Élet-Stílus

Igazgatókkal a világ körül

admin
admin

2010. 04. 29. 08:00

Akinek a mindennapjai pörgősen telnek, az, úgy látszik, hajlamos a pihenésnek is valamilyen intenzív módját választani: tapasztalt utazókra bukkantunk körkérdésünk alanyai között. Többen is kiemelik az aktív élményszerzés rekreációs hatását – amihez az egzotikum is hozzátartozik, és az is, hogy ilyenkor végre több időt lehet
a családdal tölteni.

Ezt kérdeztük:
Melyik volt élete legemlékezetesebb utazása?
Ha töltődni szeretne, külföldre utazik, vagy inkább hazai célpontot keres?
Repülő, autó, vonat, vagy hajó?
Visz magával túlélőkészletet?
Mire ügyeljünk utazáskor?


Báthory Balázs, a 2B Partners Beruházási Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
Mongóliai lovas túra két évvel ezelőtt, amelynek során három hétig teljesen nomád körülmények között, málhás lóval, sátorral felszerelkezve elég nagy távot jártunk be a Mongol-Altáj fennsíkján. Az utat külön értékessé tette, hogy egyik gyermekem társaságában utaztam. Ezenkívül, bár nem kifejezetten utazás, hanem rövidebb túrák formájában, de nagyon szeretem a Börzsöny, valamint a Tátra túraútvonalait. Kár, hogy a magyarországi turistaházrendszer nem működik megfelelően.

Vegyes a kép. Nagyon szeretem a belföldi úti célokat, túraközpontokat. Ennek részben érzelmi, részben viszont nagyon tudatos oka van. Érzelmi: szeretem megismerni az engem körülvevő tájat, kultúrát, növényzetet, állatvilágot. Tudatosan viszont nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a magyar gazdaságot támogassam szabad rendelkezésű pénzemmel. Igyekszem magyar gyártmányú (vagy legalább java részben magyar értéket tartalmazó) árukat és szolgáltatásokat vásárolni, legyen szó irodabútorról, tisztítószerről vagy turisztikai szolgáltatásról. E két okból kifolyólag preferálom a magyarországi, felvidéki vagy erdélyi célpontokat. Telente viszont síelni Ausztriába járunk, és azt gondolom, ezt a magyarországi sípályafejlesztések sem fogják megváltoztatni – hiszen hegyet és havat nem tudunk építeni.

Nagyon szeretek nem autóval utazni, de magyarországi célpontok elérésére ez az egyetlen valójában használható közlekedési eszköz – főleg nagy családdal. Külföldi célpontok esetében ellenben majdnem mindig repülővel utazunk, és a helyszínen bérlünk autót. De nagyon szeretem a kerékpáros vagy gyalogtúrákat is! Ilyenkor a helyszínt általában autóval közelítjük meg. Gyógyszer, kötszer, bicska mindig van nálam. Túrázáshoz pedig a terepviszonyoknak és az időjárásnak megfelelő egyéb „túlélő felszereléseket” is viszek. Így például fejszét vagy vízhatlan zsákot.

Mire ügyeljünk utazáskor? Hogy ki ne maradjunk belőle. De a viccet félretéve, az a legfontosabb, hogy a szervezéskor ne törekedjünk tökéletességre, mert akkor csalódni fogunk, és fölöslegesen stresszeljük magunkat, ha valami nem az előre eltervezett mederben megy. Ne zsúfoljuk tele programokkal a napunkat! Pihenjünk, akklimatizálódjunk, és „csodálkozásra” is hagyjunk időt. Mindenhol próbáljuk ki a helyi specialitásokat, kommunikáljunk helybeliekkel, segítsük őket ott, ahol ők igénylik (és ne ott, ahol mi gondoljuk)! Még ha jó szállodában lakunk is, mindig próbáljuk ki a helyi kifőzdéket, lebujokat. Nagyon tanulságos, ráadásul e nélkül nem érthetjük meg a helyi embereket és kultúrájukat. Fontos még, hogy ha egzotikus helyre megyünk, akkor előre döntsük el, hogy óvatosak leszünk vagy merészek. Hogy egy hosszabb ideig Afrikában dolgozó barátom bölcsességét idézzem: „Ha mindig forraljuk a vizet, amit iszunk, akkor egész úton hasmenésünk lesz, ha nem, akkor csak az első néhány napon, igaz, akkor nagyon!”

Varga Eszter, a VIT Nyugdíjpénztár kommunikációs vezetője
Egyetemi éveim alatt egy egy hónapos izraeli körút.
Hazai célpontot. Cél az összes hazai gyógyfürdő „végigwellnesszezése”. Autó és még egyszer autó – számomra a legpraktikusabb forma, mert szeretek sok mindent magammal vinni. Igen, viszek. Ezért is szeretem az autós körutakat, a csomagtartóban gyógyszertől konzervig, hálózsáktól vízforralóig minden van. Talán a napi program helyes megtervezésére, azaz ne zsúfoljunk egy napra túl sok látnivalót és még utazást is, mert a fáradtság balesetveszélyes helyzeteket teremthet.

Essősy Zsombor, a MAPI Zrt. vezérigazgatója
Az AmCham Valentin-napi bálján nyertem egy kétszemélyes bangkoki utat, amit a feleségemmel – ha már ott voltunk – egy kicsit bővebb ázsiai túrára egészítettünk ki. Huszonegy nap alatt néztük meg Szingapúrt, Bangkokot és Kuala Lumpurt, majd a városnézés után még öt napot nyaraltunk Phuketen is. Lenyűgöző és elgondolkodtató volt, hogy milyen fejlett az a világ. Bangkokban be kellett mennünk egy kórházba, ahol először is megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy mindenki beszél angolul. Egy kifogástalan munkaruhát és élére vasalt fityulát viselő hölgy kísért végig bennünket az orvostól a röntgenig, majd vissza, a vizsgálatok után pedig kiporciózva kezünkbe adták a szükséges gyógyszereket és a számlát. Tízezer forintnak megfelelő összeget fizettünk. A másik csodálatra méltó dolog a helyieket jellemző, állandó mosoly. Még ha csak látszat is ez a vidámság, előbb-utóbb a turista arcára is kiül tőle a jókedv. És igen, ott van még a helyi konyha utolérhetetlen ízkavalkádja: erős, csípős, édes, keserű csábít az utcákon és az éttermekben. Az én kedvencem a kultikus ételnek számító tom jam leves, a rák édes húsa, a tenger sója keveredik benne a citromfű és a citromlevél enyhén kesernyés citrusaromájával.
Mindkettőt szeretem. Itthon főleg az aktív pihenést választom: biciklizés, séta, és különösen kedvelem a hazai fürdőket. Külföldön, hacsak nem síelünk, a városlátogatás a jellemző. Az új tájak, idegen szokások megismerése felfrissíti, nyitottabbá teszi az embert.
Az autózás mellett a távolabbi célpontokat csak repülővel vállaljuk – legalábbis egyelőre, amíg kicsik a gyerekek. Egy hosszabb, zárt térben való utazás még túlságosan igénybe venné a türelmüket (és a miénket is).
A bőrönd és a bele kerülő gyógyszerek a feleségem kompetenciájába tartoznak. Én soha nem pakolok semmit.
A kérdés az, hogy spontán útról van szó, esetleg meghatározott állomásokat szeretnénk „teljesíteni”, vagy nyaralunk. Az elsőnél ne problémázzunk: ha fiatal az ember, egy nagyobb hátizsák és egy erős talpú, kényelmes cipő is elég lehet az útra. Persze ilyenkor a gyerekek a nagyszülőkre maradnak. Más a helyzet a családos utaknál, amikor már hajlunk arra, hogy kerüljük a meglepő helyzeteket. Gyerekekkel is lehet ugyan városnézést tervezni, de ekkor már fontos az alapos szervezés (a méretarányos távolságok és a szerelvényigazításra alkalmas pontok meghatározása), érdemes esetleg bevonni egy kellő helyismerettel bíró, megbízható utazási irodát is.


Bárány Zsolt,a NetApp Magyarország ügyvezető igazgatója
Kuba. Azon belül is Havanna. A karibi ország fővárosának hangulata, atmoszférája, az emberek vidámsága, vendégszeretete elvarázsolja és beszippantja az embert. Akit vonz a latin életérzés és a trópusi természeti szépségek egyvelege, annak Kuba kötelező célpont.
Rövid, maximum 2-3 napos időtartamra általában hazai célpontot választok, mivel itthon csak hétvégén lehet igazán elszabadulni a mindennapok rutinjától. Hosszabb időre inkább külföldre megyek, és a maximális hatás érdekében igyekszem kevesebb alkalommal, de hosszabb időre elutazni.
Lényegében mindegy, azt választom, ami a legmegfelelőbb eszköz a célba éréshez. Az utazásaim nagy része általában repülőúttal kezdődik, mert minden kényelmetlensége ellenére még mindig ez a leghatékonyabb eszköz nagy távolságok leküzdésére rövid időn belül. A távoli helyszínen aztán már autó, vonat és hajó egyaránt előfordul a „rövid távú” közlekedésre. Különösen kedvelem a hajós búvárszafárikat, amikor tulajdonképpen a nyaralás teljes időtartama alatt a hajón élünk és utazunk.
A becsomagolást követő utolsó ellenőrzéskor az útlevél-repülőjegy-készpénz triót nézem meg még egyszer. Ha ezek megvannak, akkor a nehéz helyzetekből is ki lehet keveredni valahogy. Igazán távoli, illetve egzotikus helyszínekre azért egy mini házi patikát is összeállítok, a legalapvetőbb gyógyszerekkel, kötszerekkel. Általában igyekszem csak a minimálisan szükséges dolgokat magammal vinni.
Attól függ, hová utazunk, mennyi időre, aktív pihenés, vagy csak tengerparti üdülés a cél? Ahány utazás, annyi szempont. Általános igazság, hogy sokat segít a megfelelő felkészülés, tervezés. Mindig előre átgondolom, milyen útra is készülök, ott milyen időjárási, milyen környezeti viszonyokra kell számítani, valamint azt is, hogy mit tervezek ott csinálni. Ezek alapján állítom össze a szükséges ruházatot és kellékeket, valamint előzetesen számos információt összegyűjtök az interneten a szállásokról, programokról, helyi szokásokról.

Szarvas László, a Café Reklám nemzetközi igazgatója
Nehéz választani. De kétségtelenül emlékezetes volt Tanzániában a háromnapos szafari a Renault Laguna sajtóbemutatóján. És életem első repülőútját sem tudom elfelejteni: rögtön a Bécs–New York útvonalon kezdtem az ismerkedést ezzel a közlekedési eszközzel egy Tarom Il–62-es fedélzetén. Bár ezt is felülírta a svédországi élmény, ott ugyanis Gripenen repültem, és forgattam: másfélszeres hangsebességgel, 7–8 g terheléssel. Egészen más szempontból maradandó élményem a búvárkodás a Vörös-tengeren – semmi máshoz sem hasonlítható, ha egy kis hajón lakhat az ember egy héten át. Végül, ide kívánkozik, egy bensőségesebb utazás: nem is gondolná az ember, hogy milyen felszabadító élmény síelni a Hargitán.
Ha nyaralás, akkor főleg külföld, és két hét egyben, mert annál kevesebb nem elég. Év közben ellenben rengeteget járunk biciklizni, vízitúrázni belföldön. Amikor az idő ezt nem engedi, a gyerekeimmel néha vonattal indulunk felfedező útra valamelyik vidéki városunkba. Érdemes kipróbálni, jól tervezhető, gyerekekkel is vállalható túrákat lehet így tenni.
Repülővel bármikor szívesen elindulok szinte bárhová, talán mondjuk egy Ausztráliába vezető egynapos út azért mégsem tetszene annyira. Autóval akár 1500 kilométert is vállalok egyben, főleg éjszaka. Vonattal ritkábban utazom, de kedvelem. Sétahajó vagy tengeri körutazás kizárt, ellenben búvárkodás, csatornahajózás vagy vitorlázás bármikor jöhet.
Gyógyszer, bicska, fejlámpa, varrókészlet általában van nálam. Néha üzleti útjaimon is, megszokásból – aztán csak a gond van belőle, ha a repülőtéren elfelejtem feladni a csomagommal a bicskámat…
Evés-ivásra – nemcsak a trópusokon –, mert egy esetleges fertőzés tartósan elronthatja a kedvet. No meg az időjárásra. Mivel általában nem szervezetten utazom, hanem magunknak találjuk ki a programokat, jó, ha van mindig B terv is. Például, ha épp rosszkor jön az apály, vagy a gyerekeknek nincs kedvük hegyet mászni.

Szegner Balázs, az Equilor Befektetési Zrt. üzletfejlesztési igazgatója

Sok olyan utazásom volt, amelyekre szívesen gondolok vissza, de az eddigi „leg” – talán éppen a távolság, s a nagy éghajlati és kulturális különbség miatt – az ausztráliai utam volt, ahol egy kedves ismerősöm segítségével nagyon hatékonyan tudtam rövid idő alatt sok érdekeset látni és aktívan pihenni.
Mindkettő szóba jön, de belföldre inkább néhány napra, maximum egy hétre megyek pihenni, külföldre jellemzően ennél több időre szóló utakat tervezek, már csak a hosszabb utazás miatt is. Általában jellemző, hogy aktív kikapcsolódást keresek, minél változatosabb programmal. Magyarországon használom a hazánk adta lehetőségeket, például a termálforrások bőségét. Ami nincs itthon – magaslati levegő, tenger, sípályák – azt máshol találom meg.
Ezek közül csak a hosszabb hajóutat nem próbáltam még. A fő szempont számomra a célszerűség és a praktikum, egyikhez sem ragaszkodom, és egyiktől sem tartok. Számomra a cél határozza meg az eszközt: ha más kontinensre megyek, vagy Európán belül teszek egy városban villámlátogatást, akkor a repülő lehet a leginkább alkalmas közlekedési eszköz. Rövid utakra, például Bécsbe, nagyon tetszik a vonat-összeköttetés, élvezem minden előnyét (útközben szabadfoglalkozás, nincs parkolási gond, nincs hosszas biztonsági vizsgálat, se poggyász súlykontroll). Másfél éve mindenhová biciklivel járok, és eladtam az autómat, de bizonyos utakhoz mégis az autót tartom a legjobbnak: ha egy tájékot be szeretnék járni vagy valahová rossz a vonat-összeköttetés (főként Magyarországon belül fordul gyakran elő…). A hajót csak szeretném, de tartok tőle, hogy hosszabb útra kissé unalmas, talán majd a jövőben ezt is kipipálom.
Nem szoktam, de az igazat megvallva általában nem olyan úti célokat választottam, legalábbis az eddigiekben, ahol ez szükséges lett volna. Csak a legalapvetőbb gyógyszerek, és ha szükséges, akkor fertőtlenítő a vízhez.
Nekem egy tapasztalatom volt külföldön, ami talán másoknak is érdekes lehet: ne támaszkodjunk kizárólag a mindenható bankkártyáinkra, mert azok a legrosszabbkor hagyhatnak minket cserben. Ezért szerintem vinni kell magunkkal megfelelő készpénzt vagy az adott területen elfogadott csekket. Ez nyilván veszélyeket is hordoz magában, hiszen a pénzt, csekket elveszíthetjük, elrabolhatják. Mindenesetre támaszkodjunk több lábra.

Kalmár Péter, a Flow International ügyvezető partnere
Még fiatal koromban alkalmam volt Ecuadorba utazni egy egyetemisták számára szervezett vezetőképző programra, az több szempontból is izgalmas volt. A nyolcvanas években eljutottam a világ másik végére, egy teljesen eltérő kultúrájú, hangulatú és klímájú országba, ráadásul egyedül utaztam, vagyis fel kellett találnom magam. Külön érdekessége volt az útnak, hogy végül négy légitársaságtól tudtam összeszedni – nagy nehezen – a szponzorált repjegyeket, így elég kacifántosan, sok izgalommal értem el a célállomásra. Odafelé a Budapest–London–New York–Miami–Quito útvonalon, míg visszafelé a Guayaquil–Frankfurt–Budapest útvonalon repültem.
Elsősorban külföldre, mert itthon is ki tudok ugyan kapcsolódni, de számomra a fizikai távolság és az aktív pihenés lehetősége egyaránt fontos. Télen általában a síelés adja a kikapcsolódást, s a leggyakoribb úti cél ilyenkor Ausztria, míg nyáron az óceánpart és Portugália a kedvenc helyeim. Megjegyzem: bár gyakran utazom üzleti célból külföldre, ezek az utak nem a pihenésről szólnak.
Repülő vagy autó, esetleg a kettő kombinációja. Kontinensen belül az autózást szeretem, mert számomra nemcsak a megérkezés érdekes, magát az utazást is izgalmasnak tartom.
Nem nagyon. Persze, a túráim nem is a túlélésről szólnak. De ettől függetlenül is, azt tartom, hogy manapság egy működő hitelkártyával, jó biztosítással és a megfelelő úti okmányokkal szinte minden helyzet kezelhető.
Gyakori hiba, hogy túl sok mindent akarunk megoldani, megnézni, megtenni egyetlen rövid utazás alatt. Szerintem fontos, hogy ne zsúfoljuk túl az utunkat, s ne szigetelődjünk el a helyi emberektől, a helyi kultúrától.

Gulyás Tünde, a RUND Magyarország Kft. tulajdonosa
Egy amerikai utam, amikor kanadai barátaim meghívására részt vettem Észak-Dakotában egy nagyszabású egyhetes kerékpártúrán. A túra előtt igyekeztem a szokásosnál is többet kerékpározni itthon, hogy ne érjenek felkészületlenül a napi 100 kilométernél is hosszabb távok. Odaérkezésem előtt New Yorkban töltöttem néhány napot, és természetesen ott is kerékpárral közlekedtem. Korábban már jártam ott, de így a városnak olyan arcát láthattam, amit más közlekedési formával nem sikerült volna, azóta igyekszem mindenütt kerékpárt bérelni. Ez az élmény odáig vezetett, hogy egy szintén elhivatott kerékpáros barátommal kerékpártúra-szervező céget alapítottunk, mert szeretnénk megismertetni ugyanezt az érzést olyan kerékpárosokkal, akik velünk együtt a pihenésnek ezt az aktív formáját választják. Idei túránk bejárása során csodás tájakra jutottunk el Magyarországon, és alig várjuk, hogy ezt a kalandot még többekkel megoszthassuk.
Szeretem Magyarország eldugott helyeit lassabb tempóban felfedezni. De néha jólesik hosszabb időre, akár 3-4 hétre távoli, egzotikus országokba utazni, hátizsákkal, néha kerékpárral, főleg egyéni szervezésben. Jártam már így Indiában és Kínában is.
Magyarországon autó vagy kerékpár. Ha külföld, akkor repülő. Élvezem, hogy pár óra elteltével akár egy másik kontinensen lehetek. Ez számomra máig varázslatos dolog.
Minimál-csomaggal utazom. Indiában egy 18 kilós hátizsákkal töltöttem egy hónapot, még a hálózsákom is belefért. Egy kisebb gyógyszercsomagot viszek, de leginkább a helyszínen improvizálok, ha bármi probléma adódik. Kerékpáros útjaimon a kerékpár túlélőkészlete nem maradhat itthon.
Egyéni utazóként az előzetes tájékozódás – legalább nagy vonalakban – sokat könnyíthet a helyzetünkön. Egyébként a rugalmasság és nyitottság mindig segít, és minden problémát megold.


Brunner Bea, az Art Contour Wellness és Fogyasztó Szalon tulajdonosa
Két éve Cipruson jártam, számomra eddig ez volt a legemlékezetesebb utazás. Európán belül ez igazi egzotikus desztináció. A természet és a kultúra egyaránt megfogott a szigeten.
Ha lehetőségem van rá, inkább a tengerpartot választom feltöltődésre. Bár szeretek várost nézni, nekem az nem egyenlő az igazi pihenéssel, kikapcsolódással. A tenger morajlása, a szinte garantált napsütés előbbre való számomra a hazai kínálatnál.
Mivel inkább Európán belül utazom, az autót részesítem előnyben. Kicsit ugyan tovább tart, de közben többet látok. Ár-érték arányban is ezt tartom előnyösebbnek. Néhány napos európai utakra vagy hosszabb távra azonban a repülőt választom. Úgy érzem, hogy a fapados légitársaságok olcsó repülőjegyei ugyan elérhetőbbé tették a repülést, mégis sokat süllyedt a színvonal, ezáltal a repülős utazás presztízse is csökkent. Szívesen választom a vonatot is, akár belföldre, akár külföldre. Itthon az intercity járatok kényelmesek, de alapvetően nagyon messze vagyunk még a nyugat-európai szolgáltatások színvonalától.
Kifejezett túlélőcsomaggal nem szoktam készülni, igyekszem az alapvető dolgokra figyelni. Fontosabb gyógyszereket természetesen tartalmaz a neszesszerem, de komolyabb baj esetén biztosan helyi segítséget kérnék.
Érdemes utasbiztosítást kötni, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mi történik velünk egy idegen országban. Akár tengerparton vagyunk, akár városban, a turistaparadicsomok kitűnő célpontjai a zsebtolvajoknak, így én mindig figyelek az értékeimre. Pontosan emiatt számomra a szervezett utak a kecsegtetők, nem vágok bele az ismeretlenbe. Szeretem, ha az utazástól a szállásig minden előre el van rendezve. Továbbá azt is előnyben részesítem, ha helyi ismerettel rendelkező idegenvezető avat be az adott ország kultúrájába, mutatja meg a nevezetességeket.

Reigl Beatrix, a Concorde Értékpapír Zrt. kommunikációs vezetője
Talán az első tengerentúli utam, amelynek során bejártam Perut. Az inkák ösvényének mentén, folyton változó, lélegzetelállító tájban gyönyörködtem, miközben 4200 méteres magasságokat másztam meg. Éjjel a sátor előtt ülve a harcedzett helyi túravezető titokzatos történeteit hallgattam jótékony és mérgező növényekről, helyi szokásokról, ősi titkokról. Hajnalban megérkezni a Machu Picchu ősi szentélyébe, még a buszos turisták hada előtt: felejthetetlen élmény. Azt az érzést sem fogom soha elfelejteni, amikor az amazóniai esőerdő közepén az ember arra ébred az ökolodge-ban, hogy valami rikácsol, neszez, de olyan furcsa hangon, hogy semmilyen általa ismert állat nem társítható a zajhoz. Az élmény örökre megfertőzött, azóta többször is jártam számomra egzotikusnak számító helyeken, a csak ott fellelhető elképesztő színekre, formákra, hangokra és illatokra vágyva.
Számomra a nyár egyenlő a Balatonnal, ahol egyetlen hétvége alatt teljesen fel tudom tölteni lemerült akkumulátoromat. Síelni Ausztriában szoktam. Amíg az embernek nincs gyereke, addig szerintem érdemes annyit utazni külföldre, amennyit csak lehet, mert később komplikáltabb megszervezni. Igaz, a külföldi út sokszor pénzfüggő, de feltöltődni mindig lehet, hiszen a legtöbb magyar város vonzáskörzetében remek kirándulási lehetőségek adódnak.
Nagyon szeretek repülni. A felhők fölé emelkedve minden napi probléma eltörpül, és mindig süt a nap.
Régen rendszeresen kétségbe ejtettem a barátaimat és a családomat a könnyű hétvégi kiruccanásokra összeállított motyóm méretével és súlyával. Ma már jobban szelektálok, de azért még mindig érdemes velem egy apartmanba kerülni.
Hogy legyen egy terv, programokkal és látnivalókkal, de ha az élet úgy hozza, akkor legyünk képesek átlépni ezen, s hagyni, hogy esetleg valami még jobb dolog megtörténjen velünk. A váratlan fordulatokat érdemes nyitottsággal fogadni, mert ha minden apró meglepetés miatt bosszankodunk, akkor elrontjuk magunknak a mókát. Legyen az utazás felfedezés, amikor bármi megtörténhet.

Teasdale Harold, a Symantec magyarországi képviseletének területi igazgatója
Legemlékezetesebb utazásaim a gyerekkoromhoz köthetők. Felejthetetlen élmény volt az első külföldi nyaralásunk, még a nyolcvanas évek elején, a jugoszláv tengerparton a sátorborogató bóra viharában. Ám ugyancsak emlékezetes ifjúkori élményem a Szentendrei-sziget első megkerülése édesapámmal, nagybátyámmal: zsúfolásig pakoltuk az 1940-es években épült kílbótunkat és minden felkészülés, edzés nélkül vágtunk neki Nagymarostól a Duna sodorvonalában a táv háromnapos teljesítésének. A mai napig is örömmel gondolok a csodálatos utazásra a szikrázó napsütésben, a szalonnasütésekre és arra a borzalmas, júniusi jégesőre, amely Tahitótfalu magasságában ért utol bennünket.
A desztináció szinte mindegy is, amennyiben a családommal vagyok és a laptopom, mobilom nélkül – ez elengedhetetlen a feltöltődéshez.
Leginkább a manuális meghajtású vízi közlekedést kedvelem, úgymint kajak, kenu, kílbót vagy gumimatrac… Korlátozott szabadidőm miatt sajnos – bár tudom, nem környezetbarát – a repülős utakat részesítem előnyben, gyermekeim is jobban bírják, mint a gépkocsit, és sok időt tudunk vele megtakarítani. Rendszeresen pihenünk hazai tájakon is, ez esetben gépkocsival érkezünk a helyszínre, de jellemzően a csillagpontos túrákat gyalog vagy kerékpárral tesszük meg.
Nélkülözhetetlen utazótársam egy bizonyos gyomorkeserű, többször mentett már életet, igaz, a repülős utakon a beszerzése kizárólag a duty free-ben történhet…
Mit is válaszolhat erre egy biztonságtechnikai cég vezetője? Természetesen az egészségünk.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.