Magyarország a világ egyik vezető mobiltechnológiai térsége lesz a jövőben. Mire alapozzák ezt a jóslatot?
Ha a globális piacra tekintünk, a technológia a mobilhálózatokról, a fix hálózatokról elmozdult egy másik irányba. Napjainkban már nemcsak a hangról és az adatról van szó, hanem arról, hogy mi minden mást is lehetne kezdeni a mobiltelefonokkal. Például az Apple által fejlesztett iPhone telefonon mintegy 30 ezer alkalmazás található.
Úgy vélem, eljött az a pillanat, amikor a megfelelő elemek egymásra találtak. Az egyik a rendszer robosztussága a hálózatok területén, amely elbírja ezeknek az alkalmazásoknak a kivitelezhetőségét, a másik pedig a készülékek ára és megjelenése, amely sokkal kedvezőbb, mint korábban. Ehhez hozzájárul még, hogy a társadalom egyre mobilabbá válik, és itt nemcsak a mobiltelefonokra gondolok, hanem arra, hogy földrajzi értelemben is sokat utazunk. Ma már a fogyasztók másképp ítélik meg az egyes szolgáltatók kínálatát is. Korábban az volt a legfontosabb, hogy kinek milyen lefedettsége van, ma már ez nem kérdés. A mobiltelefonok ugyanazokat a dolgokat tudják, annak alapján választunk, hogy a készülékekkel milyen alkalmazásokat lehet igénybe venni.
Egy országnak sok mindenben meg kell felelnie ahhoz, hogy a mobilalkalmazások, a szoftverfejlesztések területén teljesíteni tudjon. Ehhez nagyon fontos a jól képzett munkaerő.
Milyennek látja Magyarország oktatási hátterét az említett beruházásokhoz?
Magyarország talán az egyetlen a világon, amely pénzt fektetett abba, hogy külön a mobilalkalmazásokra épülő oktatási központot hozzon létre. Nagyon fontos ugyanakkor az is, hogy a munkaerő versenyképes legyen, mert ha az ember új alkalmazások fejlesztésébe kezd, amelyekről még nem lehet tudni, hogy mennyire lesznek sikeresek, alacsonyan kell tartani a költségeket. Igaz, hogy a magyar munkaerő nem olyan olcsó, mint például Szerbiában, de a Szilícium-völgyhöz vagy Londonhoz hasonlítva rendkívül olcsó és versenyképes. De a legfontosabb indok, ami Magyarország mellett szól, az a kreativitás és a lelkesedés, amellyel a munkát végzik. A kormánnyal, a kereskedelmi kamarával, az ITD Hungaryval, a cégekkel találkozva olyan lelkesedéssel, tenni akarással találkoztam, ami a régión belül kiemelkedő.
Nicholas Jeffery szerint a fogyasztók nem a legújabb technológiákon spórolnak. Kégaléria!
A Kitchen Budapest (KiBu) nevű kezdeményezés például egy olyan szervezet, mint a Microsoft 20 évvel ezelőtt. Vállalkozók világszintű alkalmazásokat hoznak létre, amelyek legalább olyan jók, ha nem jobbak, mint a Microsoft termékei. Egy másik hasonló cég a néhány egyetemista által alkotott SenseNet. Ők egy internetalapú tartalomkezelő rendszert hoztak létre, amely olyan jól sikerült, hogy a Microsoft a saját terméke helyett ezt ajánlja a kis- és középvállalkozásoknak.
Gondolja, hogy Magyarország múltbéli infokommunikációs beruházásai kifizetődőek voltak?
Nem biztos, hogy az a személy vagyok, aki meg tudja adni erre a kérdésre a választ, de nemzetközi tanulmányok igazolják, hogy közvetlen kapcsolat mutatható ki az ICT-szektorba való befektetés és a GDP-növekedés között. Ha ezt egy görbén ábrázoljuk, akkor ott Magyarország előkelő helyet foglal el, ami azt jelenti, hogy a befektetés hozama megtérült. A múltbéli beruházások az infrastruktúra kiépítésére vonatkoztak, most a tartalomkezelésre és más új alkalmazásokba kell befektetni.
A magyar mobilpiac ugyanakkor a válság miatt érezhetően szűkül. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) adatai alapján az év eleje óta 270 ezer ügyfél tűnt el a rendszerből és a SIM kártyák száma is csökkent.
A gazdasági válság előtt 120 százalékos penetrációról beszélhettünk, ami azt jelenti, hogy több mobiltelefon volt forgalomban, mint amekkora az ország lakossága. Ez a szám nyilván csökkent, de még mindig magasabb, mint más kelet-európai országok esetében. A SIM kártyák csökkenésének oka, hogy ha több szerződésünk volt egy szolgáltatóval, ahhoz több SIM kártya tartozott. Ha le akartuk cserélni a telefont, nem léphettünk ki a szerződésből, az új telefonhoz új szerződés és új SIM kártya kellett. Így lett egyre több kártya forgalomban. Ma már nem szükséges a SIM kártyák felhalmozása, az új telefon alkalmas mindenre, így a régi kártya a szerződés lejártával eldobható.
A “Moore-törvény” alapján az idő előrehaladtával a „technológia egyre kisebb, olcsóbb és gyorsabb lesz.” Igaz-e még ez a szabály, és ha igen, meddig tartható még fent a gazdasági világválság közepette?
Nem hiszem, hogy a gazdasági válság a “Moore-törvényt” meg fogja változtatni. A technológia és a gazdaság teljes életét tekintve ez a válság rövid életű lesz. Figyelembe véve azt, hogy a családoknak kevesebb az elkölthető pénzük, jobban meg kell gondolniuk a kiadásaikat. De ez véleményem szerint a mobilalkalmazások területére nem lesz hatással. Úgy tűnik, hogy inkább nem utazunk, inkább nem veszünk autót, de a legújabb technológiákra rászánjuk a pénzt. Arról nem is beszélve, hogy az új alkalmazások megtakarítást jelentek, mert ugyanazt a dolgot olcsóbban lehet előállítani. Tehát a gazdasági válsággal végső soron nyerünk is.
Jó példa erre a netbook, amit éppen a megtakarítási igény hozott életre. Lényege, hogy van valami, ami kicsit asztali számítógép, kicsit notebook és kicsit mobiltelefon. Ez jelenleg 300 fontba kerül, és gyakorlatilag nincsen rajta “semmi”, mert minden az internetes alkalmazásokon keresztül működik. A számítógéppiacot tekintve az Egyesült Királyságban ez a szegmens növekszik a leggyorsabban.
A nemrégiben megrendezett MobileBeat konferencián sokkoló előrejelzés hangzott el a mobilpiaci trendeket illetően, mely szerint a mobilszoftverek száma már 2009 végére eléri a százezres álomhatárt. Szakértők szerint ez lesz a fejlesztések fordulópontja, és utána, többek között a válság miatt, megkezdődik a hanyatlás. Egyetért ezzel az elmélettel?
Szerintem nem lehet minden alkalmazást ugyanazon a síkon megítélni. Gondolok itt egy olyanra, amely például az iPhone-on volt elérhető. Egy vízszintezésen alapuló játékról van szó, amelynek valójában nincsen kereskedelmi értéke, mégis csak a telefon megjelenésének hetében már 18 ezren töltötték le. A mobilalkalmazások most élik “mézesheteiket”. Mindenki nagyon izgatott és lelkes, ontja magából az alkalmazásokat, de egy év múlva ennek körülbelül a 20-30 százaléka fog megmaradni. Ez az a mennyiség, ami valóban hozzáadott értéket képvisel, és segítségünkre van a társasági vagy az üzleti életben.
Nemrég mutatkozott be a 3G utódjának számító long-term evolution (röviden LTE vagy 4G). A szolgáltatók azonban nem sürgetik az új technológia bevezetését, a fogyasztók többségének adatforgalmát is kielégíti a jelenlegi 3G-frekvencia. Milyen jövőt jósol a 4G-nek?
A szolgáltatók, különösen válság idején, ameddig a 3G-ből még profitálni tudnak, addig nem fognak hatalmas összegekért új technológiákba invesztálni. Arról nem is beszélve, hogy az alkalmazásokat felhasználóknak nem feltétlenül van szükségük a szolgáltatókra. Ha mondjuk előrukkolok egy fantasztikus alkalmazással, felmegyek például az Apple honlapjára, felveszem a fejlesztővel a kapcsolatot, és elküldöm neki az általam létrehozott alkalmazást. Ezt követően aláírunk egy szerződést arról, hogy osztozunk a hasznon, és elküldjük a terméket az online üzletbe. Ily módon bárki, akinek van iPhone-ja, és csatlakozik a hálózathoz, hozzáférhet a termékhez. Szerintem a szolgáltatók kezéből ebben a tekintetben szerencsére kicsúszott a gyeplő, és nem tudnak gátat szabni a mobilalkalmazások fejlődésének.
Tervezi-e az EBRD, hogy közvetlenül finanszíroz infotechnológiai cégeket Magyarországon? Mekkora összeg elköltését tervezik?
Igen, közvetlenül finanszírozunk cégeket, magánalapokba és bankokba is fektetünk. Múlt évben Kelet-Európa 30 országában több mint 5 milliárd eurót költöttünk. 2009-ben pedig, amikor mindenki lassít és óvatosabban fektet be, mi pont az ellenkező stratégiát választottuk, és 7 milliárd eurót készülünk elkölteni a régióban.
