Románc a naplementében
„Amikor elhoztam a kutyát, felvettem a kis szőrös húsgolyót a kezembe, és rögtön lepisilte a kabátomat” – meséli Attila, de a történet nem itt kezdődik. Azt viszont előrevetíti, hogy nem volt zökkenőmentes a kutya és a gazda kapcsolata: ezért is kapta egy black metál banda nevét a két hónapos aranyos kiskutya.
Attila már ott volt pedig a fogantatás pillanatában is: egy hétvégi dunai kenuzás után az evezéstől fáradtan már nem figyelt senki az öreg retrieverre, aki egész nap reménytelenül hajtotta a fiatal, izmos staffordshire terrier szukát. Végül a naplementében, a kutyáknak bokáig érő folyóban csak összejött az öreg Scooby nagy napja. Tíz kutya lett belőle.
A kutya nem terapeuta
„Már nagyon régóta akartam kutyát, és mivel ismertem az apát és az anyát is, ezért gondoltam, hogy kisegítem a barátomat, ha már a nyakába szakadt tíz kutya” – idézi fel Attila. A kutyákat látva kilenc másik ember is így gondolta, így gyorsan lett gazdája mindegyiknek.
A másik ok sem ritkaság: nem Attila az egyetlen, akinek egy nagy szakítás után eszébe jut, hogy ideje befogadni egy állatot. „Nincs viccesebb, mint egy értetlen kiskutyának elmesélni, hogy mennyire szarul van az ember” – mondja Attila. „És az sem baj, ha nem az üres lakásba mész haza” – teszi hozzá.
Ettől függetlenül szerinte a kutya nem terapeuta, nem is javasolja azoknak az állattartást, akik ettől várják a csodát az életükben. „Az viszont igaz, hogy rendszert visz a mindennapokba, és akkor is ad feladatot és örömöt is, amikor más nem” – meséli.
Nincs olyan, hogy harci kutya, csak hülye gazda
„Nagyon fontos, hogy olyan kutyát válasszunk, akivel tudunk bánni is” – tanácsolja Attila, aki sokszor megkapta korábban, hogy „Úristen, vidd innen azt a pitbullt!” Kifejezetten ideges lesz attól, amikor „harci kutyákat” emlegetnek, mert szerinte „harcivá” csak nevelni lehet a kutyákat, nem a fajtájuk teszi őket azzá.
„Amíg Burzum nem lett ivartalanítva, addig kifejezetten szemét tudott lenni más kutyákkal, úgyhogy párszor helyre kellett rakni. De egyáltalán nem volt agresszívabb, mint más fiatalabb, domináns kutyák” – meséli Attila, akinek a fegyelmezésben sokat segített Burzum anyjának gazdája.
„Egyrészt a következetes nevelés, másrészt az ivartalanítás kezes bárányt csinált Burzumból pár hónap alatt”– manapság pedig már inkább félős és bújós, mint félelmetes fenevad.
Kiemelt kép: Csóti Rebeka /24.hu
