Gazdaság

MODERNIZÁCIÓ IPARI PARKOKKAL – Üzleti ügy

admin
admin

1996. 05. 29. 00:00

Hamarosan a kormány elé kerül az ipari parkokról szóló előterjesztés. Benyújtója az IKM, amely egyedül maradt a befektetési környezet kialakításának feladatával. A társak: a munkaügyi, a környezetvédelmi és településfejlesztési, s nem utolsósorban a pénzügyi tárca kikoptak mellőle. Ez kétségessé teheti a program megvalósulását.

Az utóbbi időben sok magyar megcsodálta az angliai Corby városát, amely a thatcheri intézkedések nyomán pusztulófélben lévő bányásztelepüléssé korcsosult, azóta viszont – virágzó ipari parkjának köszönhetően – igencsak “kikupálódott”. A szerkezetváltás, a versenyképesség fokozása, a modernizáció megközelíthető céllá válik ezzel az eszközzel. Amennyiben a kontinensről kívánnánk példát hozni, kézenfekvőnek látszik a Ruhr-vidék, ahonnan eltűntek az egykori füstölgő gyárkémények, helyet adva a számítástechnikai hardvergyártóknak, akik környezetkímélő technológiával dolgoznak.

Magyarországon a kilencvenes évek első felében nem volt központi stratégia egy ipariparkprogram elindítására. Ezért hozta létre 1994 novemberében 15 önkormányzat és néhány vállalkozó az Ipari Parkok Egyesülést. A kis- és középvállalkozások biztonságos működését kellő infrastruktúrával ellátó ipari parkok gondolata később a kormányzati főkben is megfogant. Ez persze nem kifejezetten az egyesületiek és a külföldi példák meggyőző erejének tudható be, hanem annak a felismerésnek, hogy a hazai modernizációhoz szükséges évi 1,5-2 milliárd dolláros tőkebeáramlás – a privatizáció 1997 végére tervezett befejezésével – elapadhat. Kell tehát valami új vonzerő, amely ide csalogathatja a külföldi befektetőket.

A kelet-európai térségben először, 1991-ben Győrött alakult ipari park, amelyet követett az oroszlányi és a székesfehérvári. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) elképzelése szerint az idén 400 milliót, a következő két-három évben mintegy 2,5 milliárd forintot lehet a gazdaságfejlesztési célelőirányzatból a program megvalósítására fordítani. A programot korábban több minisztérium is támogatta, ma azonban ezt már csak az IKM tartja feladatának. Remélhetően a többi tárca kivonulása a döntési mechanizmusból nem jelenti a pénzügyi hozzájárulások megvonását is. Az IKM tervei ugyanis arra épülnek, hogy a rajta kívülálló központi forrásokból összesen legalább 5–8 milliárd forint gyűjthető össze a célra.

A szaktárca 4-5 ipari park támogatásával az első öt évben összesen mintegy 7,5 milliárd forintos infrastrukturális beruházást és mintegy 10 milliárd forintos termelő-szolgáltató beruházást valósítana meg. Ez 10-12 milliárd forintnyi vállalkozói tőke bevonását jelentené. Becslések alapján ipari parkonként átlagosan 500 munkanélküli foglalkoztatása megoldható, így 0,1 százalékkal csökkenhetne az országos munkanélküliség. Ez a támogatásokat, a tb- és szja-bevételek kiesését is figyelembe véve 1-1,2 milliárd forintos költségvetési egyensúlyjavulást eredményezhetne. Mivel az ezredfordulóig 20-25 ipari park jöhet létre, a számok többszöröződhetnek.

Rakusz Lajos, az Ipari Parkok Egyesület elnöke több ízben hangsúlyozta, hogy a modernizációnak ez az eszköze kizárólag üzleti alapon válhat valóra. Az ügyet azonban támogatnia kell az államnak, a helyi önkormányzatoknak és nem nélkülözhető a központi kormányzat integráló szerepe sem. A központi kormányzat elsőrangú feladata – az egyesület szerint – az, hogy a helyi önkormányzatokat döntési helyzetbe hozza, hozzásegítve őket a szakmailag megalapozott programok előkészítéséhez.

Megéri, hiszen ha jó az előkészítő munka, kisebbek lesznek a későbbi kiadások. Egy ipari park tevékenységének költségei a megvalósíthatósági tanulmánytól a közműtervezésig mintegy 80 millió forintot tesznek ki. Az egyesület szerint ennek felét célszerű kormányzati forrásokból finanszírozni. Javaslatuk szerint a központi kormányzatnak kell gondoskodnia egy olyan pályázati rendszer kidolgozásáról, amely meghatározza a részvétel feltételeit. Az ipari park mint a legkisebb vállalkozói övezetegység olyan vállalkozókat kell, hogy magához vonzzon, akik versenyképes, környezetkímélő és megfelelő foglalkoztatást nyújtó tevékenységet folytatnak.

A kormány elé terjesztett javaslatban szereplő pályázati rendszer normatív szempontok szerint kívánja eldönteni az alkalmasság kérdését. Az ipari parkba bejutó vállalkozó így egységes elvek szerint részesülhet például vámmentességben, adókedvezményben, hitelkamat-támogatásban, a közműfejlesztési hozzájárulás mérséklésében. A programban szerepel például olyan ajánlás is, amelynek értelmében a park létesítése után néhány évig a betelepülők mentesülhetnének a helyi adók fizetése alól.

Európa és Amerika fejlettebb területein már az ipari parkok negyedik generációja alakult ki. Ezek akár 24 órán belül befogadják bármely ágazat vállalkozóját: az adminisztráció, az engedélyezési eljárások mindössze ennyi időt vesznek igénybe. Az ottani tapasztalatok alapján egy-egy ipari park betelepítése 8-10 év múltán hoz hasznot. A 24 órás ügyintézés idehaza egyelőre még rózsaszínű álomnak látszik. Bár ki tudja: az ipari tárca és az egyesület javaslatai között szerepel néhány, az ügymenetet egyszerűsítő lépés is. Ha majd valóban egy ablaknál végzik el az építészeti, a tűzvédelmi, a környezetvédelmi, az áram- és vízfogyasztási engedélyezést, a cégbejegyzést, az adóbejelentést és adóbevallást, a tb-regisztrálást, a hitelezést, az idegenrendészeti eljárást stb., akkor lehet számolgatni a várható hasznot.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

3275142 01/17/2018 A young woman at a bus stop in Yakutsk. Bolot Botchkarev/Sputnik
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.