Április 12-én lejárt az egymillió tonna újtermésű búza exportengedély-kérelmének beadási határideje – a jelentkezők a napokban kapják meg az erről szóló határozatot. A feldolgozás során összesen 2205 érvényes kérelmet regisztráltak. Egyes szakértők szerint a kiírás diszkrimináló korlátozást is tartalmazott.
Az 1,17 millió hektárnyi búza-vetésterület nyolcvanhat százalékára, 1,015 millió hektárra adtak be érvényes engedélykérelmet, s mindössze félszáz pályázatot kellett visszautasítani – tudtuk meg Tóth Józseftől, a pályázatok befogadásával megbízott Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet osztályvezetőjétől. A szakember becslései szerint a kétezer-kétszáz pályázat mögött legfeljebb tízezer termelő állhat. Egy-egy kérelem egyébként átlagosan 3-5 termelőt fogott össze, de nagy volt a szóródás, mert volt olyan pályázat, amely száz, illetve olyan is, amely egyetlen termelőt képviselt.
A visszaosztás szerint egy hektár után mintegy 0,7 tonna búza kiviteléhez adnak majd a főhivatalok engedélyt. Egy pályázatra átlagosan 320 tonna kiviteli lehetőséget adtak ki, így három-négy pályázat tulajdonosainak kell összeállniuk, hogy a kiszállításhoz előírt legkevesebb ezer tonnás árutömeget produkálni tudják.
A pályázható egymillió tonna exportengedélyből háromszázezer tonnára a kereskedők, hétszáz-
ezer tonna kivitelére pedig a termelők jelentkezhettek. A gazdák a bevallott búzatermelő terület arányában először exportengedély-lehetőséget kapnak, amelyet a tényleges kivitelkor véglegesíthetnek.
Az április 2-án keltezett kiírásban szigorú kikötés volt, hogy legalább száz hektár összes búzavetésterülettel rendelkezők jelentkezhetnek az exportlehetőségért. A kisebb területtel bírók összefoghattak, közösen pályázhattak. Előírás az is, hogy csak az szállíthat ki, aki tagja a terméktanácsnak. A szaktárca Agrárrendtartási Hivatalának elnökhelyettese, Botos Károly szerint e két feltételt azért írták elő, hogy az érintetteket “betereljék az akolba” (a nagyobb arányú terméktanácsi tagsággal még ellenőrzöttebbé váljon a termelés és a forgalmazás), másrészt, hogy megelőzzék a gabonapiac nemkívánatos további elaprózódását. Az eredményes gabona-külkereskedelemhez ugyanis tőkeerős, nagy cégekre lenne szükség. (Tavaly már mintegy kétszáz búzaexportőrt regisztráltak – az apró társaságok egymás alá kínáltak, alkalmi kiszállításaikkal nem tudtak jó árat elérni.)
A Gabona Terméktanács titkára, Makay György nem tartja diszkriminálónak, hogy az export feltétele a terméktanácsi tagság, hiszen a minimális tagdíj csak ötszáz forint egy évre. Bogárdi Zoltán, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja ellenben úgy véli: a tárcának nincs joga a végleges exportengedélyeket terméktanácsi tagsághoz kötni, ez az elbírálásnál nem lehet meghatározó. Ami a tíznapos pályázati határidőt illeti, Bogárdi szerint ilyen terminust csak az tud teljesíteni, akinek a közlemény megjelenésekor már kész a pályázata – a kisebb termelők ennyi idő alatt csak bajosan tudnak közös pályázatot készíteni.
