A majdani partner (vagy ha épp van, akkor az aktuális) megértése és elfogadása nemcsak a nemek közti különbségekről szól, hanem arról is szól, milyen a másik személyisége, a pszichológiai beállítottsága. A személyiségtípusokat ma – Carl Gustav Jung pszichiáternek köszönhetően – introvertáltnak és extrovertáltnak nevezzük. Az introvertáltak a befelé forduló emberek, akiket további két személyiségtípusba lehet sorolni: melankolikus és flegmatikus; az extrovertáltak pedig a kifelé forduló emberek, akik lehetnek szangvinikus és kolerikus személyiségűek. Hogy milyenek vagyunk, az megnyilvánul a beszédünkben, abban, hogyan kezeljük az érzelmeinket, milyen a mozgásunk, milyen a jellemünk. És abban is, hogy hogyan fogadjuk a szeretetet, hogyan figyelünk egymásra, hogy állunk az elfogadáshoz, hogyan fejezzük ki a hálánkat, mit jelent számunkra a megbecsülés, miből érezzük, hogy a partner szeret, és mi hogyan tudjuk ezt számára kifejezni.
Előfordul, hogy azért nem érezzük, hogy valaki szeret, mert nem a számunkra megfelelő módon mutatja ki az érzelmeit, hanem aszerint, amit ő gondol a szeretetről. Ez a különbség nemcsak az eltérő személyiségünk miatt lehetséges: amiatt is, hogy valaki számára a felnőttkori kapcsolataiban is azt jelenti a szeretet, hogy ugyanúgy szeretnek, ahogy gyerekkorunkban. Minden ember legelőször az édesanyján, szülein keresztül tapasztalja meg a szeretetet és a gyengédséget. Például amikor fájt valamije és édesanya megvigasztalta, vagy megölelte, amikor szüksége volt rá. Felnőttként ugyanazt keressük a kapcsolatainkban, ahogyan gyerekként szerettek minket. De mivel eltérő a személyiségünk, és mindannyian más tettekből tanulhattuk meg, mi a szeretet, nem csoda, ha nagy eséllyel futunk bele olyan partnerekbe, akikkel a szeretet kifejezése problémás.
Az intim emberi kapcsolatainkban felnőttként kihívás megtanulni, hogy hogyan terjesszük ki a partnerre is a szeretet adását és elfogadását. Ez különösen fontos az eltérő jellemeink miatt is: ha például egy introvertált nem akar annyit társaságba járni, akkor a partnere haragos lehet amiatt, hogy soha nem mennek sehova. Az introvertált partnere elutasítónak találhatja a szerelme viselkedését, sokszor érezheti azt, hogy még csak beszélgetni sem tud annyira, mint amennyire szeretne. De ha a partner elfogadja, hogy párja introvertált típusú ember, akkor beláthatja, hogy ez pszichológiai jellem, ami megváltoztathatatlan. Másféle módon azonban kifejezhetik egymás számára, hogy fontosak egymásnak és szeretik egymást.
Hogyan szeret az introvertált ember és mi hogyan szeressük őt?
Az introvertált partnert leginkább úgy szerethetjük a maga teljes valójában, ha a távolságtartási igényét elfogadjuk. Tartsuk tiszteletben azt is, ha egyedüllétre vágyik, hagyjuk, hogy ő kérje a közösen töltött időt. A gyengédség kifejezésében pedig engedjük, hogy ő maga jelezzen, közeledjen az érintésekért, ölelésért, összebújásért. Mutassuk ki számára, hogy megbecsüljük, mondjunk hálát, amiért igyekszik olykor erején felül alkalmazkodni hozzánk.
Párkapcsolatokban megtörténhet, hogy az introvertált fél idővel bűntudattal éli meg az egyedüllétet, kényelmetlen lehet számára, hogy félreértik, hogy magyarázkodnia kell. Sajnos sokszor érezheti, hogy küzdenie kell azért, hogy önmaga lehessen.
Ezzel együtt nagyon jó partnerek, képesek arra, hogy teljes szabadságot adjanak a szerelmüknek, hogy azok úgy éljék az életüket, ahogyan szeretnék. Képesek megbecsülni a partnerüket, hálásak is, azonban ezt nem hangoztatják minden nap. A legjobb képessége az introvertáltnak, hogy nem bírál, nem ítélkezik, és úgy figyel a partnerére, ahogy nem is gondolnánk: szinte mindent észrevesz, de nem mondja ki.
A szerelem nem magától működik, ezt legfeljebb csak a kapcsolat elején lehet érezni. Attól fog funkcionálni, hogy mi magunk működtetjük.
Mennyire érezzük, hogy szeretnek? Nos, ez pár kérdéssel tisztázható; kezdő lépésként idézzünk fel a gyerekkorunkból egy emléket, amikor szeretetet éreztünk. Hasonlítsuk össze azzal a szeretettel, amit felnőttkorunkban tapasztalunk, és bátran beszélgessünk erről egymással: mit érez a partnerünk szeretetnek és mit tartunk mi annak? Érdemes az alábbi kérdéseket is feltenni először magunknak, majd együtt beszélgetni ezekről is:
- Milyen érzéseket kelt bennünk a szeretet? Mit érzünk annak?
- Ki volt az, akivel kapcsolatban éreztük és tudtuk, biztosan szeret?
- Mit jelent a szerelem számunkra?
- Ahogyan képesek vagyunk szeretni az inkább gyermeki érzésekkel teli, szülői szeretet vagy felnőtt?
A párkapcsolatokban gyakran előfordul, hogy úgy érezzük, a partner nem szeret, és ha ez az érzés elhatalmasodik, bizonyítékot várunk el párunktól, hogy prezentálja az érzéseit. Csakhogy ezzel a partnert elűzzük magunk mellől, ő fenyegetőnek érezheti ezt a helyzetet, azt érezheti, bajban van. Ezért is jó, ha néha megállunk, megvizsgáljuk a viselkedésünket és változtatunk, kérdéseket teszünk fel, és a kapott válaszok segítségével idővel elfogadjuk, hogy olyan a partnerünk, amilyen. A lelki egészségünkhöz vezető út része az is, hogy megismerjük, milyen személyiségű emberek vagyunk.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
