Az Egyesült Arab Emírségek második legfontosabb, egyúttal legnagyobb városa, Dubaj nem az a település, ahová a történelmi emlékek miatt megy el valaki. Éppen ellenkezőleg: azért érdemes az emirátusba látogatni, hogy a jövőbe tekinthessünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs történelme. Közel 200 éve alapították, a gazdasági szárnyalását viszont csak az olajkitermelés tette lehetővé az 1960-as évektől, de nem is olyan régen – nagyjából 15 éve – újabb fordulat történt: megpróbálnak átállni az olajról a kereskedelemre, a turizmusra és az ingatlanfejlesztésekre.
Szinte bármerre járunk a városban, mindenhol kiemelik a 2004–2007 közötti időszakot: ekkor gyorsultak fel azok a gigaberuházások, amelyek alapján ma Dubajt ismerjük – és ezalatt főként a felhőkarcolókat értjük.
Dubai Frame
Dubaj múltját és jövőjét leginkább talán a Dubai Frame-ről lehet megnézni. A Frame, mint ahogy a neve is mutatja, nem más mint egy képkeret. Természetesen, ahogy ez Dubajhoz illik, a világ legnagyobb képkerete a maga 150 méteres magasságával. És tényleg ennyi, fel lehet rá menni, a keret felső, mintegy 90 méter hosszú része egy kilátó, köztes emeletek nincsenek. Fent az egyik oldalon a régebbi városrészeket és a sivatagot, a másik oldalon a felhőkarcolókkal tömött új városrészt látni. A kilátó padlójának közepén egy másfél-két méter széles plexi fut, így végiggyalogolhatunk rajta úgy, mintha a 150 méter magasban semmi nem lenne a talpunk alatt. Tériszonyosoknak igazi kihívás!
Történelmi városrészek
Régen az itt lakók főként gyöngyhalászatból és kereskedelemből éltek, de aztán a gazdaság összeomlott a nagy válság idején, a kereslet visszaesett, ráadásul megjelent a művileg előállított gyöngy is. A város hanyatlani kezdett, míg fel nem fedezték az olajmezőket.
Ha a régi Dubajra vagyunk kíváncsiak, illetve, hogy mi volt itt a város alapítása előtt, érdemes felkeresni az Al Shindangha Múzeumot, ahol a terület története, hagyományai mellett beavatnak például a parfümkészítés rejtelmeibe is. Ez volt a régi város központja, itt lakott a 20. század elején az uralkodó is, a házak alapja ugyan a régi épületeké, de tulajdonképpen az egészet újra felhúzták. Ha épp nincs koronavírus-járvány, a parfümház kivételesen különleges helyszín lehet, mert a parfümök elkészítésének módja mellett meg is lehet szagolni a hozzávalókat, de most, hogy Dubajban mind a beltereken, mind a szabadban kötelező a maszkviselés, ez sem lehetséges. Ugyanakkor ne úgy gondoljunk az Al Shindanghára, mint egy klasszikus múzeumra, nem csak kihelyezték a különböző történelmi tárgyakat egy címkével, hanem rengeteg ötletes, interaktívabb, játékosabb része is van a komplexumnak.
Ez a terület a Dubaj-öböl partján helyezkedik el, kicsit olyannak tűnik a sok kis hajóval, az abrákkal, amikkel át lehet kelni a túlpartra, mint Velence. A túlparton találhatók pár perc sétára a hagyományos fűszer-, arany- és textilbazárok, más néven a szúkok. A helyi extrémitás a világ legnagyobb gyűrűje, egy 63 kilós monstrum, ezt az egyik bolt kirakatában lehet megtekinteni, de tulajdonképpen mindent megtalálunk aranyból, akár komplett ruhákat is.
A bazár legismertebb része a fűszerpiac. Az aranyszúk lényegében több száz bolt kirakattal, a fűszerpiac viszont kirakodóvásár, és építészete is klasszikusabb; a hőmérsékletet azt teszi itt kellemesebbé, hogy az épületeket széltornyokkal látták el. Ezek a tornyok – minél magasabbak, annál inkább – befogják a szelet, és a sétányról kinyomják a meleget. Így működnek az ezeréves múlttal rendelkező légkondik.
Apropó, légkondicionálás és időjárás. Dubajba nagyjából október-novembertől áprilisig érdemes utazni, ekkor vannak a hűvösebb hónapok, ami magyar időjárási viszonyokhoz mérve azért még bőven nyárnak mondható. Október végén, mikor kint jártunk, öt óra magasságában ment le a nap, az addigi hőséget egyre inkább felváltja az extrém magas páratartalom. Mindezek miatt egész évben, éjjel-nappal mennek a légkondicionálók – mármint nem széltorony elvén, hanem a modern, elektromos árammal működők.
Aki kíváncsi a tradicionális Dubaj vagy Emirátus kultúrájára, annak érdemes elmennie a sejkről elnevezett (elég sok mindent neveznek el róla) Sheikh Mohammed Centre for Cultural Understandingbe (SMCCU), és ott egy étkezésre ellátogatnia. Miközben több hagyományos fogást lehet viszonylag tradicionális módon megkóstolni (azért nem szükséges kézzel és földön ülve enni), egy helyi „idegenvezető” mesél az ételekről, a kultúráról, a vallásról, a ruházatról, a szokásokról. A kérdéseknek – és nem csak itt – pedig külön örülnek, tényleg bármit meg lehet kérdezni, ami érdekel minket (például, hogy hordanak-e valamit a hosszú ing, a kandóra alatt? Igen).
Szafari
Itt szólnánk még két programról, amelyeknek a feltételei mindig is adottak voltak a Perzsa-öbölben. Az egyik a szafari, a másik a hajókázás. Szafarit több társaság is szervez, maradandó élmény, ahogy a homokbuckákon fel-le hajt a dzsippel a sofőr, sokszor azt sem látni, mi vár minket a bucka túloldalán. Aztán a völgy aljára az autó oldalán farolva érkezünk meg – közben majdnem felborulunk, vagy legalábbis úgy érezzük –, más esetekben pedig úgy tűnik, mintha egyenesen belefúródnánk a földbe. Vagy egy sík szakaszon csaknem 120 km/órával süvítünk, és miközben az utasok ijedtükben kiáltoznak vagy nevetnek, a sofőr egy kézzel lazán kormányoz.
A szafaris programokat több helyen úgy szervezik, hogy a naplementét is a sivatagból lehessen megtekinteni, utána pedig irány egy kívülről leginkább vándorcirkusznak vagy vidámparknak tűnő sivatagi tábor, ahol valamilyen színpadi program – klasszikus férfitánc, hastánc, tűzzsonglőrködés – mellett meg is vacsoráztatnak. Rengetegféle ételből lehet választani (itt is): csirke, bárány, marha vár minket húsfronton, emellett különböző krémek, zöldségek, köretek. Eközben pedig lehetőség van tevegelésre, solymászatra, homokszörfre, hennázásra, vízipipázásra.
Hajókázás, kikötő, Pálma-sziget
Dubaj partjáról, pontosabban a mesterséges öbléből, a Dubai Marinából érdemes sétahajóra szállni, nagyjából ez az egyetlen olyan lehetőség, mikor a tengerszint magasságából is belefér egy fényképbe egy dubaji látványosság. Utunk során számtalan nevezetességet érintünk, csak pár példa még az öbölből:
- A körülbelül két év alatt, nemrégiben befejezett „lyukas” Address Beach Resort, tetején a világ legmagasabb (294 méteres magasságban található) tetőmedencéjével.
- A nyolc év alatt épült 40 torony, a Jumeirah Beach Residence.
- A teljes magasságában 90 fokot csavarodó, 306 méter magas Végtelenség-torony.
- Az öböl felett húzódó, a világ leghosszabb városi – 170 méteres magasságból induló, átlagosan 80 km/órás – drótkötélpályája (körülbelül egyperces élmény).
A sort a végtelenségig lehetne sorolni, ezt a részt nevezik „a világ legmagasabb lakótömbjének”.
Aztán megkerüljük a kisebbik (hármat terveznek a Világ-szigetek mellett), de híresebb, mesterséges Pálma-szigetet (Palm Jumeirah-t), és az azt körülölelő hullámtörőkön és a kikötő mesterséges öblének partjain található luxushoteleket. Így a Waldorf Astoria Dubai Palm Jumeirah és a Hotel Fairmont The Palm mellett a több mint 1500 szobás Atlantis Hotelt, amelynek megnyitóján kétmillió dollárt kapott fellépéséért Kylie Minogue, a tűzijáték 7-szer nagyobb volt, mint a pekingi olimpia megnyitójáé. Része egy hatalmas vízipark, akvárium ugyanúgy, ahogy víz alatti szobái is vannak (potom másfél millió forintért).
De aztán nem sok év kellett hozzá, hogy ne érezzék eléggé luxusnak az Atlantist – meg nagyon hasonlít is az eredeti bahamai, szintén óceán tematikájú Atlantis Paradise Islandre –, úgyhogy hamarosan megnyit a második is Dubajban, a Royal Atlantis még több luxussal. A „hotellánc” annyira luxus egyébként, hogy jelenleg mindössze három szállodából áll, a két dubajin kívül egy van még Kínában, Hajnan szigetén, a bahamain pedig időközben tovább is adtak. Egyebek mellet 700 szoba és lakosztály lesz a Royal Atlantisban, de csaknem 300 apartmant is kialakítanak a Jenga társasjáték hatalmas verziójának tűnő épületben, például itt van egy potom 16 milliárd forintért. Ha pedig éhes lesz valamelyik lakó, nincs nagy gond, házon belül tud majd enni Gordon Ramsay, Jose Andres vagy Heston Blumenthal éttermében.
Burdzs al-Arab
A hajóút érinti a város egyik fő nevezetességét, a külön kis mesterséges szigeten elterülő, 321 méteres Burdzs al-Arabot, a világ egyetlen „hétcsillagos szállodáját” is. Igazából ötcsillagos (hétcsillagos nem létezik), csak így emlegetik a médiában, annyira luxus. A vitorlást formázó szállodában csak lakosztályok vannak, tetején pedig egy helikopterleszállót is találni. Ez, amellett, hogy a transzferhelikopterek is itt szállnak le – már ha valaki nem a transzfer Rolls-Royce-szal érkezik –, az épület egyik legemlékezetesebb pontja: innen golfozott már Tiger Woods, körözött rajta David Coulthard, teniszezett Agassi és Federer. Tulajdonképpen minden aranyozott a hotelben, a lobbi 180 méter magas, van hat „sima” és egy akváriumétterme. Egy szoba 1300 dollártól (400 ezer forinttól) kezdődik, a királyi lakosztály 2013-ban már 7,5 millió forintba került egy éjszakára az egyébként alig több mint 200 szobás szállodában.
A magasból is meg lehet nézni a Palm Jumeirah-t, a levelek alatt helyezkedik el a View at the Palm (éppen nemrégiben nyitott) a 240 méter magasan elhelyezkedő körkilátójával, alul pedig bemutatják, hogyan is készítették el a mesterséges szigetcsoportot. A munkálatok egyébként hat éven át tartottak, 90 millió tonna homokot és 7 millió tonna követ használtak fel hozzá.
Aztán lifttel fel lehet menni, hogy fentről is megszemléljük. Esetleg szintén naplementében, miközben lassan felkapcsolódnak a város fényei.
Burdzs Kalifa
És ha már magasság: menjünk el a csúcsig, Dubajban van ugyanis a világ legmagasabb épülete, a 828 méteres Burdzs Kalifa. Ide természetesen szintén fel lehet menni. Lábánál a világ „csak” második legnagyobb plázája, a Dubai Mall terül el; igaz, ha csak a bérelhető négyzetmétert tekintjük, akkor jóval hátrébb van a rangsorban, mert persze tele van boltokkal – amelyik márkának nincs itt üzlete, az talán nem is létezik –, de közben rengeteg szórakozási lehetőséget is kínál. Van benne akvárium, VR (virtuális valóság) park, kísértetház, mellette jégpálya, opera meg sok minden egyéb (és persze ezek sem kisméretűek). Itt nyílt meg nemrégiben az Infinity des Lumieres, ahol többszáz négyzetméteren kelnek életre például híres Vincent van Gogh-, Kacusika Hokuszai-festmények. Aki szereti a grandiózus művészetet, itt ellesz egy darabig.
A Burdzs Kalifára feltekinteni nappal is meglehetősen nagy élmény, de talán még inkább látványos lentről éjjel. Mert nem csak egy hatalmas felhőkarcolót látunk, hanem óriás kivetítőként is funkcionál ekkor, összhangban a mellette 12 hektáron (120 ezer négyzetméteren) elterülő mesterséges tóval és szökőkúttal. Zenélő szökőkút ez is, csakúgy, mint a margitszigeti, csak egészen más léptékben: 6600 lámpával és 50 projektorral világítja meg a majd 300 méter szélességben és akár 150 méter magasságba kilövő vízsugarakat. Félóránként indul a műsor, a hanghatások is olyanok, mintha egy hatalmas tűzijátékot látnánk.
Egy tipp: érdemes szemből, az ételpiac Time Out Market teraszáról megnézni egy ott eltöltött vacsora után. Aki járt már Lisszabonban, tudja, hogy is kell elképzelni. Olyasmi hely ez, mint amit a budapesti Hold utcai piacon próbáltak meg, vagy a Szimpla mellett a Karaván, vagyis több büfé, de inkább étterem egymás mellett, az asztalok viszont közösek, így rengeteg helyről, azaz a világ rengeteg konyhájából rakhatjuk össze a vacsoránkat.
Az Ain Dubai és a tenger
Ez eddig nagyjából három nap programja volt. Autóval, de a két metróvonal használatával is könnyen elérhető szinte az összes látványosság. Esetleg még belefér az Ain Dubai, vagyis a városnéző óriáskerék. Ez az egyik legfrissebb újdonság a városban, egy hónapja sincs, hogy megnyitott, és talán már nem lepünk meg senkit: ez a világ legnagyobb óriáskereke a maga 250 méteres magasságával, szintén egy mesterségesen épített szigeten.
És akkor még nem jártunk a tengerparton.
Hogy mi lesz itt még a jövőben?
Jövő Múzeum. Eredetileg az idén tervezték megnyitni, de elég nagy a csend körülötte, így vélhetően csak jövőre látogatható a kívülről már kész, és meglehetősen különleges intézmény.
De a jövőről szól – részben – az EXPO 2020 vagyis a világkiállítás is. Három fő részre tagolódik a területe, és eszerint három témára fókuszálnak: fenntarthatóság, mobilitás, lehetőség. A sétányait robotok járják, de az épületek nagy része is mintha a jövőből teleportált volna 2021-be. Az Emirates utasai ingyen kapnak belépőt a világkiállításra, de ha valaki alaposabban be akarná járni a pavilonokat, jobb, ha úgy készül, hogy egy nap egészen biztosan nem lesz elég rá. De erről bővebben majd egy másik cikkben.
