1867-ben kezdődő Meidzsi-korszakban Japán fejlődésnek indult. Amerikai és brit mintára kapitalista piacgazdaságot alakítottak ki, és hamarosan Ázsia legfejlettebb országává vált. A nyolcvanas évek óta a családfők olyannyira munka orientált életet élnek, hogy szinte teljesen megszűnik a családdal való kapcsolatuk és ennek következménye a generációs szakadék: a gyerekek nem tudnak azonosulni szüleik értékeivel és munkamoráljával. A másik probléma, hogy a fiataloknak elengedhetetlen az átlagon felüli iskolai teljesítmény ahhoz, hogy munkát szerezzenek. Mivel itt minden dolgozó ember diplomával rendelkezik, ezért hatalmas nyomás nehezedik rájuk, el kell érniük, hogy kitűnjenek.
Ezt azonban nem mindenkinek sikerül teljesítenie
Erre a kudarcra a társadalom megvetéssel tekint. Ez a fajta hozzáállás is hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon a hikikomori jelenség, ugyanis ezek a fiatalok sokszor nem bírják elviselni, hogy csalódást okoztak. Nem tudnak szembenézni a problémával, hanem egyszerűen bezárkóznak a szobájukba és „elbújnak” előle. A jelenség egyre szélsőségesebb helyzeteket szül. A szülők egyszerűen nem értik mi zajlik gyermekeik fejében, és legtöbbször a legrosszabban reagálnak egy-egy ilyen esetre.
Fotó: Tony Taniuch / IMDb
Nagoyában, a rendőrség január 24.-én letartóztatott egy 50 éves férfit, aki megfojtotta saját fiát, írja a Yomiuri Shimbun. Amikor az apát elfogták, azt állította, aggódott fia jövője miatt, aki hikikomorikiént élte mindennapjait.
A fiút kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. Ez persze a legszélsőségesebb helyzetek egyike, de tény hogy az eltávolodás, a magány, a magas öngyilkossági adatok és a népesség folyamatos csökkenése nem vetít túl jó jövőképet Japánnak.
Fotó: ANN News
Talán nem reménytelen a helyzet
Naohiro Kimura egy 33 éves férfi, és egyszer csak azt vette észre, hogy a szülei rendőrséggel és egészségügyi dolgozókkal együtt rátörik az ajtót. Akkor jött rá, hogy majdnem 10 évig szinte ki se mozdult a lakásból, miután nem sikerült az egyetemi felvételije és a szüleivel is összeveszett.
Végig úgy gondoltam, különbözök a tévében látható hikikomoriktól, akik általában rendetlen szobákban, szinte minden idejüket a videojátékozással töltik
– mondta a férfi.
Kimura ugyanis edzett, ideje nagy részét olvasással töltötte és alkalmanként szüleivel is kommunikált. Ám miután beszélt egy pszichológussal, felébresztette a valóság. Több sorstársával összefogva úgy döntöttek, megalapítanak egy újságot, a Hikikomori Shimbunt, melynek az a célja, hogy megértesse az emberekkel ezt az állapotot.
Fotó: 3.nhk.or.jp
Meg kell mutatnunk a valóságot a szüleinknek és a támogatóinknak. A másik fontos üzenetünk pedig, hogy aki hasonló helyzetbe kerül, mint például én, tudja, nincs egyedül az érzéseivel.
Az újság kéthavonta jelenik meg, és már az is sikerként könyvelhető el, hogy több hikikomori is hajlandó volt részt vállalni a szerkesztésében, és emiatt kimozdultak otthonról.
A másik komoly problémája az országnak, hogy a Nemzeti Népességkutató Intézet 2011-es felmérése szerint a 18 és 34 év közötti férfiak 61 százaléka, a nőknek pedig 49 százaléka nem él kapcsolatban, sőt, nagy részük még soha nem élt nemi életet. Többségük egyáltalán nem is vágyik a szexre. A japánok erre is alkottak egy kifejezést: soushoku danshinak hívják azokat a férfiakat, akik elzárkóznak a testi kapcsolatoktól. Ez fűevőt, növényevőt jelent, ugyanis a szex szó szerinti fordítása húskapcsolat.
A japán társadalom ezeket a férfiakat teszi felelőssé többek között a csökkenő születésszámért, ugyanis sokkolóak adatok szerint a jelenlegi 127 millióról körülbelül harminc év múlva várhatóan 90 millióra csökken az ország lakosságának száma.
A probléma megoldásához generációs összefogásra lenne szükség. Kérdés, hogy az az igazi japán spiritusz, amiről méltán híres lett a szigetország, képes lesz e ráncba szedni darabokra hullott társadalmát.
