Választási győzelmét követően Benjamin Netanjahu sietett megnyugtatni az ideges pénzpiacokat. Megtette az első lépéseket a restrikció irányába. Ígéretet tett a gazdasági liberalizáció folytatására, az infláció megfékezésére és a külföldi tőke beáramlását bátorító intézkedésekre. Kulcsfontosságú lesz az elkövetkező néhány hét.
Netanjahu olyan fejlődő gazdaságot örökölt, amelyre igen kedvező hatással volt az új kereskedelmi és befektetési hullám, meg az új bevándorlók. 1995-ben a munkanélküliség az öt évvel ezelőtti 11 százalékról 6 százalékra csökkent, a GDP 7,1 százalékkal emelkedett, az infláció pedig tavaly 8 százalékra esett vissza. Sürgős intézkedésekre van azonban szükség az infláció újbóli emelkedésének, valamint a folyó fizetési mérleg növekedésének megállításához, az állami alkalmazottak bérének féken tartásához és a privatizáció felgyorsításához.
Netanjahunak azt is be kell bizonyítania, hogy politikája nem jelent visszatérést az arab szomszédokkal fennálló konfliktushoz. Ekkor ugyanis sok fontos gazdasági partner túl nagynak tartaná az izraeli befektetések kockázatát.
A piaci várakozásoknak az új kormány mindenestre július elején “elébement”. Megtették egy restrikciós, stabilizálási terv első lépéseit. A terv szerint 1,5 milliárd dollárral (4,9 milliárd sékel) csökkentik az 1997-es költségvetést. A deficit 1997-ben az előirányzat szerint a GDP 3 százaléka alá csökken (1996-ban a becslés 3,5 százalék). 2001-ig a költségvetési deficitet 1,5 százalékra kívánják leszorítani. A kormány anélkül szavazta meg a tervet, hogy meghatározták volna a csökkentés által érintett területeket, bár általános vélemény szerint a szociális és oktatási szférán túl a honvédelem kiadásait is visszaszorítják.
Egyelőre nyitott problémát jelent a folyó fizetési mérleg hiányának várható növekedése a tavalyi 4 milliárdról idén 5 milliárd dollárra, valamint az infláció felgyorsulása, az első félévben 15 százalékos évi üteme.
A piac mindenesetre pozitívan fogadta a restrikciós politika első lépéseit. A jegybank például azt reméli, hogy így talán elkerülheti a jelenleg 15,5 százalékon álló hitelkamatok emelésének a várhatóan 15 százalékosra felszökő infláció mellett kialakuló kényszerét.
A terv előtt azonban még komoly belpolitikai buktatók jelentkeznek.
Netanjahu koalíciós partnerei, elsősorban a vallási pártok és az új bevándorlók azonban komoly költségvetési forrásokat követelnek választóik számára. Ráadásul, a szélsőségesek azt követelik, hogy a Jordán folyó bal partján levő zsidó településeken haladéktalanul újítsák fel az állami lakásépítkezéseket. Ha a miniszterelnök meghajlik ezen igények előtt, a költségvetési előirányzat végrehajthatatlan lesz.
Igen lényeges, hogy végül is Ariel Sharon, az arab világban gyűlölt keményvonalas ultranacionalista politikus nem pénzügyminiszter lett, holott eredetileg magának követelte a tárcát. Vállalkozói körök egyhangúan katasztrofálisnak ítélték volna ezt a kinevezést, ami főként a külföldi befektetéseket érintette volna hátrányosan.
Számos közgazdász ma már úgy véli, hogy Netanjahu Izrael első közvetlenül választott miniszterelnöke meglepetést fog okozni bírálóinak azzal, hogy ellenáll a túlzó követeléseknek és figyelni fog Izrael külföldi megítélésére. (A stabilizációs terv időzítése sem volt független Netanjahu júliusi amerikai útjától. Netanjahu azt mondta az amerikai honatyáknak, hogy kész megkezdeni a következő négy évben az amerikai gazdasági segély – jelenleg évi 1,2 millió dollár – fokozatos csökkentésének hosszú folyamatát, kiszivárgott hírek szerint izraeli tisztségviselők egyszersmind időt kértek – a vártnál nagyobb költségvetési hiányra hivatkozva – a felkészülésre.) Amiben kevesen bíznak, hogy képes lesz megakadályozni a gazdasági visszaesést.
Ha Netanjahu politikájának hatására csak lelassul a közel-keleti békefolyamat, ami egyébként még a legkedvezőbb várakozás, az elkövetkező két évre akkor is a gazdasági növekedés ütemének 4 százalékra való visszaesésével számolnak. “Nem tartom ezt rossznak, ha figyelembe vesszük a gazdasággal szembeni követeléseket. Hány évig lehet tartani a 7 százalékos növekedést munkaerő-piaci zavar nélkül?” – írta a Financial Timesban Jonathan Katz, a Capital Holidays tanácsadó cég vezető közgazdásza.
Ron Lubash, a Lehman Brothers Israel igazgatója viszont ugyancsak a Financial Times szerint úgy látja, hogy bármi is történik a közel-keleti békével, a belföldi gazdaság felhajtóerejét továbbra is az egykori Szovjetunióból érkező bevándorlók – jelenleg évente mintegy 70 000 – jelentik. Továbbá: az exportszektor egyre inkább függetleníti magát a békefolyamattól, és a békefolyamat nyomán megnyílt új piacok – például India, Burma, Kína, Kelet-Európa és Japán – nem fognak bezárulni. Harmadik pozitív tényező, hogy az utóbbi időkben a növekedés motorja a csúcstechnológia volt – a szoftverektől a távközlésig, és ezeket a cikkeket nem érintik a geopolitikai megfontolások. A csúcstechnológiájú vállalkozások zöme pedig forgalmát elsősorban a tengerentúlon, főként az USA-ban bonyolítja le.
