Az MNB éveken át az ipari nagykereskedelmi ár alapján számolt reáleffektív árfolyamindexszel mérte a magyar gazdaság versenyképességét. A jegybankban e mutató alapján döntötték el, hogy milyen mértékben és irányban változtassanak a forintnak a valutakosárral szembeni árfolyamán. Ám a hazai és külföldi ipari árak közötti együttmozgás miatt az ipari nagykereskedelmi ár alapon számított reáleffektív árfolyamindexnek mint versenyképesség-mutatónak az információs értéke fokozatosan csökkent. Ezért 1993-tól – a fejlett országok gyakorlatához hasonlóan – mindinkább a fajlagos munkaköltség alapú reáleffektív árfolyamindex alakulása lett az irányadó.
A rendelkezésre álló adatok szerint a hazai fajlagos munkaköltségek szintje nem éri el a főbb kereskedelmi partnerországok átlagát. Magyarország fajlagos munkaköltség alapon mért versenyképessége 1992 óta nem jelez érdemi romlást. Éppen ellenkezőleg: a termelékenység 1993-tól fokozatosan gyorsuló ütemben, éves átlagban mintegy tíz százalékkal javult, ami az átlagos fajlagos bérköltség növekedési ütemét mérsékelte, így az árfolyamlépések további markáns és folyamatos versenyelőny-növekedést biztosítottak. Az elmúlt év egészében – az 1996. monetáris politikai irányelvek szerint – a fajlagos bérköltség alapon számított mutató 11 százalékos javulást mutat 1994 átlagához képest.
