A költségvetési deficit csökkentését és a privatizáció folytatását tekinti prioritásnak az új spanyol kormányfő. José Maria Aznar 200 milliárd pezetás kiadáscsökkentést irányzott elő és a “magas rangú” állami alkalmazottak 33 százalékának elbocsátását helyezte kilátásba. A megszorítások nem érintik a szociális kiadásokat, és a munkahelyteremtést.
Az új kormánynak nem lesz könnyű dolga, a spanyol gazdaság fejlődése elmarad a várttól, a GDP az első negyedévben 2 százalékkal gyarapodott, míg 1995 hasonló időszakában 3,2 százalék volt az előrelépés.
A remélt 3,4 százalék helyett ez évben valószínűleg csak 2,8 százalékkal gyarapodik a GDP. A költségvetés deficitje 1995-ben 5,8 százalék volt, és a kormány célja, hogy ez évben a GDP 4,4 százalékára csökkentse a hiányt.
Spanyolország még ebben az évszázadban csatlakozni fog az euróhoz – hangoztatta az új kormányfő. A legnehezebb dió kétségkívül a költségvetés rendbetétele, miközben például az infláció terén ígéretes a javulás. Tavaly 4,7 százalék volt az árdrágulás, márciusban 3,4 százalékot regisztráltak, éves szinten. A tízéves kamatok szintje 1995-ben 11,3 százalék volt, ez május elejére 9,4 százalékra süllyedt, miközben a referenciaországok kamatszintje – amelyeknél 2 bázisponttal lehetnek magasabb kamatok a pályázó államokban, 6,5-7 százalék között vannak. Az ország adósságállománya is a megkívánt összeg közelében van, 1995-ben a GDP 65,7 százalékára rúgott, Maastricht által elvárt arány 60 százalék.
A bejelentés ellenére a kormánynak nem túl nagy a mozgástere a privatizáció terén, a szocialisták ugyanis nem sok eladnivalót hagytak az utódoknak. Eladták a Seatot, a vasútépítőket, a New York-i tőzsdén értékesítették a Telefonicát, már csak 10 százalék van állami kézben a Repsol petrolkémiai társaságnak, jórészt értékesítették a gyáripart, az elektronikai és informatikai gyártókat, a villamosenergia-ipari vállalatokat. Tavaly két holding köré csoportosították az állami tulajdonban lévő cégeket. Az egyik az eladhatók köre, míg a másik táborba az átstrukturálásra, a tőkeinjekcióra szoruló vállalkozások tartoznak.
Ám a jókért sem nagy a tolongás, jelzi ezt az Endesa nehézkes tőzsdei értékesítése, és várhatóan az Iberia piaci útja sem lesz mentes a zökkenőktől. Ami pedig a “vállalatkórházba”, az állami iparügynökség (AIE)-hez utalt cégek, köztük bányák, hajózási társaságok, hadiipari vállalkozások sorsát illeti, azok értékesítéséhez nem érdemes nagy reményeket fűzni. Ez a kör, miközben 450 milliárd pezeta támogatást kapott az elmúlt évben, több mint 400 milliárdos veszteséggel zárt 1995-ben. Az illetékesek csak az említett összegek megfelezésében bíznak 1999-ig.
