A sportolói igények minél kifinomultabb kielégítésére irányuló termékfejlesztések sokszor már csak azért léteznek, mert el kell adni valamilyen újdonsággal a terméket. Ezt a felfokozott fogyasztást a belénk nevelt teljesítménykényszer, a reklámok által sugallt tökéletes megjelenésre való vágy csak tovább erősíti. Az ésszerűség határán belül kell maradni, amikor azon morfondírozunk, hogy vajon melyik póló, nadrág lesz a „legtökéletesebb” az adott sporthoz, mert annak lényege a mozgás, és annak egészségmegőrző, hangulatjavító és közösségépítő sajátossága.
A legjobb a futás
A sportokat ma túlmisztifikáljuk, hangzatos nevek mögé csomagolunk lényegében már ismert, egyszerű mozgásformákat – lásd spinning, nordic walking stb. A gyártók már az amatőr szintű, szórakozást és kikapcsolódást szolgáló mozgást is „túlprofesszionalizálják” azzal, hogy elhitetik, csak méregdrága, specializált felszereléssel végezhetők megfelelően. Ezzel ráadásul a kevésbé tehetőseket eltántorítják a sportolástól.
A futópályák alapanyaga a gumiabroncsokból újrahasznosított rekortan (Humusz)
A környezetet legjobban kímélő mozgásformák közé tartozik a futás minden fajtája, a gyaloglás, a kocogás, mert ezekhez nincs tényleges szükség fogyasztásra, nem kell hozzá külön pálya, speciális ruha és egyéb felszerelés – még akkor sem, ha szép számban kaphatók ilyenek -, talán egy jó cipő. A futás különösen szép ága a tájfutás, a kirándulás, túrázás, természetjárás pedig a kalóriaégetés mellett még élményekkel is gazdagít. A biciklizés az egyetlen kétkerekű felszerelésen túl nem kíván mást, csak a mi energiánkat, a mostanában divatos „autós túrázáshoz” képest pedig határozottan környezetkímélő.
Óvatosan az úszással
Az úszás is az alapsportok egyike, aminél nem árt mérlegelni és adott helyzetben a leginkább környezetkímélő megoldást választani. Ha tehetjük, a természetes vizeket válasszuk, az uszodák agyonvegyszerezett vize nem feltétlenül szolgálja egészségünket, ugyanakkor a környezetterhelés szempontjából egy nagy közösségi uszoda még mindig jobb, mint az egyre népszerűbb kerti magánmedencék. A víztisztítás vegyi szennyezést, az állandó vízforgatás rengeteg energiát, a vízcsere pedig hihetetlen mennyiségű vizet vesz igénybe.
Kerüljük az „ideálisan” temperált, testi, de sajnos villamos energiát is faló fitnesz szalonokat, legalább nyáron. Bármit is sportolunk próbáljuk azt a szabad ég alatt, természetes fénynél, friss levegőn csinálni, és ha nem vagyunk egyetlen sportág elkötelezett hívei, akkor válasszuk a szezonális sportokat. Ne nyáron határozzuk el, hogy síelni szeretnénk, mert bármit meg lehet oldani – lásd Dubaiban a fedett sípályát –, csak utána a környezetkárosítás következményeivel is számolni kell.
Etikai szabályok a környezettel szemben
Amennyiben mégis felszerelést igénylő sportok szerelmesei vagyunk, törekedjünk arra, hogy tartós és javítható eszközt vásároljunk, hogy ne váljon idő előtt hulladékká. Mindenkinek ismerős a hatalmas lelkesedéssel megkezdett sportolás, amire néhány hónap múlva már csak a szekrényben porosodó ütők, labdák emlékeztetnek. A lelkesedés mellé a sporttal való ismerkedés idejére inkább kölcsönözzük a felszereléseket. Ha mégsem jön be a sportág, akkor pedig ajándékozzuk el, vagy adjuk el a feleslegesen tárolt eszközöket, de ne dobjuk ki.
A sport nagyon jó programötlet is, ugyanis kiváló módszer arra, hogy a baráti társaságot, kollégákat összekovácsolja. A közösen végzett sportok ráadásul fajlagosan kevésbé veszik igénybe a környezetet, ha azt nézzük, hogy egy sportpályányi terület hány embert tud kiszolgálni. Ennek ellenpéldája a golfpálya, ahol alig néhány tucat ember több hektáros területen játszik. Szerencsénkre a gazdaságosság miatt ma a legtöbb önkormányzat a többfunkciós sportpályák építése mellett határoz, ami hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb természetes területet foglaljunk el.
Bármilyen sportot választunk, az alapvető etikai szabályokat tartsuk be, és itt nem csupán a játékszabályokról van szó, hanem a környezet megóvásáról. A természetben ne szemeteljünk, ne rongáljunk, ne vigyünk haza fűt, fát virágot. Kerüljük a védett területeket, például a sziklamászásnál is gyakran előfordul, hogy akaratlanul védett növényeket tesznek tönkre, ezért indulás előtt javasolt tájékozódni a helyi természeti értékekről. A sportpályákon se hagyjunk hátra hulladékot, utolsóként távozva kapcsoljuk le a világítást, mert ez nem fáradság. Kulacsban vigyünk magunkkal szomjoltót, ne a PET palackokba zárt szintetikus italokat vásároljuk átlagon felüli áron.
A környezettudatos, tehát valóban egészséges sport az, amelyik nem a felszerelések versenyéről, hanem rólunk és a mozgás öröméről szól.
