Az alumíniumgyártás melléktermékeként keletkező, erősen maró lúgos hatású, nehézfémekkel terhelt vörösiszap két módon jelent veszélyt az élővilágra: a talajvízbe jutva, illetve apró szemcséjű por formájában belélegezve, vagy a növényekre kiülepedve. Ezért tárolásánál is két fő szempontot kell figyelembe venni.
Egyrészt meg kell akadályozni, hogy akár a csapadékvíz „segítségével” a talajba szivárogjon. Ezt vagy a megfelelő geológiai környezet kiválasztásával – a tározó természetes vízzáró rétegre telepítésével -, vagy az aljzat mesterséges szigetelésével lehet elérni. A zagy kiszáradása után termőfölddel borítják és beültetik, ezzel akadályozva meg, hogy a szél szétszórja a port.
Értékes anyagokhoz juthatunk
Lehetőség van ugyanakkor a vörösiszap hasznosítására is, amivel gyakorlatilag megszüntethető a tározók jelentette veszélyforrás. Nézzük először, milyen összetevőket tartalmaz az anyag, ami a benne levő fémek miatt értékes másodlagos nyersanyagnak is tekinthető. Elsősorban vasat találunk benne nagy mennyiségben, amelynek oxidja adja az iszap színét.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 15-18 millió tonnára becsli a hazánkban tárolt mintegy 50 millió tonna vörösiszap vastartalmát. Fellelhető benne vanádium és titán, de nagy értéket képvisel a Földön csak szerény mennyiségben előforduló gallium, germánium vagy az úgynevezett ritkaföldfémek is – áll az MTA lapunkhoz eljuttatott közleményében.
ritkaföldfémek a vörösiszapban (g/tonna)
Berilium (5-18), Gallium (36-43), Nióbium (35-77), Molibdén (19-32), Szelén (11), Vanádium (490-730), Raterfordium (80-100), Thorium (45-50), Urán (32), Cirkon (340-540) (forrás: Kiss János Ércteleptan. Tankönyvkiadó Budapest, 1982.)
Szemléletváltás és egy kis pénz szükséges
Ezek kinyerése a vörösiszapból részben megoldott, de igen költséges, így – mint arról korábban írtunk – a nyersanyagok világpiaci árának emelkedése teheti mindennapi gyakorlattá. A megfelelő előkészítés után építőanyagként is felhasználható, amire megintcsak számos példát találunk a világban.
A tudományos akadémia arra figyelmeztet, hogy a közeljövőben nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontok is döntsenek arról, hogy feldolgozzák-e vagy tárolják a vörösiszapot. A biztonság érdekében pénzt kell szánni a feldolgozási technológiák kifejlesztésére és a beruházásokra – tanácsolják.
Meg kell fékezni
Miután megtörtént a baj, a legfontosabb kérdés, mi marad az áradat után. A vörösiszap lúgos kémhatása miatt veszélyes, ami a bauxitgyártás során hozzáadott nátrium-hidroxidnak vagy nátronlúgnak köszönhető. Ha az anyag vízzel – akár a bőrben lévő vízzel – érintkezik, hő termelődik, ez okozza az égési sérüléseket. Vizes oldata töménységtől függően elérheti a maximális, 14 pH-értéket is.
A legfontosabb feladat tehát az iszap terjedésének megállítása és a lúg semlegesítése. Emeljük ki, hogy a vörösiszap magától nem „mozog”, hanem a víz sodorja magával: gipsz hozzáadásával egy kéreg jön létre az iszap felületén, ami megakadályozza a lúg beszivárgását a talajba illetve azt, hogy a szél elhordja a porát. Ezzel az anyag jelentősen lelassul, lehtővé téve összegyűjtését és elszállítását biztonságos tározókba.
Savat a lúgra!
A lúg semlegesítéséhez savat használnak, vagyis első ránézésre még több veszélyes anyagot juttatnak a természetbe. Természetesen nem használnak erős savakat, hanem csak olyan „gyengébb” anyagokat, mint az ecet vagy az MTA javaslata szerint keserűsó és vasgálic. Ezek a vörösiszappal olyan anyagokká alakulnak át – miközben megkötik a lúgtartalmát – amelyek a talajban, illetve a természetben egyébként is jelen vannak.
A folyók túlélik
A folyók élővilágára végzetes hatással volt a vízbe került lúg, de szakértők szerint a szennyezéshullám levonulása után a víz pH-értéke minden bizonnyal fokozatosan visszaáll a természetes 8,5 körüli értékre. Ha ez megtörtént, a felsőbb szakaszról és a mellékvízfolyásokból kiindulva az élővilág lassan és fokozatosan regenerálódik.
A mederben kiülepedett vörös színű anyag (a nátronlúg színtelen!) megjelenése természetidegen és a körülmények következtében riasztó hatású, de a vízi élővilágra nem jelent veszélyt, anyagai vízben nem oldódnak – hangsúlyozza az MTA.
Ám a tömény iszappal terhelt vizek nyilvánvalóan felborítják a biológiai egyensúlyt, hiszen a sötét vízben leállnak a fotoszintézis folyamatai. Az igen apró részecskékből álló iszap az állatvilágra is veszélyes, mert életfontosságú szerveket tömhet el: amikor a szennyezés teljes mértékben levonul a folyókon, és a vörösiszap utánpótlása is megszűnik, a folyók regenerációja lassan megkezdődhet.
A föld talán soha nem lesz a régi
A szárazföldi élővilág azonban nehezebben regenerálódik, mint a vízi, és az iszapelöntés utóhatása a talaj szikesedése lehet, amit az eddig ott élt növények jelentős része nem vagy csak kis mértékben képes elviselni. Nem várható tehát, hogy a növényvilág, illetve a ráutalt állatvilág teljes mértékben helyreálljon a közeljövőben.
Az iszaptó melletti mezőgazdasági területeket feltehetően olyan súlyos károsodás érte, hogy a talajcsere sem nagyon segíthet, ezért jó időre ki kell vonni azokat a művelés alól.
Nehézfémből nincs sok
A veszteségeket és következményeket áttekintve hátra van még a korábban értékes nyersanyagként emlegetett nehézfémek kérdése, amelyek a híradások szerint ugyancsak veszélyt hordoznak. A vörösiszap fő alkotója először is a vas, amely szintén nehézfém, de ez az egészségre nem káros.
A ritkaföldfémek koncentrációja alacsony, 0,3 százalék, de 0,1 százalékban vanádiumot, 2,7 százalékban pedig titánt is tartalmaz. Ezen alkotók nagy része azonban olyan kémiai kötésben van, amely megakadályozza, hogy közönséges körülmények között kioldódjanak – tájékoztat az akadémia.
Nagyon kis mennyiségben találhatunk ólmot is a vörösiszapban, ám jelenlétét csak a legmodernebb elemzési technikákkal lehet kimutatni. Sugárzásveszély az iszappal elöntött területeken nincs, ezt több független laboratórium mérése is alátámasztja. A vörösiszap az egészségügyi határértéknél jóval kisebb mennyiségben tartalmaz radioaktív elemeket.
Más kérdés, hogy ezek a fémek felhalmozódhatnak a környezetben és az élő szervezetekben. A sok apró dózis összeadódva mérgezést, rákot okozhat.
