Felelős leendő állattartóként mindent elolvastam róluk, így amikor beléptem a kisállat-kereskedésbe, egyből elöntött a düh. A bébipatkányok egy kis terráriumban, faforgácson hemperegtek annak ellenére, hogy nekik ez az alom nem megfelelő, ugyanis megbetegednek tőle. A szörnyű körülmények, az egymás hegyén-hátán zsúfolódó apróságok és a magányosan elkülönített anyaállatok látványa kiborított. Gyorsan összeszedtem a szükséges kiegészítőket, majd kiválasztottam a hímek közül két apróságot, amikért összesen kétezer forintot fizettem.
Fotó: Horváth Erika / 24.hu
Dr. Héjjas Barbara, az Együtt A Kisállatokért Alapítvány alapító állatorvosa szerint az egyik legfontosabb teendő a megfelelő környezet kialakítása mellett az, hogy utánajárjunk, van-e a környékünkön olyan állatorvos, aki ért a különlegesebb fajokhoz. Sajnos Magyarországon óriási a hiány az egzotikus szakállatorvosokból, pedig egy patkány speciális ellátást igényel.
Az ember ne tartson olyan kedvencet, aminek nem tud állatorvosi ellátást biztosítani. Szerencsére egyre több olyan gazdi van, aki úgy vállal állatot, hogy felkeresi a környék orvosait, hogy értenek-e az adott fajhoz. Kötelességünk biztosítani számukra a gyógyulás esélyét.
Kezdetek
Néhány nap elteltével úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy jobban megismerjük egymást. A lakást rágcsálóbiztossá tettem és egy darabka sajttal a kezemben leültem a nyitott ketrec elé. Az illat hatására persze egyből előbújtak a felfedező kedvű állatok, ám a ketrecajtónál tovább nem merészkedtek. Másfél hét után viszont kijöttek, de semmi olyat nem tettek, amit előtte gondoltam volna róluk: nem szaladtak világgá, nem bújtak a szekrény alá, nem ugrottak ki az ablakon és nem rágcsálták meg a bútorokat.
Fotó: Horváth Erika / 24.hu
Fantasztikus volt megtapasztalni, ahogy nyitnak felém és egyre jobban bíznak bennem. Belemásztak az ölembe, belebújtak a pulcsimba. Egy-két hónap elteltével ki is alakult a napirendünk. A patkányok a napjuk nagy részét átalusszák, délután és este aktívabbak. Így mire hazaértem a munkából, addigra ők már izgatottan csimpaszkodtak a ketrecajtón, várva a szokásos esti mókázásra.
De olyan trükkre is megtanítottam őket, hogy forogjanak egyet a jutalomért. Egyre jobban körvonalazódott az is, hogy két teljesen más személyiségű állat tulajdonosa lettem. Az egyikük folyton rajtam lógott, ki se bújt az ölemből, hamar megunta a trükköket, míg a másik állandóan a játékokkal volt elfoglalva, és minden feladatot hamar megtanult és teljesített.
Varga Tímea (kiemelt képünkön), a Patkányvarázs alapítója, és az Együtt A Kisállatokért Alapítvány patkányokért felelős kuratóriumi tagja tizenöt éve tart ilyen állatokat. Eddigi huszonöt patkánya mind különböző volt.
Mindegyik más jellem. Valamelyik ragaszkodó, a másik kedves, a harmadik tartózkodó, de a legidősebb patkányom, Senim például olyan, hogy csak akkor simogathatom meg, ha ő szeretné. Sosem egyformák, de ezért is szerethetőek. Bőr volt az első kopasz patkányom, ő például azt is megcsinálta, hogy hét napig állatkórházban volt, és miután hazakerült és vacsorát kaptak, a tálkájából kivette az első szem sajtot, és kihozta nekem a ketrecből. Annyira tudnak szociálisan kötődni hozzánk, hogy az hihetetlen.
A patkány nem az az állat, amivel dicsekedni szoktak
Fél év elteltével a két kis állatka az életem fontos részévé vált. A napi rutin mellett kiismertem a szokásaikat, megtanultam, hogyan mutatják ki a boldogságukat, és hogy mit szeretnek és mit nem. Különös szimbiózisunk lila ködbe borította az agyam, és ennek hatására lelkesen dicsekedtem imádott kedvenceimmel az ismerőseimnek.
Néhány kivételtől eltekintve rémülettel és undorral vegyes arcok, lenéző pillantások és kérdőre vonások fogadtak. Varga tapasztalata szerint még mindig rengeteg tévhit kering ezekkel a négylábúakkal kapcsolatban, azonban egyre többen nyitnak is feléjük. Ez többek között a Rágcsálók világához hasonló rendezvényeknek is köszönhető, amik azzal a céllal jöttek létre, hogy valós tájékoztatást nyújtsanak.
Nagyon sokan itt döbbennek rá arra, mennyire téves a patkányok megítélése. Rengeteg tévhit dől meg, többek között az is, hogy ők terjesztették el a pestist.
Fotó: Karancsi Rudolf / 24.hu
Verseny az idővel
Az egyetlen hátrány, amit talán a számlájukra lehet írni, hogy nem sok idő jut nekik a Földön. Az első patkányom két év után, szívelégtelenség miatt pusztult el. Halála után társa napokig levert volt. Gyászolt. Tudtam, hogy még több időt kell vele töltenem, mint eddig. Egyszer csak egy dudort vettem észre a nyakán. Az állatorvosi eredmények mintavétel után kimutatták, hogy daganatos elváltozásról van szó.
Beavatkozások sora és folyamatos gyógyszeres kezelés következett. A folyamatos súlyvesztés ellenére aktív volt, viszont mikor romlott az állapota, hónapokig kézből volt csak hajlandó elfogadni az ételt és az italt. Mikor otthon voltam, nem bírt megmaradni többé a ketrecben sem, csak az ölemben.
Fotó: Horváth Erika / 24.hu
Varga szerint egy patkány átlagos életkora négy-öt év, Magyarországon azonban csak kettő-három. Ennek oka, hogy itthon nincs tenyésztő. Rengetegen szaporítják őket anélkül, hogy tudnák, az adott állat milyen betegségekre hajlamos, esetleg miket hordoz, így továbbörökíti ezeket.
Ebben az évben 5 állatot veszítettem el. Nem mondom, hogy ehhez hozzá lehet szokni, de az ember egy idő után megedződik. Az összeset megsiratom és egytől egyig, mindegyikre emlékszem. Valamiért mindegyik különleges.
Az egyedül maradt patkányom fél évig volt még velem, ám egy nap fura dologra lettem figyelmes: a szokásos etetés, gyógyszerezés után felmászott a mellkasomra és egyenesen engem nézett. Tudtam, eljött a búcsú. Aznap este összeomlott a szervezete, nem volt mit tenni, el kellett altatni. A két és fél év alatt teljesen a részeimmé váltak. Gondoskodásra, türelmességre neveltek, rengeteg örömteli pillanatot okoztak és a mai napig nem telik el úgy nap, hogy ne jutnának eszembe.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf / 24.hu
