A csernobili atomkatasztrófa tizedik évfordulójára időzítették a Hét Nagy államfőinek szokásos évi csúcsértekezletét. Ez sorrendben a 22. volt e fórum születése óta – és egyben az első, amelyet olyan ország fővárosában tartottak, amely nem tagja a legfejlettebb tőkés országok “klubjának”. Kimondva-kimondatlanul az összejövetel valójában nem volt egyéb, mint a hét vezető hatalom összehangolt támogatása Jelcin orosz elnöknek a vészesen közeledő orosz választások előtt.
A kétnapos moszkvai csúcs határozatai gazdasági szempontból voltaképpen értékelhetetlenek. A csúcsnak nevet adó atombiztonsági probléma is csak régi döntések megerősítését hozta. Ráadásul itt a legfontosabb partner a “7+1-es” csúcson vendégként szereplő Ukrajna volt. A vezető tőkés országok megerősítették még decemberben adott ígéretüket, amely szerint 3 milliárd dolláros támogatást adnak a csernobili erőmű tényleges bezárásához. Ukrajna pedig megerősítette ugyancsak decemberben tett ígéretét arra, hogy 2000-ig valóban bezárja az erőművet, ha pénzügyi segítséget kap két másik reaktor (Hmelnickij 2 és Rovno 4) befejezéséhez. Ennek a költségigénye körülbelül 1 milliárd dollár. Egyelőre azonban semmi garancia nincs ezeknek az elkötelezettségeknek a betartására. Az eddig rendelkezésre bocsátott 200 millió dolláros nyitott hitelt például Ukrajna mindmáig nem használta fel, mert a parlament nem adott engedélyt a hitel által finanszírozandó munkák megkezdésére.
