Élet-Stílus

A háborút is megtörte a karácsony

admin
admin

2010. 12. 25. 07:00

Az első világháború frontvonalain a magyar bakák még legtöbbször hólepte, élő fenyőn gyújtottak gyertyát karácsonykor. A nyugati fronton annyira eláradt karácsony szelleme, hogy a hadvezetésnek kellett véget vetni a brit, belga, francia és német katonák barátkozásának – félő volt, hogy ezek után nem lesznek hajlandók meggyilkolni egymást. Később, szovjet fogságban már csak lopva állhattak körül egy fagyott kis növényt. Videók.

Az első világháború kitörésekor a szövetségi rendszerbe tömörült nagyhatalmak mindegyike gyors befejezésre, „villámháborúra” számított. A német császár például augusztus elején úgy indította háborúba a katonáit, hogy mire az őszi falevelek lehullanak, ők már ismét otthon lesznek. Nem így történt. Négyéves öldöklés kezdődött, az addigi világtörténelem legpusztítóbb háborújában csaknem 20 millió ember vesztette életét. A második világháború előtt az elsőt csak nagy háborúként emlegették.

A kiegyenlített erőviszonyok már 1914 végére több frontszakasz megmerevedéséhez vezettek, a katonák a lövészárkokból néztek egymással farkasszemet, tíz- és százezrek haltak meg néhány méteres előrenyomulás érdekében. A harctéren addig soha nem látott pusztítást hozott a géppuska megjelenése, az aknavetők és a harci gáz bevetése.

A mészárlás közepette ekkor még azonban előbukkant az ember is az egyenruha alól, a lövészárkok mélyéről, főleg karácsony napjaiban. Több olyan esetről tudunk, amikor az ünnep összehozta a harcoló feleket, és az emelkedett lelki állapot háborúban korántsem jellemző eseteket produkált.
Két ütközet közti spontán barátkozásokat, a frontvonalon rendezett angol-német-francia focimeccset, közös karácsonyfa-állításokat, egymás „megajándékozását” elevenítette fel az fn.hu-nak Lukács László néprajzkutató, egyetemi tanár, a Kodolányi János Főiskola oktatója, a Szent István Király Múzeum munkatársa.

A honvédség támogatta a katonakarácsonyt

A karácsonyfa-állítás a hadseregben, sőt a frontvonalakon nem az első világháborúban kezdődött, hanem jóval korábban, 1870-71 telén, a francia-porosz háború hadszínterein. Maga a karácsonyfa hagyománya német területről származik, a XIX. század második felére már a német identitás részét képezte. Mint ilyet, a porosz hadvezetés 1870 karácsonyán kiadta a parancsot: hogy a Versailles-i palotában berendezett főhadiszállástól – a németek ugyanis ekkor már Párizs alatt állomásoztak – a tiszti szállásokon keresztül a legénységi barakkokig és a lövészárkokig a katonák állítsanak karácsonyfát.

Az Osztrák-Magyar Monarchia magyar területeire is német hatásként, nem utolsó sorban a honvédség „közvetítésével” terjedt el a karácsonyfa-állítás szokása. A férfiak a laktanyákban ismerték meg, míg az asszonyok például cselédként találkoztak vele nagypolgári, nemesi házaknál. Ismerünk például egy székely katonalegényt, aki 1906-ban, a marosvásárhelyi laktanyában látott először karácsonyfát, és a magyar tanyavilág jelentős részén is csak az 1920-as, 30-as években terjedt el a faállítás.

Az első világháború idején tehát a magyarok egy része még nem ismerte a karácsonyfát, voltak akik a lövészárkokban találkoztak vele először. A német és az osztrák csapatoknál azonban már szinte hagyománya volt a katonakarácsonynak.

A fenti faállításon kívül az ünnepen az otthoniak úgynevezett szeretetajándékokat küldhettek a harcolóknak: kalácsot, rumot, pulóvert, cigarettát, pipadohányt, miegymást. Különvonatok indultak az ajándékokkal a frontra, sokszor papok kísérték, akik az otthoni szó mellett lelki segítséget is nyújtottak. Volt olyan eset, hogy a Keleti-Kárpátok megközelíthetetlen harctereire csak márciusra jutott el a szállítmány.

Karácsonyi ajándékcsomagok a honvédeknek (1943):

A harcedzett szíveket is megpuhítja a karácsony

Az első világháború sokkal „emberibb” volt a másodiknál, erősen élt még a lovagiasság szelleme. Nem véletlen, hogy az ellenségek közti bajtársiasság, az emberi érzelmek nagyobb arányban jelentek meg ebben a négy évben. A magyar honvédek sokszor hólepte, élő fenyőkre helyeztek gyertyát – a legtöbbször rézhüvelybe olajat töltöttek, ebbe állítottak kanócot -, és azt körülállva karácsonyi dalokat énekelve ünnepeltek.

Így volt ez a Gyimesi-szorosban is, ahol a meglepett oroszok először rálőttek a front közelében ünneplő honvédekre, akik viszonozták a tüzet, de nem hagyták el a karácsonyfát. Az oroszok erre egyre közelebb jöttek, míg végül félretették a fegyvert, együtt ettek, cigarettával, dohánnyal kínálta egymást a két „ellenség”.

Hasonló esetet jegyeztek fel Galíciában és számos helyszínen az olasz fronton is: a fa mellett ünneplő magyarokhoz oroszok, olaszok csatlakoztak az ünnep perceire. Kölcsönösen megajándékozták egymást, majd a két fél folytatta útját, és lehet, hogy másnap véres ütközetbe mentek egymás ellen.

Életet mentett a karácsonyfa?

Könnyen lehet, hogy egy maroknyi honvédnek egyenesen az életét mentette meg a fenyőn gyújtott két gyertya. Történt ugyanis, hogy a Galíciai hadszíntéren karácsony napján eltévedt egy magyar felderítőcsapat. Parancsnokuk, egy fiatal zászlós elővett a zsebéből egy gyertyát, kettétörte, majd felerősítette egy fenyőfára.

Lövészárokban (wikipedia.hu)

Lövészárokban (wikipedia.hu)

Volt velük egy civilben kántorként szolgáló katona is: körbeállva a fát két gyertya fényénél karácsonyi dalokat kezdtek énekelni. Felfedezte őket egy orosz osztag, de az emelkedett helyzet őket is magával ragadta. Nem támadtak, hanem csatlakoztak a magyarokhoz. Egy bunyevác származású honvéd segítségével beszélgettek, megajajándékozták egymást dohánnyal, némi élelemmel, majd az oroszok útba igazították a magyarokat, és visszatértek ők is az állásaikba.

Az orosz katonák hozzáállását azért is érdemes kiemelni, mert a keleti és nyugati keresztény naptár közti eltérés miatt ők jóval később ünnepelték a karácsonyt, és akkoriban a faállítás is igencsak idegen volt számukra. Az ünnepi légkör azonban rájuk is komoly hatással volt: egy szál gyertya, a sapkájukat a kezükben fogva éneklő katonák látványa, a karácsonyi dalok hangulata őket is mélyen megérintette.

Focimeccs a frontvonalon

Az egyik legnagyobb „spontán barátkozás” a nyugati hadszíntéren történt 1914-ben, ahol több százezer brit, belga, francia és német katona nézett egymással farkasszemet a lövészárkokból. Karácsony és újév között fegyvernyugvás volt, ami azt jelenti, hogy bár hivatalos fegyverszünetet nem kötöttek, de egyik fél sem folytatott harci cselekményt. Szenteste a németek feldíszítették a lövészárkokat, karácsonyfát állítottak és énekeltek.

A néhány tíz vagy száz méterre lapuló „ellenséget” annyira megigézte az este hangulata, hogy másnap reggel fegyvertelen, érdeklődő angol katonák jelentek meg a német állások előtt. Lassan-lassan a németek is elhagyták a lövészárkaikat, csatlakoztak a franciák és a belgák is. A vezérkar egyik oldalon sem tett semmit. A katonák harmonikával múlatták az időt, vendégül látták egymást ételre, italra, dohányra, sőt még egy focilabda is előkerült és a háború kellős közepén a szambenálló felek barátságos futball mérkőzéseket játszottak.

Végül a német hadvezetés elégelte meg az „összeurópai pikniket”, és a katonákat visszaparancsolta a lövészárkokban: Berlinben attól féltek, ha tovább engedik a barátkozást, a katonák később nem lesznek hajlandók egymásra lőni.

Katonaünnep titokban

A második világháború idején már a magyarok körében is elterjedt volt a karácsonyi fenyőállítás és ajándékozás. Frontvonalakon átívelő közös ünneplésre ekkor már nem volt mód, de karácsony környékén azért ekkor is meglágyultak a katonaszívek.

1942 karácsonya a fronton:

A hazától több ezer kilométerre, Don-kanyarban harcoló honvédek is fenyőt díszítettek, de ha mást nem is, egy-egy fenyőágat vittek a szállásra, a lövészárokba, és gyertyát gyújtottak. Szenteste a tábori konyha is igyekezett különlegeset főzni, a legénység rumot, bort, cigarettát kapott.

Tudomásunk van arról is, hogy a hadifogságba esett honvédek szintúgy – lehetőségeikhez mérten – méltó módon igyekeztek megünnepelni a karácsonyt. Különösen nehéz volt ez a kommunista Szovjetunió hadifogolytáboraiban, ahol szigorúan büntettek minden vallási, lelki megnyilvánulást.

Megható jelenetet őrzött meg egy cigarettapapíron fennmaradt rajz és a hozzá tartozó elbeszélés. Magyar hadifoglyok „valahol a Szovjetunióban” lopva, titokban egy szál jégburokba fagyott gazt vittek be a barakkjukba. Feldíszítették azzal, amijük volt: kis darabka alufóliával, különböző papírfecnikkel, és azt körülállva énekeltek. Az illúzió néhány percig tartott, amíg a lágyszárú kis növény ki nem olvadt és össze nem csuklott – idézi Lukács László.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.