Élet-Stílus

A Faith No More-ral búcsúzott a Sziget

admin
admin

2009. 08. 17. 07:49

Mike Patton bugyit húzott a fejére, és a cipőfűzőjét is megette. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy visszahozza a Faith No More igazi régi fényét. A világzenei színpadtól Boban Markovicék vettek búcsút. Németh Juci pedig a magyar Juliette Lewis lehet.

A Sziget Fesztivál utolsó napjába nehéz volt belekezdeni. Mint korábban írtuk, kipróbáltuk a VIP Kempinget. Ennek lényege, hogy pluszpénzért magasabb szintű szolgáltatást nyújtanak, és medencét. A magasabb szintből bejött a tisztább és több zuhany, vécé, a recepció (az ígért fedett teraszos büfé, ABC és a mosoda elmaradt), de az időjárás miatt egyedül csak vasárnapra volt értelme használni a medencét, mert ekkorra lett olyan hőség, amelyben érdemes volt az igazán hűs vízbe bemerészkedni. Nos, vasárnap nem is akaródzott kijönni belőle. Végül a kalandvágy volt az erősebb, és belekezdtünk utolsó portyánkba a fesztiválon.

KÉPGALÉRIA

KÉPGALÉRIA

Bár hallottuk a Nagyszínpad felől a kemény rockot nyomó bandákat, mint a kanadai Danko Jones, a Maximo Park vagy az általunk nem annyira kedvelt punkvonalat képviselő Offspring, de elsőként mégis a kínai illetőségű Hanggai zenekar koncertjét kaptuk el a színházi negyedben lévő Amfiteátrumban.

A hagyományos népi öltözetben fellépő csapat egyfajta kínai countryt vezet elő a színpadon. Leginkább persze csak ritmusát tekintve jutott eszünkbe az amerikai műfaj, de a Hanggai zenéjéről is egy jó kiadós lovaglás jut az eszébe a hallgatónak, többen a színpad előtt még el is játsszák tánc közben, kantárfogást imitálva. Az igazi meglepetés azonban nem ez volt, hanem amikor a kéthúrú csellószerű hangszeren játszó kínai zenész énekelni kezdett, és olyan torokhangot hallatott, mintha egy mély furulyaszót egy dorombbal vegyítenénk. Egészen különleges volt a produkció. Ezt egyébként a közönség is észlelte, és elkezdték a színpad bal oldalát támadni, ahol az együttes a saját lemezeit árulta.

A régi szigetérzés

A színháznegyedben lévő domboldalnál vettük észre egyébként azokat a jeleket, amelyek még leginkább a régi Sziget hangulatára utalnak a ráérős tempóval, a fűben ücsörgéssel, a kultúra értőbb szeretetével. Mintha ez egy kis rezervátum maradt volna. Mi azonban elhagytuk, mert át kellett jutnunk a Sziget másik felébe. A tervünk ugyanis az volt, hogy hátulról a Világzenei Nagyszínpadról utolsó produkcióját nézzük meg félig, majd a Nagyszínpad utolsó nagy durranását, a Faith No More-t, végül pedig meglátjuk, hogy mit dob nekünk a végére a fesztivál.

A programot ugyanis sikerült úgy kialakítani, hogy a mi ízlésünk szerint pont a három utolsó produkció üti egymást. A harmadik kiszemeltünk a PASO lett volna, de ennyire már tényleg nem szabad felaprózni a koncerteket. Kezdtünk tehát a Brotherhood of Brass fellépésével, amely nem más, mint a Klezmaticsből ismert Frank London fúvóscsapata és a Boban Marković Orkestar összedolgozása.

A színpad előtt nincsenek sokan, de ők igen lelkesen táncolnak és szórakoznak. Hatalmas ovációt kelt például, amikor Michael Jacksonra emlékezve lenyomják a Billy Jeant kizárólag fúvósokkal.

A zenei találkozás valami olyan jelenetet juttat eszünkbe, mint amikor az Életvonat című filmben a nácik elől Izraelbe menekülő zsidóvonat összefut a nácik elől Indiába menekülő cigányvonattal. Itt szerencsére nincs szó menekülésről, csak tiszta örömzenéről. A koncert első felében (amit láttunk) két blokk volt. Az elsőt a klezmer zene és Frank Londonék együttese uralta, míg a másikat a szerb fúvós cigányzene. Több helyen voltak kapcsolódási pontok, de a nagy közös katarzist sajnos nem tudtuk megvárni.

Ifjúkorunk zenekara

A Nagyszínpadon ugyanis tinikorunk egyik nagy kedvence, a Faith No More zúzott. Mikor végre a Nagyszínpad elé verekedtük magunkat, a piros öltönyben feszítő Mike Patton éppen egy a színpadra dobott bugyit húzott a fejére, és így énekelt. Az energia és az őrület a régi, de mintha a hang már egy kicsit megkopott, elfáradt volna.

Elcsíptük az Epicet, és már kezdtünk is örülni, hogy itt a legjobb lemezről, a Real Thingről lesznek számok, de aztán ez nem igazolódott be. Egy ismerős későbbi beszámolója szerint a nagy slágerekről lemaradtunk, mint a Midlife Crisis vagy az Easy. Mindegy, a show is érdekes. Patton piros öltönyben, fehér övvel, hátranyalt hajjal igazi őrült módjára forgatja a szemét, és őrjöng a színpadon. Mint említettük bugyit húz a fejére, lemegy a közönség első sorához, és mikrofont szájuk elé dugva énekelteti őket, de a legőrültebb rész az, amikor lassan, öklendezve, a végét a kezében tartva lenyel egy cipőfűzőt, kihúzza, és a közönség közé dobja. Vélhetően csak trükk, de mégis elgondolkodtató, hogy az eBay-en vajon mennyit érhet a Patton gyomrát megjárt darab.

További színpadi elem még a többi zenész arculata is, akik leginkább úgy néznek ki, mintha az öregurak egy vidéki lakodalomba készültek volna. Ha Patton hangja néha meg is bicsaklik, azt el kell ismerni, hogy a show-hoz ért, a közönség a tenyeréből eszik. Mellettünk még olyat is hallunk egy fiatal lánytól, hogy „ugye, milyen szép”. Mi azért ilyen messze nem mennénk, de hát nem is akarnánk a férfiszépséget itt megítélni. A végén a ráadásszámot öt perccel 11 elé időzítik, így sikerül is lezárni a Nagyszínpadot, ahol idén már nem lép fel senki.

Ezután még megnézzük a La Fura Dels Baus óriásdarura előadott szerelmi nagyjelenetét, amelyről kulturkommandónk most jelen nem lévő tagja már értekezett, így inkább erről most nem írnánk. A folytatáshoz helyszínt és programot azonban igen nehéz volt már találni. Belekóstoltunk hát a partiszíntérbe. Bár a Fine Cut Bodies kissé jazzes hangzású groove-jai bizonyos helyzetekben még jó szórakozást is jelentettek volna, de az utolsó szigetnapon a szervezetünk elutasította a pumpálós houseritmusokat.

Sokkal inkább a kedvünkre való volt a Nemjuci az Open-Civilszínpadon. Az Animából, a Budapest Bárból és a Kispál közreműködésből ismert énekesnő és csapata igazi átütő energiával tolta a rock and rollt a picike sátorban hajnali kettőkor. Be is indította rendesen a közönséget, akiktől még egy felfújt kondomlufit is kapott. Juci azt is elárulta, hogy szeptemberre kijön a lemezük. A koncertet hallgatva mindenképpen érdemes lesz beszerezni belőle egyet, ezen produkció alapján szerintünk ugyanis ő lehet a magyar Juliette Lewis.

Ezután már mindenhol csak DJ-k nyomják a Szigeten. A vendéglátósok már megkezdték a bontást, hajnali három után egyre több sörcsap karjára raknak üres poharat, jelezve, hogy azt már kikapcsolták. Összepakoltuk hát a sátrunkat, és már mi is léptünk.

A Szigetről az összefoglalót hamarosan lehet majd olvasni az FN.hu-n. Annyit lehet tudni, hogy idén az öt fesztiválnapon, és a Tankcsapda napjával együtt összesen 390 ezren voltak a Szigeten, amely 5 ezerrel magasabb, mint az eddigi rekord, így nem kell attól tartani, hogy veszteséggel zárnak. A rasszizmus elleni napot kivették, ahogyan korábban a Magyar dal Napját is. Idén ugyanis ezen a rendezvényen az FN tudósítói a szórakozó külföldiek mellett csak pár ezer nézőt láttak a koncertek helyszínein.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Hódmezõvásárhely, 2017. május 26.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter érkezik a hódmezõvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz 2017. május 26-án. Orbán Viktor a Modern városok program keretében látogatott el Hódmezõvásárhelyre, ahol Almási István (Fidesz-KDNP) polgármesterrel aláírja a kormány és Hódmezõvásárhely közötti együttmûködési megállapodást.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Orbán a fejét veheti Lázárnak

Reka Bucsi speaks to the audience after being awarded the Audi Short Film Award during the awards ceremony of the 68th edition of the Berlinale film festival on February 24, 2018 in Berlin. / AFP PHOTO / Tobias SCHWARZ
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.