Mondják, hogy az ember teli gyomorral menjen vásárolni, így megelőzhető a pillanatnyi éhségből eredő rögtönzött – rendszerint felesleges – vásárlás. Azzal már kevesebben foglalkoznak, hogy ha szomjasak vagyunk és melegünk van, akkor talán még erősebben működnek az ösztönök. Ezt használják ki azok az italgyártók, akik az üzletekbe hűtőket telepítenek. Az értékesítés fontos szempontja, hogy mi kerül abba a bizonyos hűtőbe.
forrás: Humusz
Nézzük meg, kizárólag eldobó csomagolásba töltött, a legkevésbé sem természetes italokat fogunk ott találni, amelyeknek az ízélménye ráadásul mit sem ér, ha nincsenek hűtve. A természetes alapanyagokat színezékkel, aromákkal helyettesítő termékeken van a legnagyobb haszna az előállítónak, tehát értelemszerűen ezek kerülnek a hűtőbe, ahonnan a hűs italra vágyók válogatni fognak. A tervezett vásárlásnál már nem annyira fontos szempont, hogy be van-e hűtve az ital. Ebből következik, hogy magunkat hozzuk jobb helyzetbe, ha előre gondolkozunk, és otthonról viszünk behűtött italt. Pont erre találták ki a hőszigetelő termoszt.
Miből igyunk?
A háztartások kukáinak közel felét a csomagolási hulladék tölti meg, amiből jelentős részt képviselnek az italcsomagolások, vagyis az italfogyasztási szokásainkon változtatva ennyivel kevesebb hulladékot termelhetünk. Az italok 90-95 százaléka ma eldobható csomagolásban kerül a polcokra, jelentősen leszűkítve a környezettudatos fogyasztó választási lehetőségeit. A tetemes részt kitevő PET-palackoknál alig egy százalék körül mozog a visszaváltható palackok aránya, ezeket egyébként körülbelül hatszor lehet újratölteni szemben a visszaváltható üveggel, amit negyvenszer. Örömteli, hogy a nagyobb áruházláncok megkezdték a PET-palackok visszagyűjtését, az értük kínált ár azonban távolról sem fedezi a tényleges előállítás palackonkénti 30-40 forintos összegét.
Ebből rögtön látszik az is, hogy az ásványvizeknél gyakran többe kerül a csomagolás, mint maga a tartalom. A gyümölcslevelek kétharmada kombinált dobozba kerül, ami az egyik legdrágább, és a visszagyűjtés ellenére nagyon jelentős környezetterhelést okozó csomagolás. A dobozonkénti közel 50 forintos előállítási költséget természetesen ez esetben is velünk fizettetik meg csakúgy, mint az egy aludobozra jutó 30 forint körüli gyártási költséget. A gazdasági válság érzékenyen érintette a hulladékpiacot is, ezért a szelektíven gyűjtött hulladékfajták ára soha nem látott mélységeket ért el, és nagy részük eladhatatlanná vált. A hasznosítók egyelőre fogadják és tárolják az anyagokat, de előbb utóbb nem lesz hová vinni a vásárlásaink nyomán keletkező mérhetetlen mennyiségű hulladékot.
A betétdíjas termékeknél egyszer ugyan kifizetjük a csomagolás árát, a visszaváltáskor azonban vissza is kapjuk, tehát végső soron tényleg csak a termékért fizetünk. Keressük a betétdíjas üvegeket a boltokban, hogy jól járjunk, és hogy csökkentsük a környezetterhelést, hiszen így nincs szükség minden egyes termékcsomagoláshoz újabb nyersanyagra és egyéb erőforrásokra. Szerencsére a sörök és borok valamivel több mint fele még visszaváltható üvegben kapható. Vásárlói döntésünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy növeljük az ilyen csomagolásban kapható termékek iránti keresletet, ami a kínálat szélesedését vonja maga után.
Gondolja tovább…
További érveket olvashat a betétdíjas termékek mellett a Humusz honlapján, és a témáról ön is elmondhatja véleményét.
Mit igyunk?
Kézenfekvő megoldás a csapvíz, ami nem kerül plusz pénzbe, és nem kell külön csomagolás sem, ráadásul a legjobb szomjoltó. Régiónként változó a víz minősége, de a legtöbb helyen semmilyen problémát nem okoz a fogyasztása. Feleleveníthetjük a régen oly elterjedt szikvíz-fogyasztást is, ami azért is hasznos, mert a visszaváltható szódás palackot négyszázszor tudják újratölteni. Italfogyasztásunkat változatossá tehetjük a házi készítésű jeges teákkal, esetleg a nagyszülőktől kapott vagy helyi termelőtől üvegben vásárolt szörpök vásárlásával.
(Cikkünk szerzője Graczka Sylvia, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa.)
