Miután két európai együttes, az egyaránt az első világbajnoki címére hajtó Hollandia és Spanyolország jutott a döntőbe a dél-afrikai seregszemlén, kizárólag Németország válogatottján múlik az öreg kontinens teljes sikere, ami az érmes helyeket illeti.
Korábban hatszor fordult elő, hogy az öreg kontinens csapatai kibérelték maguknak a dobogót. 1934-ben, az első európai vb-n a házigazda Olaszország, Csehszlovákia és Nyugat-Németország feszített éremmel a nyakában, 1954-ben NSZK, Magyarország, Ausztria, 1966-ban, Anglia, Nyugat-Németország, Portugália, 1974-ben NSZK, Hollandia, Lengyelország, 1982-ben pedig Olaszország, NSZK, Lengyelország volt a sorrend.
Legutóbb, 2006-ban Olaszország zárt az arany-, Franciaország az ezüst-, Németország pedig a bronzérmes pozícióban. A negyedik Portugália, tehát szintén európiai válogatott volt, akárcsak korábban 1934-ben, 1966-ban és 1982-ben.
Olyan csak egyszer történt meg, hogy nem volt európai együttes a világbajnoki dobogón, 1930-ban, de ezzel kapcsolatban is kissé „kilóg a lóláb”, mivel akkor még nem rendezték meg a kisdöntőt, legalábbis hivatalosan nem. Állítólag az elődöntő vesztesei mégis összecsaptak, és Jugoszlávia legyőzte az amerikai válogatott, a nemzetközi szövetség (FIFA) mégis utóbbi tünteti fel harmadikként Uruguay és Argentína mögött.
A ’30-as mellett háromszor fordult elő olyan eset a világbajnokságokon, hogy nem európai csapatok voltak többen a dobogón, 1950-ben, az 1962-ben, valamint 1978-ban.
A fenti felsorolásból kitűnik, a Nationalelf mindig részese volt ez európai dominanciának a vb-ken, és a bronzmérkőzéseket tekintve is kiváló a mérlege, négyből csupán egyszer, az 1958-as tornán botlott meg a kisdöntőben – Franciaország előtt hajtott fejet.
Uruguay korábbi két bronzmérkőzésén egyaránt alulmaradt: 1954-ben Ausztriával, 1970-ben pedig éppen Németországgal szemben. Utóbbi 1-0-ra nyert Mexikóvárosban.