Élet-Stílus

Szuper vérű a Tour-győztes

admin
admin

2009. 07. 30. 10:54

Felemelő, emberfölötti, szólóművész - a sajtó ekként hozsannázott a 2009-es Tour-győztes Alberto Contador teljesítményéről. A szakértők azonban megosztottak az egyelőre megtisztultnak tűnő Tour de France-mezőny címkézésével.

A körverseny szervezői például csak a tesztek tüzetes elemzése utánra ígérik a választ – eltelhet egy kis időbe, hisz nemrég vetették fel a tavalyi eredmények újbóli ellenőrzését -, míg a korábbi győztesek közül a német Jan Ullrich a megtisztulásra, az amerikai Greg LeMond a doppingolók ügyeskedésére voksol.

A 2009-es Tour nem volt mentes a cirkuszoktól – elég, ha a mezőnyből kiemelkedő Astana belügyeire, azaz a körverseny végével személyeskedő sárdobálásba torkolló Armstrong-Contador rivalizálásra gondolunk – ám egyelőre elkerülte a konkrét doppingvád szele. Ideig-óráig. A vasárnapi utolsó szakasz után alig két nappal a német Süddeutsche Zeitung és a francia Le Monde máris világgá kürtölte a hírt: az ellenőrök tiltott anyagokra bukkantak néhány csapat szemetes tartályában.

Többek között egy olyan anyagot is találtak, amely inzulint termel, és cukorbetegek használják. “Meggyőződésünk, hogy az idei Touron legalább két olyan szert használtak, amelyek még nem is kerültek piacra” – mondta Pierre Bordry, a francia doppingellenes ügynökség (AFLD) elnöke.

A haraszt máris zörög. Bár az érintett csapatok neve még nem publikus, a verseny alatt is fel-felröppenő találgatásoknak újabb táptalajt ad a keddi információ: s ami fontosabb, maguk a főszereplők sem tesznek meg mindent azért, hogy oszlassák a ködöt. A vádolók kulcsmomentuma a 15. szakasz, pontosabban a verbieri emelkedő.

Contador, az utcai Mercedes

A szakértők abban egyetértenek: a 207 kilométeres szakasz utolsó hegyén dőlt el az idei Tour. Ekkor a 2007-es győztes Alberto Contador kiemelkedve a nyeregből faképnél hagyta a társakat – mindenek előtt az ekkor megrogyni látszó korábbi hétszeres győztes Lance Armstrongot – s a luxemburgi Andy Schleck követte ugyan, de a hegyen kapott 43 másodperc és a korábban (így a két időfutamon: a prológon és a csapatkronón) összeszedett 1:43 perces hátránya nyomán az időfutamokban távolról sem jeleskedő fehértrikósnak nem sok esélye maradt.

Contador a Verbieren - játszi könnyedség (MTI/EPA)

Contador a Verbieren – játszi könnyedség (MTI/EPA)

A szakasz követően azonban egy korábbi győztes, a három Tourt nyerő amerikai Greg LeMond a francia Le Monde újságban publikált, s orvosszakértők, illetve korábbi csapatvezetők – így az 1998-as Festina botrányig a francia csapatot segítő Antoine Vayer – által alátámasztott írásában szemfényvesztésnek nevezte a spanyol produkcióját. Az amerikai rámutatott arra, hogy a hegymenetben olyan volt Contador vérének oxigénszállító képessége „VO2” (99.5 ml/kg/perc), amely meghaladja az emberi korlátokat (az érték nagysága megdöbbentő, pláne ha egy másik spanyolnak, a korában “természeti csodaként” is aposztrofált Miguel Indurainnak az 1995-ös Alpe d’Huezen mért 88 ml/kg/perces értékével hasonlítjuk).

A Tour legjobb hegyimenői (forrás: sportsscientists.com)

A Tour legjobb hegyimenői (forrás: sportsscientists.com)

„Contador diadala olyan, mintha egy utcai Mercedes Formula 1-es futamot nyerne” – utalt LeMond arra, hogy a mellékelt – egy óra alatt megtehető magasságot illusztráló – ábrán is látható összehasonlítás alapján a spanyol több tíz, olykor száz métert vert volna a korábbi Tour-elsőkre.

Bár több szakember, köztük az elismert Andrew Coggan és a spanyol Ricardo Mora kétségbe vonták LeMond Vayer számításain alapuló feltételezését, legfontosabb érvüket – mely szerint egy kiugró teljesítmény még nem jelentheti szükségszerűen stimulánsok használatát – épp maga Contador – és az elemzésében a spanyol későbbi teljesítményeiből kiinduló, dopping-guruként is hírhedté vált Michele Ferrari (Armstrong korábbi segítője, 2004-ig) – cáfolta meg.

A további támadásokat kizáró, és mezőnymunkára utasító csapatfőnöki előírásokat megszegő spanyol az Alpokban is játszi könnyedséggel táncolva, a fáradtság minden jele nélkül, a nyeregből kiállva verte vissza a riválisok támadásait, sőt, meggondolatlanul visszatámadott – leszakítva ezzel egyik csapattársát, az eléhező Andreas Klödent.

Ráadásul a záró időfutamot is gyilkos tempót diktálva nyerte meg, olyanokat utasítva maga mögé, mint a szám olimpiai és világbajnoka, a svájci Fabian Cancellara. Túljátszotta volna a szerepét? Johan Bruyneel csapatfőnök aggodalmai és nem titkolt dühe mindenesetre ezt látszottak alátámasztani.

A kihúzott név és Bruyneel „ernyője”

Contador személye nem csupán csapatát, a mezőnyt és a kerékpársportot szeretőket osztja meg, hanem a szakembereket is. A spanyol feltűnése, de legalábbis első Tour-sikere óta a „doppingvadászok” egyik kiemelt célpontja.

Contador az időfutamon: a legerősebb, a leggyorsabb (MTI/EPA)

Contador az időfutamon: a legerősebb, a leggyorsabb (MTI/EPA)

Két éve például – a keletnémet doppingoltatási eljárások leleplezésében segédkező, majd az 1997-es Tour-első Jan Ullrichot is gyanúba keverő – Werner Franke a sporttörténelem egyik legnagyobb szélhámosának titulálta a nagy vihart kavaró Fuentes-ügy egyik szereplőjeként is ismert hispánt.

„A spanyolok Contador nevét nemes egyszerűséggel kihúzták a gyanúsítottak listájáról. A bizonyítékokat eltüntették”.

Franke ugyanakkor állította, hogy birtokában vannak dokumentumok, többek között a Eufemio Fuentes rendelőjének átkutatásakor felvett jegyzőkönyv, melyben részletesen felsorolják a Contador által használt, fogyasztott szereket. “Kapott inzulint, asztmagyógyszert, valamint egy olyan hormonkészítményt, amely segíti a tesztoszteron kiválasztását – fogalmazott a hazájában szókimondásáról híres szaktekintély. – Mindezt valakik fedezik, legalábbis Spanyolországban” – tette hozzá a heidelbergi egyetem doppingszakértő mikrobiológusa.

Sokan állítják, hogy Contador mindaddig védve van, amíg Johan Bruyneel „ernyője” alatt teker. Tény, hogy mindkét sikerét az egykori belga kerékpáros bábáskodása alatt érte el – akárcsak a hétig jutó Lance Armstrong. Ám az is fura, hogy a Bruyneel korábbi csapatait, így a US Postalt, vagy a Discoveryt elhagyó klasszisok később rendre fennakadtak a szűréseken.

Így járt az amerikai Floyd Landis (az egyetlen győztes, aki a Tour közben vett mintáknak köszönhetően bukott le, a csapatban 2002-2004 között tekert), két honfitársa, az athéni olimpián és a 2004-es Vueltán is pozitív mintát szolgáltató Tyler Hamilton (1996-2000, vérdopping 2004-ben) és a vétségét később feltáró Frankie Abreu (1998-2000, EPO 1999-ben). A három amerikaihoz hasonló sorsra jutott a Vueltán lebukó spanyol Roberto Heras (2001-2003, EPO 2005), és Manuel Beltran (2003-2006, EPO 2008) is.

A legjobbak. Középen Contador, balról Andy Schleck, jobbról Armstrong (MTI/EPA)

A legjobbak. Középen Contador, balról Andy Schleck, jobbról Armstrong (MTI/EPA)

A szétbomlóban lévő Astanából Contador aligha követi a Bruyneel-Armstrong párost a RadioShack és Trek Bicycle Corporation által pénzelt új csapatba.

—-Nincsenek szentek?—-

A sajtó ugyanakkor igazságtalan Contadorral. Kissé pökhendi, megalkuvásra képtelen stílusa a megérdemeltnél több, csak rá fókuszáló támadást generált – hisz a mögötte végzők sem ministránsfiúk. A verseny első hat helyezettje közül csak a második Andy Schleck és a többszörös olimpiai bajnok brit Bradley Wiggins nem keveredett még gyanúba, Armstrong, Franz Schleck és Andreas Klöden annál inkább.

A 2009-es mezőnyről szólva a 2006-ban a „Puerta-botrány” nyomán eltiltott, s azóta a doppingellenes harc egyik harcosává váló német Jörg Jaksche igennel válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy a Tour de France nyertese doppingoló lesz-e.
„A Tour törvényei szerint ez még sokáig így marad. Tapasztalatból tudom, hogy a dopping túl sokat ad” – mondta a német.

Jaksche 2007-ben vallotta be, hogy a pályafutása során szerekkel élt, emiatt eltiltották, és azóta nem versenyzett. Az éllovasok előéletét megvizsgálva, a németnek bizony könnyen igaza lehet.

Csalfa éllovasok

Az Astana kerekesei közül Armstrong a L’Équipe 2005-ös információi szerint 1999-ben produkált EPO-t tartalmazó vérmintát, nem is egyet: a pozitív minták közül hat (!) volt az amerikaié. 1999-ben nem tudták kimutatni (2001-től lett kész a „recept”), s az ügy – az UCI, illetve a nemzetközi doppingellenes ügynökség (WADA) iszapbirkózása közepette – szép lassan elévült.

A mindeddig makulátlan Andreas Klöden épp idén keveredett gyanúba, amikor a freiburgi egyetem egyik alkalmazottja kiszivárogtatta, hogy a 2004-es és 2006-os Tour ezüstérmese 2006-ban az egyetem klinikáján kapott vérátömlesztést.

Frank Schleck is utalt Fuentes dokrtornak (MTI/EPA)

Frank Schleck is utalt Fuentes dokrtornak (MTI/EPA)

A nagy rivális Saxo csapat sem kiálthat farkast. A volt CSC több tagjának vérképe is abnormális értéket mutatott a tavalyi Touron. Belga lapjelentések szerint az azóta a Cervéloba távozó 2008-as győztes Carlos Sastre mellett Fabian Cancellara, Stuart O’Grady és Franz Schleck is tiltott szereket használhatott.

Az idősebbik Schleckről ráadásul tavaly ősszel bizonyosodott be, hogy kapcsolatban állt a doppingdoktorként elhíresült Fuentesszel. A német rendőrség és a luxemburgi ügyészség közös nyomozása után kiderült: a kerekes közel 7000 eurót utalt át a spanyol orvosnak. A luxemburgi hatóságok azonban decemberben felmentették a sportolót.

Egy tiszta Tourra várva

Pedig a 2009-es Tour nem is olyan titkoltan arról szólt, hogy visszaállítsák a híres körverseny elmúlt esztendőkben épp a doppingbotrányok miatt alaposan megkopott renoméját. A két német köztelevízió, az eseményeket időtlen idők óta követő ARD és a ZDF épp a sorozatos esetek miatt tett le a közvetítésről, de még az út mentén táborozó nézők száma is jócskán megcsappant.

A pozitív propagandát szolgálta a legyőzhető, „emberibb” arcát megmutató Armstrong éppúgy, mint a texasi által meghívott hírességek, színészek sora, de a francia elnök villámlátogatása is: a Tour vissza óhajtotta kapni kivételezett státuszát. A szervezők ennek megfelelően elnézőbben bántak a sportolókkal, az előző esztendőkben megszokott rajtaütésszerű ellenőrzések, a buldogok rámenősségével nyomozó (tavaly a lebukó Ricardo Riccót az utcán séta közben állították meg, és vitték be mintavételre) ellenőrök „felhúzták a kesztyűt”.

Ideiglenes a végeredmény?

A 7. szakaszt követően például a favoritok sorát felvonultató Astana-csapat kerekesei egy órát váratták a doppingellenőröket. Armstrongék az andorrai szakasz után 55 percig nem voltak hajlandóak mintát adni, a csapat vezetői eközben kávézni hívták az ellenőröket.

A nemzetközi kerékpáros szövetség (UCI) váltig hangoztatta ugyan, hogy a fejlettebb ellenőrzési módszerek nyomán garantált a siker, a francia doppingellenes ügynökség (AFLD) vezetője, Pierre Bordry távolról sem volt elégedett.

„Az az érzésem, hogy az ellenőrök esetenként elnézőbben bántak a versenyzőkkel” – mondta Bordry, aki tiltakozó levelet írt az UCI elnökének. A viadal végével Bordry bejelentette, hogy a „megtisztult” mezőny alighanem két új, még piacon sem lévő, s így nehezen kiszúrható szer segítségével az EPO-hoz (és továbbfejlesztett variációjához, a CERÁ-hoz) hasonlóan biomechanikai úton működő Hematiddal, és az állóképességet ugrásszerűen növelő AICAR segítségével kerül(het)ték meg a törvényt.

Önmagáért beszél, hogy a szervezők a 2008-as mintákat is újabb elemzésekre küldték, míg az idei próbák ellenőrzését hónapokkal későbbre ígérték.

Bűnös Tour-győztesek

– A Tour közelmúltbeli győztesei közül az 1988-as első spanyol Pedro Delgadót in flagrantiban találták: probenecidet mutattak ki a szervezetében, ami az orvosok szerint a szteroidok elrejtésére szolgál. A spanyol vesebántalmaira hivatkozva megúszta, és megnyerte a versenyt.
– Egy évvel később Laurent Fignon, az 1983-as és 1984-es győztes bukott le amfetamin-használattal, alig hónapokkal azután, hogy minimális hátránnyal, nyolc másodperccel végzett Greg Lemond mögött. A francia idén megjelenő életrajzában elismerte, hogy tiltott szerekhez folyamodott.
– A Miguel Indurain uralkodását 1996-ban megtörő dán Bjarne Riis 2007-ben vallotta be, hogy EPO-t, kortizont és növekedési hormont is használt, többek között Tour-diadala alatt is. Telekomos utódja, a német Jan Ullrich szerepelt a Fuentes-listán, s bár tagadta érintettségét, nyilvánvaló volt, hogy doppingolt.
– Az 1998-ban első Marco Pantani két alkalommal is gyanúba került magas hematokrit-szintje miatt, majd halálát követően életrajzírója, Matt Rendell mutatott rá arra, hogy a „Kalóz” is EPO-t használt.
– A hétszeres győztes Lance Armstrong előbb a vizeletmintájában talált corticoidokkal került gyanúba, majd szintén 1999-ből származó vérmintájában mutatták ki az EPO nyomait.
– 2006-ban minden idők legviccesebb döntése született – a csapata, a Phonak által doppingvétségen – epitesztoszteron fogyasztáson- ért Floyd Landis kizárása után az az Óscar Pereiro Sio nyert, aki csak azt követően hivatkozott az országúti kerékpárosok mezőnyében igencsak gyakori asztmájára, hogy kimutatták szervezetében a szintén stimuláló, légzéssegítő szerként használt, de asztmára is előírt salbutamolt.
– 2007-ben a Fuentes-ügyben vastagon benne lévő Alberto Contador úgy végzett az élen, hogy szép lassan „kiemelték” előle, az akkorra a hegyekben jelentős előnyt összekerekező, de lebukó dán Michael Rassmussent, és a kazah Alekszandr Vinokurovot.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kecskemét, 2017. március 3.
Stadler József akasztói vállalkozó az ellene költségvetési csalás bûntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetõper tárgyalásán a Kecskeméti Törvényszéken 2017. március 3-án. A bíróság a vádlottat öt év börtönbüntetésre ítélte.
MTI Fotó: Ujvári Sándor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.