Nyár végén alig vártam, hogy újrainduljanak az edzések. Aztán amikor szeptemberben elkezdtek növekedni a koronavírusos esetszámok, már éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Igyekeztem mindig olyan időpontot egyeztetni magamnak, amikor viszonylag kevesen vannak a teremben. Ez így persze sokkal bonyolultabb volt, emiatt ritkábban jutottam el edzeni, és ez sem tartott túl sokáig: ismét jött a lezárás, a home office.
Késő ősszel valahogy nehezebb volt az egész, mint tavasszal volt. Áprilisban még minden második este mozogtam valamit videók alapján, sőt még a reggeli futásokra is rá tudtam venni magam. Novemberben azonban ez már sehogy sem ment, decemberben még kevésbé. Nem bírtam rászánni magam a szobában „bohóckodásra”, arra meg aztán végképp nem, hogy kimenjek a hidegbe, amikor nem muszáj.
Legszívesebben téli álmot aludtam volna, mint a medve, hogy majd csak akkor ébredjek fel, ha ismét enyhül a vírushelyzet. Végül is majdhogynem ezt is csináltam: tíz perccel a munkaidő kezdete előtt ébredtem, és tíz perccel azután, hogy végeztem, rögtön ledőltem egy kicsit. A korábbi napi kétszer fél órányi bringázásom a munkahelyemre és vissza, mindössze kétszer tíz lépés sétává változott.
Esténként visszaültem ugyanoda, ahol aznap már nyolc-kilenc órát is eltöltöttem egyhelyben, hogy megnézzek és elolvassak dolgokat, amikre napközben nem volt időm. Aztán megtettem tíz lépést a tévéig, és jöhetett az esti meccs, esetleg pár rész egy aktuális sorozatból.
Az egész azzal kezdődött, hogy enyhe fájdalmat éreztem pisilés közben. Nem sokkal később rájöttem, hogy nemcsak pisilés, hanem szex közben is fáj valami, legjobban akkor, amikor a csúcsra érek. Gondoltam, majd csak elmúlik magától, de a helyzet napról napra inkább csak romlott. A fájdalom néha spontán is előjött, és szétsugárzott az egész altestemben. A szexre egy idő után már gondolni sem tudtam: nem hittem, hogy valaha ilyesmi megtörténhet velem, de elkezdtem a fáradtságra meg a munkával járó stresszre hivatkozva kimenteni magam a „közös programok” alól.
Tudtam, hogy egyetlen dolgot nem szabad csinálnom: rákeresni a neten a tüneteimre, mert legkésőbb három kattintás után biztos lennék benne, hogy napokon belül keserves kínok között fogok elpusztulni. Ehelyett inkább elmentem az orvoshoz és mindenről beszámoltam neki. Azt mondta, elképzelhető, hogy a túl sok ülés prosztatagyulladást okozott. Mivel a tüneteim enyhék voltak, egy recept nélküli gyógyszert javasolt, és ellátott néhány tanáccsal. A legfontosabb, hogy ne üljek egész nap, és ha máshoz nincs kedvem, óránként legalább néhány perce álljak fel és mászkáljak egy kicsit. Ez nem tűnt megoldhatatlannak.
Jobban lettem, kicsit megnyugodtam, így bátrabban kerestem rá a prosztatagyulladásra. Rájöttem, hogy sokkal rosszabbul is járhattam volna.
Bár prosztatagyulladást több dolog, például egy fertőzés is okozhat, a kockázati tényezők között ott van a túl sok ülés, és úgy általában az egészségtelen életmód. A mozgás elsősorban nem azért fontos, hogy jobban nézzen ki tőle az ember, hanem azért, mert oldja stresszt, a szorongást, és rengeteget tesz hozzá az általános egészséghez, így a prosztatára is jótékony hatással van. Egy egészségügyi portálon azt olvastam, hogy a prosztatagyulladásban szenvedő férfiak arról számoltak be, hogy miután elkezdtek rendszeresen mozogni, a tüneteik is enyhültek.
A Men’s Health egy tanulmányt idézve azt írja, hogy a mozgásszegény életmód hatására megnő a férfiak vérében a PSA, vagyis a prosztata-specifikus antigén szintje. A PSA egy fehérje, amit a prosztata mirigyei termelnek, és minél magasabb a vérben a PSA szintje, annál biztosabb, hogy a valami gond lehet a prosztatával.
Bár még mindig legszívesebben átaludnám azt az időszakot, ami a mindennapok legalább részleges normalizálódásáig hátra van, ám mivel ez nem lehetséges, megfogadtam, visszaveszek a tunyaságból. Nem volt nehéz belátnom, mennyire egészségtelen, ha az ember a napokat, heteket csak végigüli. Az meg végképp nem hiányzik, hogy még tovább le kelljen mondanom a kedvenc szabadidős tevékenységemről, a már említett otthoni „közös programokról”!
Patikában kapható gyógyászati segédeszköz
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
