Ki fizeti a ma sszőrt?

Egészségfejlesztéskor többnyire egyéneket, közösségeket tesznek képessé egészségük kontrollálására a mindennapi élet színterein (munkahely, iskola), így ők később javítani tudnak saját állapotukon, életminőségükön. Egyre többször hallani megelőzhető, elkerülhető betegségekről, halványan körvonalazódó kormányzati, társadalmi törekvésekről. Ezek többsége azonban egyelőre csak külföldi életmódminta átvétele, nem valódi felismerés, de az ideális munkakörnyezet kialakítását legalább már törvény és kockázatelemzési kötelezettséget előíró rendelet szabályozza. Viszont a jogalkotás és -alkalmazás jelenleg foghíjas. (A 2003-ban elfogadott Nemzeti Népegészségügyi Programban távlati cél a munkahelyi egészségfejlesztés jogi, gazdasági, szakmai szabályozása és intézményesített háttere.)

Az 1986-ban megszületett ottawai charta egy új egészségpolitika fontos helyszíneként nevesítette az iskolát, a munkahelyet, majd néhány év múltán az Európai Unió tagállamai között létrejött maastrichti szerződés megindította a célzott egészségfejlesztési programok elterjesztését. A fogalmat először az 1996-ban létrejött Munkahelyi Egészségfejlesztés Európai Hálózata (ENWHP) körvonalazta. Az 1997-es, úgynevezett luxemburgi deklaráció szerint a munkahelyi egészségfejlesztés a munkaadók, a munkavállalók és a társadalom olyan együttes tevékenysége, amely a munkahelyi egészség és jól-lét javítására irányul.

stratégiai terv
Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) a fentiek tükrében fogalmazza meg álláspontját a témában, szakmai anyagokat, irányelveket állít össze, kampányokat szervez, ám profit irányultságú tevékenységet nem végez. „Jóllehet, az utóbbi három évben kezdeményezésünkre közel 160 vállalat valósított meg valamilyen szintű egészségfejlesztési programot, s a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében 2,4 milliárd forint pályázható egészségterv készítésére és megvalósítására, bőven állnak még előttünk feladatok. Magyarországon ugyanis rendszer szintű egészségfejlesztési stratégiájuk, egészségtervük inkább csak a tőkeerős multinacionális vállalatoknak van” – mondja Gábor Edina, az intézet főigazgatója.

Az egészségesebb életmód aktív dolgozói részvételt igényel (leszokás káros szenvedélyekről, egészséges táplálkozás, stresszkezelés, gyógytorna), sport és rekreáció esetén adható uszoda-, fitneszbérlet, támogatható a sporteszközvásárlás. A munkahelyi légkör javítására közös szabadidős tevékenységek, egészséges táplálkozáshoz automaták felállítása vagy kínálatuk „megreformálása”, zöldség, gyümölcs preferálása szolgálhat megoldásként. A törvény által előírt foglalkozás-egészségügyi alapellátás bővítése helyi szűrésekkel lehetséges. De egyszeri ráfordításként kerékpártároló és konditerem kialakítása is szóba jöhet.

„A trendeket az egészséggel összefüggő leggyakoribb problémák szabják meg – mondja Urbányi Noémi, a Personal Best Kft. ügyvezetője –, az EU-ban és hazánkban most két fő munkahelyi veszélyforrásra összpontosítanak: a váz- és izomrendszeri elváltozásokra, megbetegedésekre, valamint a fokozott stressz miatt kialakuló problémákra. A hazai munkahelyi egészségfejlesztésen belül kétféle megoldási rendszer alakult ki. Vannak wellness (egészségnap, sportnap) és konkrét egészségügyi problémákkal foglalkozó fejlesztő programok (gerincvédelem, stresszkezelés, dohányzásról leszoktatás). Mi a programjaink során mindig felmérjük a munkavállalók igényeit, véleményét, gyűjtjük megjegyzéseiket, hozzászólásaikat, s ebből egyértelműen kiderül, hogy a munkavállalók értékelik a vállalat törődését, és további lépéseket várnak.”

Az elmúlt években a munkavállalók hozzáállása és maga a munka is lényegesen megváltozott. A globalizáció, az IT-tevékenységek és a távmunka térnyerése, a válsággal jött létszámcsökkentés kihívás elé állította a piacot. „Sok vállalat küzd a fennmaradásért és a létszám-leépítési bizonytalanság is komoly gond, így az egészségfejlesztés ott is háttérbe szorult, ahol korábban foglalkoztak ezzel” – fest borús képet a jelenről Szántó Tibor, a Xantos Mobil Masszázs Kft. ügyvezetője. Van, ahol a korábban a cég által finanszírozott szolgáltatás megszűnt. A leépítések miatt sokan félnek attól is, hogy ha egészségi állapotukat a munkáltató ismeri, az számukra hátrányossá válhat, ezért az ilyen munkahelyi szolgáltatás vegyes fogadtatásra talál. Sokan örülnek viszont az időmegtakarításnak, mert egy 20 perces hátmasszázs munkaidő után még legalább 1,5–2 órát venne el az idejükből. Ezt egy átlagos családanya nem engedheti meg magának heti rendszerességgel. A pénzről nem is beszélve.

Hab vagy torta?
Csak remény, hogy a munkáltatók újra felismerik a prevenció fontosságát, regisztrálják a munkahelyi betegségek, balesetek csökkenő számát, költségét, a növekvő innovációs készséget és munkahelyi biztonságot, az egészségtudatos munkavállaló hatékonyabb munkáját, elégedettségét, a vállalat javuló piaci helyzetét. „A legnagyobb gát a helytelen szemlélet, sok piaci szereplő szerint az egészségfejlesztés csak hab a tortán” – bírálja az uralkodó felfogást Tóth Orsolya, a Mass Move Kft. ügyvezető igazgatója.

Az öngondoskodásnak és a megelőzésnek nincs hagyománya, így az egészséggel való foglalkozás, a prevenció sokak számára luxus. A sikeres előrelépéshez új pályára kell állítani a gondolkodást. Lényeges segítség lenne, ha a bérjárulékok egy részét egészségfejlesztési célból le lehetne írni, mint a szakképzési hozzájárulást. Akkor talán a munkáltatók, a munkavállalók, az állam és a szolgáltatók is komoly lépéseket tennének az egészségmegőrzés és -fejlesztés irányába. „Ha olyan prioritást élvezne az egészségfejlesztés, mint az egészségbiztosítás vagy a nyugdíj, új iparág fejlődne, több százezer új munkahellyel, és a betegségmutatók 5–10 éven belül javulnának” – vélekedik Tóth Orsolya.

Sok vagy kevés a 2003 óta eltelt idő? Elégséges-e a terület támogatása, megfelelően ellenőrzik-e a pénzek felhasználását? Ma inkább csak nézőpont és a statisztikai adatok tálalási módszerének kérdése az, hogy a magyarországi munkahelyi egészségfejlesztés sikertörténetnek látszik-e, vagy néhány ember lelkes szélmalomharcának.