Az állatkerti gondozók már rutinból tudják, melyik példánynak melyik mérlegtípus – a mérőkanáltól az ülőfás madármérlegeken át az ipari méretű és méréshatárú mázsálóig – és milyen mérőszalag (t.i.: veszélyességi foktól függően ketrecen kívül vagy belül található) jár. Emellett arra is felkészültek, hogy némelyik delikvens bizony vonakodó állásponton van a részvételt illetően. Van, akit persze némi babusgatással rá lehet venni az együttműködésre, de például a tigrist és a szurikátákat csalifalatokkal bűvölik a megfelelő helyre és testhelyzetbe.
Merőben egyszerűbb a dolog az aprócska állatoknál, mint például a törpe lajhármaki kölykeinél. Nekik elég egy szőranya, amibe megkapaszkodhatnak, és mehetnek azzal együtt a mérlegre. Csupán arra kell figyelni, hogy ez a faj a könyöke táján méreganyagot tud termelni, amit lenyalogatva harapását mérgezővé változtatja. Pedig mennyire ártalmatlanul cukinak tűnnek! Tudtátok, hogy a szemük azért csillog ennyire szépen, mert fényvisszaverő réteg is található benne, ami az éjszakai aktivitás során segíti a látásukat?
