Spanyolország gazdasága a március harmadiki választások után herkulesi feladatok előtt áll. Az 1982 óta tiszteletreméltó gazdasági szigort tanúsító és “saját” szakszervezeteivel is konfrontálódó szociáldemokrata kormány győztes konzervatív utódjától az OECD messzemenő szerkezeti reformokat követel.
A legfrissebb, közvetlenül a választások előtt közzétett OECD-jelentés szerint a spanyol gazdaság kiegyensúlyozott, 3 százalék körüli növekedési pályán mozog. Mindazonáltal a Maastricht-kritériumok 1997-ig történő teljesítése, valamint az államháztartási folyamatok hosszú távon is elviselhető alakulása a párizsi szakértők nézete szerint további erőfeszítéseket követel az egészségügy és a nyugdíjrendszer területén.
Éppen másfél évvel korábban, az OECD előző helyzetjelentésének idején, a spanyol gazdaság éppen túljutott történetének legsúlyosabb recesszióján. A munkanélküliség alig két év alatt 16-ról 24 százalékra szökött fel. Azonban 1994 elején már elindult a gazdasági fellendülés, és a GDP 1995-ben már 3 százalék feletti növekedést produkált. A párizsi szervezet legújabb jelentése most ennek a növekedési pályának kiegyensúlyozott jellegét hangsúlyozza. Ez egyrészt egy, elsődleges beruházások által hajtott belföldi keresletre támaszkodik. Másrészt az exportágazatok tudatosan kihasználták azokat a versenyelőnyöket, amelyek a pezeta 1992-ben és 1993-ban végrehajtott (összesen 20 százalékos) leértékeléséből keletkeztek. Külön említést érdemel az OECD-szakértők megítélése szerint a gazdasági fellendülés korábbi fázisaihoz képest a bérek növekedésének visszafogása. Ez 1995 első felében a foglalkoztatottság több mint 2 százalékos növekedését tette lehetővé.
A párizsi augurok szerint a spanyol gazdaság rövid távú kilátásai továbbra is jók. A nagy beruházási kereslet, a vállalati nyereség kiemelkedő alakulása, valamint a 80 százalékos kapacitás-kihasználtságra való törekvés bázisán tovább fog tartani a fellendülés. A csökkenő munkanélküliség ezt a fogyasztás oldaláról is egyre inkább alátámasztja, ezért az OECD-szakértők az idei és a következő évre a GDP évi 3 százalék fölötti növekedését várják. Ez megítélésük szerint a spanyol gazdaság növekedési potenciálja felett van, és meghaladja az Európai Unió növekedési átlagát. Az 1995 elején feltámadt inflációs várakozásokkal szembeni energikus fellépésével a központi bank és ezzel annak stabilizációorientált pénzpolitikája is szavahihetővé vált az OECD szemében.
A jelentés azonban nem mulasztja el, hogy rámutasson egy sor előre nem mérhető tényezőre, amelyek beárnyékolhatják a biztató képet. Feltételként említi a tartósan kedvező nemzetközi gazdasági környezetet, mert annak híján a konjunktúra két fő támasza (az export és a vállalati beruházások) egyformán bajba kerülhet.
Az OECD szakértői szerint a további veszélyek elsősorban a belső frontot fenyegetik. Kritikus lehet a Brüsszellel egyeztetve 1994-ben felülvizsgált, a Maastricht-kritériumok teljesítéséhez szükséges konvergencia-terv betartása: az előrelépés az államháztartás konszolidációjában. Ez a feltétel az OECD szemében annál inkább kulcsfontosságú, mivel a program a szükséges illeszkedés fő terheit az 1996. és 1997. évekre irányozza elő. A költségvetés hiányát a GDP 1995. évi 6 százalékáról már az idén 4,4 százalékra, majd jövőre 3 százalékra kell visszaszorítani.
Tekintettel erre a követelményre, a párizsi közgazdászok ítélete nem egybehangzóan optimista Madrid 1996. évi költségvetési javaslatával kapcsolatban. Az egyik oldalon: a parlament tavaly ősszel visszautasította a benyújtott eredeti törvényjavaslatot, és a választások március 3-ára történt kiírása után a költségvetési előirányzatot 800 milliárd pezetával megrövidítette. A párizsi szakértők egyetértésével találkozott a hivatali apparátus átalakítása vagy az állami üzemek szubvencionálásnak folyamatos csökkentése is. Másrészt azonban még mindig nem ritka a veszteséges vállalatok kereszttámogatása a rentábilis állami vállalatok nyereségéből olyan politikailag kényes ágazatokban, mint a bányászat vagy a hajóépítés.
Az OECD-közgazdászok mindezeken túl rámutatnak, hogy a nagy, törvényben előírt kiadási blokkok – mint az egészségügy és az öregségi biztosítás – szerkezeti reformja nélkül az államháztartás már középtávon is kezelhetetlenné válhat. Különösen problematikusnak ítélik a nyugdíjrendszernek a jelenlegi népességi szerkezet által a járulékokból egyelőre még fedezett nagyvonalúságát. A szisztéma felülvizsgálata mellett az OECD-szakértők a Spanyolországban még kevéssé elterjedt magánnyugdíjalapok céltudatos elterjesztését ajánlják.
Külön fejezetet szentel az OECD a spanyol gazdaság “örökkön égő kemencéjének”: a munkaerőpiacnak. A jelentés szerzői megállapítják, hogy az 1994-ben elfogadott reformokkal kiküszöböltek egy sor szabályozást a munkavállalók vállalaton belüli mobilitását illetően. A munkaerőpiac rugalmassága összességében javult az új alkalmaztatási lehetőségek bevezetésével (tanulók szerződtetése vagy részmunkaidős állások). Azonban a párizsi szakértők ma még nem tartják elérkezettnek az időt a reformok átfogó értékelésére. A sebezhető pontok: az indokolt elbocsátások esetén a cég által fizetendő, még mindig túl magas végkielégítések; az egyes vállalatok által bizonyos esetekben helytelenül alkalmazott központi bértárgyalások rendszere.
Az OECD egyenesen visszalépésnek tekinti a munkanélküli-segélyre való jogosultság 1995-ben történt kiterjesztését a meghatározott időre alkalmazott mezőgazdasági munkásokra, miután a munkanélküli-biztosítás 1992. évi reformja felemelte a segélyre való jogosultság megszerzéséhez szükséges járulékfizetés időtartamát, egyidejűleg csökkentette a napi járandóságok összegét és tartamát. A visszalépésnek minősített intézkedés éppen a magas munkanélküliségű területeken csökkentette a munkahelykeresésre való ösztönzést. Végül a szakértők a munkanélküli-segéllyel kapcsolatos visszaélések megakadályozásának jobb ellenőrzése, valamint az aktív újbóli munkábaállítási segélyek mellett emelnek szót, hogy végre intézkedések történjenek a súlyos méreteket öltő tartós munkanélküliség ellen – ami a foglalkozás nélküliek több mint felét érinti Spanyolországban.
