Jermann Pál Magyarországra vándorolt, elszegényedett pomerániai nemesi családból származott, és még nem is vette feleségül a 17 éves Spannenberger Katalint, amikor aradon megszületett kisfiuk. A gyerek a Pál Gusztáv Albert nevet kapta a keresztségben, de mivel “házasságon kívül” született, anyja vezetéknevét viselte. Később, szülei házasságkötése után kaphatta meg a Jermann nevet.
Az édesapa korai halála után három fiúval egyedül maradt édesanya gyümölcsüzletet nyitott, mert mindenképp taníttatni akarta a gyerekeket. Palit vasutasnak szánta,mert az egy szép, “nyugdíjas állás”, de Palinak más tervei voltak. A lázadó ifjú ideje nagy részét mozikban töltötte, a nagy háború alatt meg is szökött otthonról, hogy a fronton harcoló katonáknak hordja ki a postát. Csendőrök vitték haza kilenc hónap után.
Hajléktalanként kezdte
Erdély román megszállása után kiutasíttatta magát Romániából, hogy Dániába utazzon színészetet tanulni – 17 éves volt ekkor. Budapestig jutott, itt érvénytelenítették az útlevelét, ezért először az Országos Színművészeti Akadémián, majd az Országos Színiegyesületnél ismerkedett a szakmával. Oklevelét 1922-ben szerezte meg, addig – repatriált magyarként és művészként – a legnagyobb nélkülözésben, gyakorlatilag hajléktalanként tengődött:
Esténként beosontam a Nemzeti Színházba, és a háziszínpadon a függöny alatt aludtam. Ha ez nem sikerült, éjjel egy óráig a Nyugati pályaudvar várótermében egy padon. Egy órakor átmentem a Keletibe, ahonnét háromkor ment az utolsó vonat. Azután gyalog átmentem Kelenföldre az összekötő vasúti hídon keresztül. Itt fejeztem be az éjszakát. Másnap reggel nyolckor ébredtem fel a padon. A pályaudvari vízvezeték csapjából kiömlő vízben megmostam az arcomat, a kezemet, és újból átgyalogoltam Budapestre
– idézte ő maga a nehéz időket.
Vizsgaelőadása alapján szerződtették a Renaissance Színházhoz (ma: Thália) állandó fizetésért, amiből már egy ágybérletre is futotta egy Krisztina körúti házban. Ekkor változtatta művésznevét a “jobban csengő” Jávor Pálra.
Eljárt a keze…
A színházban mellőzöttnek érezte magát, valóban nem kapott “nagy szerepeket”, és a kritika sem esett hasra a fiatal színésztől, amit nehezen viselt. És őt is a többiek. Az egyébként önzetlen és barátságos Jávort hamar elragadták az indulatai, meggondolatlan cselekedetei később is többször tüntették fel negatív színben.
Székesfehérvárott kapott állást, a pénz ugyan nem vetette fel, de végre “elismerték”, a sajtó is pozitívan nyilatkozott róla. A lelkes fehérvári nézők, Jávor első rajongói szeretetük mellett ajándékokkal halmozták el, néhány ezek közül ma már elég furcsán hat. No, nem a virág, könyv, hölgyektől a harisnyakötő, hanem például a nadrágtartó és a sonka…
Átmulatott éjszakák során a lázadó, önfejű színész hírnevet szerzett magának a színházi életen kívül is, gátlástalan, italozó életmódja 1927-ben bajba sodorta: kizárták az Országos Színészegyesületből. Pályája mélypontjaként zugszínházakban kényszerült játszani, de tehetsége ismét elhozta a mentort, a Szegedi Városi Színház új direktora a napfény városába szerződtette.
Karrierje ismét felfelé ívelt, az akkori Kass kávézóban az akkor 25 éves fiatalember Juhász Gyula asztaltársaságához tartozott.
Első dalát “hangdublőr” énekelte
Újabb fordulat volt életében, amikor 1928-ban ismét Budapestre, a Magyar Színházhoz szerződhetett. De hiába várta mindennél jobban a nagy kiugrást, itt újra kisebb szerepekkel kellett beérnie. Igazán ismert színészként a Vígszínházban vált, ahol 1930-tól játszott és itt vált azzá, akinek a filmvászonról ma is megismerhetjük: “mokány, behízelgően rokonszenves, az asszonyokkal lefegyverzően bánni tudó fiatal hős”.
A film 1929-ben kezdődött számára a “Csak egy kislány van a világon” című némafilmmel. Pontosabban nem is volt az a film annyira néma. Mire elkészült, már elérhető volt a hangosfilm, és a Fox Budapestre látogató képviselőinek, meg persze technikájának hála, utólag három jelenet hangossá varázsolnak: néhány hangos szó a színészektől, és a hódítószerepre szánt Jávor Pál dala.
A színészt temperamentuma és sajátosan “jávoros” charme-ja egyértelmű sikerre ítélte a vásznon. És egyre nagyobb sikereket könyvelhetett el a színpadon, 1935-ig a Vígszínház, utána a a Nemzeti Színház színpadán. Egy szó, mint száz, Jávor Pál, a tehetséges színész az 1930-as évek férfiideáljává vált mind a filmvásznon, mind színpadon és a magánéletében.
Kórházba küldte Winternitz urat
1934 júliusában vette feleségül a két gyermekét egyedül nevelő Landesmann Olgát, akivel és a huhogók, rosszakarók, szemforgatók jóslatai ellenére boldog kapcsolatban élt. De heves természetét, még a szerető, meghitt otthon sem csillapította túlságosan. Egy cirkuszrevü előadás után szóváltásba került Winternitz Károllyal, darabbeli lova ápolójával és tulajdonosával.
A csúcson
A szépfiú skatulyájából Bródy Sándor “A tanítónő” című színdarabjában tört ki:
Az előadás meglepetése Jávor Pál, akiről tudtuk eddig is, hogy jó színész, de most – több volt. Nagy elődei, a Csortosok és Hegedűs Gyulák művészi rangjának örököse … mégis a fiatal színésznemzedék egyik legkitűnőbb, átütő erejű és tehetséges tagja
– harsogta a sajtó.
Az 1930-as évek második felére, az 1940-es évek elejére ért igazán színésszé, sikereinek, külsejének köszönhetően a hazai bálványok egyikévé forrta ki magát.
Én egész színészi pályafutásom alatt utáltam a maszkot. Mindig a szívemen át próbáltam keresztülszűrni a szerepet. Csak akkor tudtam örülni a szereppel, ha magamnak is öröme telt abban, aminek a szerepben örülni kell. … az egyszerű és spontán megnyilatkozásokat szeretem. Akik nem ismertek, sokáig azt hitték, hogy afféle monoklis bonviván vagyok. Nem igaz. Csak azt is eljátszottam, ha kellett. Szerettem élni…
– írta magáról.
Nem bírta a nácikat
Aztán jött a második világháború,ami lelkileg megviselte a színészt. Bátran és nyíltan kiállt származásuk, vallásuk miatt meghurcolt, ellehetetlenített színésztársaiért, barátaiért. Nyílt szókimondása, és a nácik iránt érzett gyűlölete miatt sokáig szerepelt a Gestapo letartóztatandó személyeket tartalmazó listáján is.
A nyilas hatalomátvétel napján letartóztatták, majd lecsapott rá a Gestapo is, végül a sopronkőhidai börtönbe került. A Vörös Hadsereg előrenyomulásával Jávort és rabtársait nyugatra vitték, a koncentrációs táborok poklát is megjárta.
Ahogy lehetett hazatért, “arca kissé megviselt, alakja törődöttebb” lett, de a korábbi lelkesedéssel vetette magát a munkába. Az új viszonyok közt hamar mellőzötté vált, 1946-ban Romániában próbált szerencsét: vendégszereplése hatalmas sikert hozott, Petru Groza miniszterelnök egy autót ajánlott fel neki ajándékba.
Gyötrődött Amerikában
Itthon viszont a “Horthy-korszak sztárjának” lehetetlen volt érvényesülni, ezért határozott úgy ’46. októbar 15-én, hogy enged a többszöri felkérésnek, és hathónapos turnéra Amerikába utazik. Hatalmas örömmel fogadták, de a színész csalódott. Játék helyett magyar dalokkal, tánccal kellett szórakoztatnia a mozik közönségét a film megkezdése előtt…
Egy idő után hazajött volna, de már nem lehetett, így 1950-ben Hollywoodban próbált szerencsét. De csak próbált, nyelvi nehézségek miatt itt is csak kudarc és megaláztatás érte. Végül haknikból tartotta fenn magát és családját, felesége Jávor fotóit és lemezeit árulta.
Utoljára mulatott
Tizenegy évet töltött Amerikában, mire végre hazatérhetett: 1957-ben érkezett Budapestre. Szakított ugyan alkoholfüggőségével, de az idegenben töltött évek megviselték, és sokszor panaszkodott gyomorfájdalmakra. A közönség ugyan visszafogadta, nyitva állt előtte színpad, de ő már nem volt az a régi Jávor Pál.
1958 tavaszán rosszul lett,megoperálták, majd napra pontosan egy év múlva, 1959. május 12-én ismét. Július végén betegszobájában ünnepelték feleségével ezüstlakodalmukat, majd augusztus elején megfogalmazta utolsó kívánságát: hadd mulasson még egyszer, utoljára úgy, ahogy régen.
A János kórház kertjében, egy félreeső asztalnál muzsikus cigányok húzták Jávor Pálnak kedvenc nótáit, majd néhány nap múlva kómába esett. Augusztus 14-én, hajnalban hunyt el.
(Cikkünk forrása Dévényi Ildikó Jávor Pál életrajza a Színészkönyvtár.hu-ról.)
