Romenyik Ferenc elmondta, hogy az érdeklődést évekkel ezelőtt egy, a faluból emigrált asszony keltette fel az Ipoly vidéke iránt, aki holland barátaival, új szomszédaival látogatott vissza szülőhelyére. A vendégeket megragadta az érintetlen táj szépsége. Többen közülük nyugdíjasként Amszterdam környéki otthonukat feladva ideköltöztek. Mások csak vakációzni járnak a 400 lelket számláló magyar faluba, ahol számukra a megvásárolt elhagyott porta csinosítása, felújítása az aktív pihenés szerves részét képezi.
A holland-magyar falusiak nagyon tudják értékelni az itteniek számára magától értetődő adottságokat, a természet gazdagságát, a kéményeken lévő gólyafészkeket – Hollandiában legfeljebb az állatkertben látni gólyát – a barátságos Ipolyt és a magyar konyha remekeit. A többség elsősorban a lecsóra esküszik, ez az étel szülőföldjükön ismeretlen. Esténként a helyi kocsmában gyűlnek össze a hollandok, hogy sörözgetés mellett beszéljék meg a másnapi vidékfelfedező programot, főként a börzsönyi kirándulások jelentenek számukra egzotikumot a meredek emelkedőkkel, a sűrű erdőkkel.
Ipolydamásd egyébként iparilag az elmaradott régióban fekszik, ahol a fellendülést éppen a falusi turizmus életre keltése adhatná meg. A holland jövevények ehhez igyekeznek hozzájárulni, kisebb-nagyobb adományokkal támogatják például a község virágültetési programját, stég kiépítését az Ipolyra a fürdőzés megkönnyítésére.
Az igazi előrelépés a községnek azonban a 2000-es árvíz idején elsodort, a szlovák oldallal összekötő Ipoly-híd újjáépítése lehetne. A híd tervei már készek, most a magyar-szlovák államközi egyezmény megszületésén múlik, hogy mikor indulhatnak a munkálatok – mondta Romenyik Ferenc.
