeklődnek az üzlet iránt. Ilyen például az amerikai Emmys International, amelynek európai képviselője, Maggie Dugan a Figyelőnek megerősítette, hogy cége valószínűleg pályázni fog a Danubiusra.
Értesüléseink szerint egy másik amerikai cég, a Clear Channel és a brit Daily Mail mellett magyar pályázók is várhatók. A hírek a Fotexről, a Vicoról és a Postabankról szólnak. Szakértők szerint valószínű, hogy a pályázati kiírás megjelenése után lázas konzorcium-alapítás veszi kezdetét, méghozzá a gazdasági érdekeken kívül azért is, mert a médiatörvény szerint a magyarországi lakóhelyű természetes személyeknek vagy a magyarországi székhelyű jogi személyeknek összesen a szavazati jogok 26 százalékával kell rendelkezniük.
Az ezúttal rádiós babérokra törő Vico és Postabanknak “sajtó alkirályságoknak”- ha egyáltalán beadják a jelentkezésüket – azért is érdekük lesz a szövetkezés, mert – megint csak a törvény előírása alapján -, nem szerezhet 25 százaléknál nagyobb vagyoni vagy szavazati részesedést az a cég, amelyik országos napilapban már befolyásoló résszel bír. A Postabank esetében az is bonyolítja a helyzetet, hogy egy másik rádióban, a Bridge-ben már érdekelt, bár sokan még azt sem tartják kizártnak, hogy a pénzintézet inkább megszabadul a hallgatottsági és reklámbevételi adatokat tekintve is gyengén teljesítő rádiótól, hogy valami pénzesebbre cserélje.
A pályázók kilétét befolyásolhatja az is, hogy mekkora árat szab meg az ORTT a Danubiusra. Révész T. Mihály egy sajtónyilatkozatában 10 és 20 milliárd forint közé tette a várható teljes, tehát a televíziókkal együtt számított koncessziós bevételeket. Ebből a szakértők arra számítanak, hogy a Danubiusért legalább 5 milliárd forintot kérnek majd a befektetőktől.
A Mediagnózis médiafigyelő vállalkozás adatai szerint a rádió tavalyi hirdetési bevétele meghaladta az 1,6 milliárd forintot. Ha ezzel szembeállítjuk, hogy a 25 főállású és mintegy 100 külsős munkatárssal dolgozó Danubius éves költsége nem több 400 millió forintnál, akkor a tiszta nyereség is nagyobb az évi 1 milliárd forintnál. Az 5 milliárdos ár azért is reálisnak tűnik, mert ilyenkor legalább az éves nyereség 5-6 szorosával illik indítani a licitet. László József, a Magyar Rádió vállalkozási osztályának vezetője és egyben a Danubius főnöke nem kívánta megerősíteni ezeket a spekulációkat, hozzátette azonban, hogy nem járnak messze a valóságtól.
A Danubius egyébként továbbra is a piacvezető rádió, mind a hirdetési bevételeket, mind pedig a hallgatottsági adatokat tekintve – még akkor is, ha a Juventus egyre inkább befogja a versenyben. (lásd a mellékelt ábrákat.) Megfigyelők ennek alapján nem tartanak attól, hogy az amerikai Metro Media tulajdonában lévő Juventus erősödő pozíciói rontják a Danubius esélyeit, sőt a konkurens amerikai pályázóknak valószínűleg semmi sem lesz elég drága, hogy egy vezető helyzetben lévő rádióval kezdjék meg versenyt a magyar piacon.
A Danubiusra többé-kevésbé egyértelműen aspirálók mellett vannak olyan vállalkozások is, amelyek egyelőre egy részidős budapesti frekvenciát használnak ugródeszkául az országos pályázat előkészítéseként. Tavaly több társaság is fővárosi frekvenciához jutott, (lásd a mellékelt “frekvenciatérképünket”), amelyet mintegy társbérletet meg kell osztaniuk másokkal.
Abban mindegyik cég egyetért, hogy a részidős lehetőség arra nem alkalmas, hogy életképes rádió szülessen, hiszen a hallgató nem tudja azt az adást azonosítani, amely csak meghatározott idősávban létezik. Arra mindenesetre megfelel ez is, hogy a tulajdonosok megmutassák: mennyire értenek a rádiózáshoz és mit tudnának kezdeni egy országos frekvenciával.
Ilyen például a Népszabadság Rt., a Masped, a Magyar Privatizációs Társaság és egy profi rádiósokból álló Hangerő Bt. konzorciuma, amely néhány hónapon keresztül ki is használta a 8 órás frekvenciarészét a Rádio M nevű, főként hírrádióként működő adásra.
Günter Giffels, a Népszabadság Rt.-t fele részben birtokló német Bertelsmann cég hazai képviselője megerősítette, hogy hamarosan újraindítják a Rádió M-et, bár azt, hogy mikor, még nem tudta megmondani. Arra sem tudott még felelni, hogy a Bertelsmann milyen módon vesz részt egy országos rádióadás kialakításában. Hangsúlyozta azonban, hogy ahogyan a tévés koncesszió, úgy a rádiós is érdekli őket.
Hasonlóan sokat sejtető bizonytalansággal nyilatkozott Márton Dávid, a Rádio 1 vezetője is. A fele-fele részben a francia Europe 1 rádiót működtető Europe Développement Internationale és a Magyar Hírlapot birtokló svájci Marquard tulajdonában lévő cég is a pályázat kiírását várja. Az előbbi az egyik legnagyobb európai rádiótársaság, amely tizenöt országban több mint húsz programot működtet.
A sajtópiaci “guruk” mellett az országos frekvencia iránt érdeklődők között tartanak még számon két lemezcéget is. A Fotex, amely a Danubiusra is pályázik, a Budapest Rádión mutatja be nap mint nap, hogy mit tud; a Melody FM pedig közvetve a Polygram hazai leányvállalatát vezető Hegedűs László érdekeltségébe tartozik. (Hegedűs az egyik tulajdonosa annak az angliai bejegyzésű cégnek, amely a Multimédia többségét birtokolja.)
A potenciális érdeklődők között tehát jó néhány fényesen gazdag vevő is akad, s ez azt jelzi: van üzlet a magyar kereskedelmi rádiózásban. Egyelőre azonban kénytelenek egy olyan bolt előtt álldogálni, ami csak késve nyit ki és a kirakatba is alig tettek ki valamit az eladók.
