Ezen a héten a melegházasságról szóló írországi népszavazás, illetve annak eredménye kapcsán kérdeztük a vallások képviselőit a homoszexualitásról és az azonos neműek házasodásáról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy Európa egyik legvallásosabb országában (Írországban), népszavazás útján engedélyezték az azonos neműek házasságát?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Dobosy Antal
Zen buddhista tanító
Az egyik ember alacsonynak születik, a másik magasnak. Az egyik szőkének, a másik barnának. Egyikünk csak növényi táplálékot eszik, mások esznek húst is. Az egyik ember szereti és érti a matematikát, a másik ellenkezőleg, utálja. Egyikünk szereti a zenét, másikunknak bot füle van. Hogyne volnának többek között ugyanilyen különbségek a szexuális viselkedésünkben is. Akkor pedig mindebből következik az, hogy meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy mindegyikünk olyan ember, hogy valamiben gyengébb képességgel születtünk, mint sokan mások, és azzal is, hogy bizony eltérünk a közfelfogás szerinti ideálistól. Mégis ebben az adott testben kell élnünk, ezekkel a szellemi képességekkel kell megoldanunk az életünk által adódó feladatokat.
A vallásoknak, így a buddhizmusnak és a keresztény vallásoknak is, fontos szerepe van abban, hogy megértessék a vallás híveivel, hogy az emberek közötti különbségeket a társadalom és az egész emberiség hasznára volna jó fordítani. A kirekesztés, a negatív megítélés nem segíti elő sem a pozitív mozgatóerők kialakulását sem a társadalmi feszültségek megszűnését. A vallásoknak is feladata elősegíteni, hogy minden ember megtalálja a helyét valamely közösségben, a társadalomban, valamint megtalálja azt a helyet és életvitelt, ahol nemcsak szükség van rá, de egyúttal a saját élete is értelmet nyer.
Az Írországi népszavazás eredménye azt mutatja, hogy igenis megvan az emberekben a pozitív gondolkodásra való hajlam, amely – akár a tradicionális társadalmi intézmények megváltoztatásával – megoldani és nem félresöpörni akarja az emberek különbözőségéből adódó problémákat.
Fotó: Europress / Paul Faith
Madhupati dász (Mérő Mátyás)
Vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
A Krisna-tudat egyik fő szentírása, a Srímad-Bhágavatam 12. Énekében találjuk a következő magyarázatot: „ …Az emberi életnek nagyszerű és komoly célja van: a lelki felszabadulás. Az olyan alapvető intézményeknek, mint a házasság és a gyermeknevelés is ezt a nagy célt kell szolgálnia. Sajnálatos módon a mai korban a nemi késztetés vált a házasság fő, sőt sokszor egyetlen okává.”
A jelen korban, a Kali-júgában, a félreértések, veszekedések és háborúk korában a férfiak és nők pusztán a húsból, csontból, vérből stb. álló testek kölcsönös vonzása alapján egyesülnek, nem is csak az ellentétes nemmel, hanem azonos nemű partnerrel is. A mai, Isten nélkül élő társadalomban a családi élet legtöbbször nélkülözi a magasabb célt és értéket.
Noha a saját nemű partnerrel folytatott nemi élet nem tartozik a szentírások által jóváhagyott kapcsolatok körébe, a mai kor körülményei között ez mégis előfordul. Nem az a probléma, ha az ilyen személyek állandó élettársi kapcsolatot létesítenek, vagy ezt jogi formában is deklarálják, vagy hogy így többletjogokban részesülnek, mint az élettárs képviselete, vagyonközösség, öröklés. A probléma az, hogy ezt a kapcsolatot házasságnak nevezni azt jelenti, hogy lemondunk a fogalmak tartalmáról, és arról, hogy az isteni törvényeket legalább ideális szinten mércének tekintsük.
A Kali-júgában, amikor nincsenek hibátlan vezetési képességgel rendelkező, a vallás elveit tökéletesen követő szent királyok, helyeselhető a demokrácia rendszere, és hasznos lehet egy népszavazás. Nem árt azonban tudatában lenni annak, hogy a kor jellemzőihez híven a tévedésre hajlamos és zavarodott nép is képességei szerinti döntést fog hozni. Az ír népszavazás eredménye tehát jellemző példa arra, hogy a nyugati gazdasági és társadalmi modell, amely a szélsőségekbe hajló érzék-kielégítésre épül, mennyire romboló hatású az emberiség örök értékeire.
Fotó: Hír24 / Orosz Zoltán
Oláh Miklós
Görög katolikus lelkész
Írország csak volt Európa egyik legvallásosabb és legkatolikusabb országa, – ma már nem az!
Az egyneműek élettársi kapcsolatáról a katolikus egyháznak megvan a nagyon határozott és egyértelmű véleménye, amely a zsidó és keresztény álláspont alapján, a Biblián nyugszik. „Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.” (Róm 1.27)
A közhiedelem szerint az egyház tanításában a testiség „bűnös”. Ez óriási, tudatlanságból eredő tévedés. A szexualitás Isten kedves és értékes ajándéka. De nem öncélú!
Az azonos neműek „házassága” csupán egy sajnálatos zsákutca. A házasság célja, hogy család legyen. A család pedig férfinak és nőnek, valamint az ő szerelmi kapcsolatukból származó gyermekeknek a közösségét jelenti. A „család” és a „házasság” szavakat védetté kellene nyilvánítani, mert ma már egészen ellentmondó jelentéssel használják azokat.
Egy olyan viselkedésforma, amely nem vezet utódokhoz, nyilvánvalóan evolúciós sikertelenség.
„A homoszexuális emberek iránti tisztelet nem eredményezheti az alapvető értékek felborítását, amelyek az emberiség közös örökségét képezik. A társadalom a házasságon alapuló családnak köszönheti fennmaradását. Az Egyház tudja ezt, és nem teheti meg, hogy ne védelmezze ezeket az értékeket, mindannyiunk javára. Azoknak a gyermekeknek, akiket esetleg homoszexuális párok fogadnak örökbe, súlyosan sérülnek a jogaik. Csak azért, mert gyengék ahhoz, hogy érvényesítsék az anyához és az apához való jogukat.” (Hittani Kongregáció 2003-ban kiadott dokumentuma. MK. 2012. V. 24)
Európa elöregedett és hanyatlásnak indult, s ennek egyik oka az egyneműek házassága. Az egyneműek kapcsolata legyen egy más téma, nem házasság.
Fotó: Facebook / Photo page
Radnóti Zoltán
Rabbi
Szeretnék két alapelvet lerögzíteni:
1) A Tóra és a zsidó vallásjog egyértelműen tiltotta és tiltja a férfi homoszexualitást és a legsúlyosabb büntetést szabja ki rá. A leszbikusságról – explicite – a Tóra nem beszél, és annak erkölcsi hatása – a rabbik szerint – jelentéktelen, ezért büntetése is hasonló: a meleg nők nem részesülhetnek a kohanitáknak járó juttatásokból. (Itt kell megjegyezni, hogy a Tóra megengedi a halálbüntetést, ám a végrehajtásához szükséges – rabbik által előírt – törvényi feltételeket szinte lehetetlen teljesíteni.)
2) A vallásjog nem kötelezi a rabbikat, hogy kutassanak bárki után is, vagy megkérdezzék bárkitől is, vajon te meleg vagy-e.
Miért ez a szigorúság? Miért van az, hogy a zsidó hagyomány a lehető legszélsőségesebb kifejezéseket használja mindenféle fajtalankodás, prostitúció, szodómia, a promiszkuitás, házasságtörés, homoszexualitás stb. elítélésére?
Miért van, hogy a Tóra nemcsak szigorúan tiltja ezeknek minden formáját, hanem megvetendő példaként állítja a nép elé?
Ennek oka, hogy mindezek a tettek, – általánosságban – ellentétesek a zsidó nép érdekeivel, szemben a heteroszexuális testi kapcsolattal, amely a házasság szentségében egyesült férfi és nő szerelmének megnyilvánulása, míg a homoszexualitás az országot gyengíti.
Amíg egy vallási vezető a vallásával ellentétes dolgot tesz a négy fal között, az rá és az Istenre tartozik, ám amikor ezt nyilvánosságra hozza, akkor már az tudatosan vagy tudattalanul tartozik a hozzá kapcsolódó közösségre is.
Azaz kijelenthető, hogy klasszikus zsidó hagyomány nem tudja követni Diarmuid Martin dublini katolikus érsek gondolatát, miszerint „az egyháznak képbe kell kerülnie a valósággal”, hiszen a zsidó vallás szerint nincs Újszövetség, vagy a Törvényből eltávolítható mondatok. A Tóra állandó. A világ megváltozásával a vallásjog álláspontja csak egy pontban változott: a halálbüntetést 2 évezrede megtiltották a bölcsek, ám a homoszexualitásról alkotott vélemény konstans: ellentétben áll a világteremtés célkitűzésével, ezért tilalmas volt és most is az.
Fotó: Europress / Paul Faith
Sulok Zoltán Szabolcs
Muszlim hitoktató
Az iszlám vallás szerint az ember teremtett lény, ezért az ember természete, feladata ma is ugyanaz, mint ami teremtésekor volt. Ugyanazok a dolgok teszik boldoggá, emelik fel a lelkét, s ugyanazok a dolgok teszik szomorúvá, szerencsétlenné az evilágon és a túlvilágon ma is, mint teremtésekor. Az erkölcsi normák, amelyeket az emberiség Istentől kapott, s amelyek újra és újra kinyilatkoztatásra kerültek, lényegüket tekintve mindig ugyanazok voltak: egy Isten van, és kizárólag őhozzá kell fordulni tetteinkkel. E normák mindig védték a leszármazást, az utódokat és a becsületet, mint általános, mindenkit megillető emberi jogot, s mindig tiltották a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat. E törvények minden időben tiltották a homoszexualitást, mivel az ellenkezik a teremtés természetével, az embert pusztulásba viszi, tönkreteszi a családot, illetve felborítja a párok rendszerét. Isten azt mondta a Koránban: „Mindent párosával teremtettünk. Hátha elgondolkodtok.” (Korán 51:49). Isten e törvényének tudatos megsértését a vallásjog a legsúlyosabb bűnök között tartja számon, amit ember elkövethet. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „Allah átka van azon az emberen, aki Lót népének a cselekedeteit (vagyis a homoszexualitást) műveli!” és ezt háromszor megismételte.
Lót népének pusztulása közismert történet, hiszen arról már a korábbi kinyilatkoztatásban is intést kapott az emberiség. Ezért az iszlám szerint nem lehet emberi jognak vagy szabadságjognak tekinteni azt, ami korábban egy nép szörnyű pusztulását okozta. Tudatlanság azt gondolni, hogy Isten büntetés nélkül fogja hagyni azt, amit korábban iszonyatos szigorral büntetett meg. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha elterjed az erkölcstelenség egy nép körében olyannyira, hogy nyilvánosságra is hozzák azt, akkor terjed (büntetésül) közöttük a pestis és olyan betegségek, amelyek nem voltak elődeiknél.”
Az írországi népszavazás eredményeiből azonban kiszámolható, hogy a szavazásra jogosult lakosság 37,6 %-a támogatta, 22,9%-a ellenezte az egyneműek házasságát, miközben a többség, vagyis 39,5 százalék nem mondott véleményt a kérdésről. De azzal, hogy egy ilyen kérdés népszavazásra került, félő, hogy Írország önként lépett a pusztulás útjára. Vajon hogyan vélekednénk akkor, ha valamely népcsoport kiirtása vagy egyéb szörnyű tettek legalizálása lenne a népszavazás tárgya és alkotmányos joggá tétele?
Fotó: Europress / Paul Faith
