Idén 30 játékfilm nevezett, ebből az előzsűri 18-at juttatott tovább a versenyprogramba. Sok vagy kevés ez a szám egy ilyen kis országnak?
Nincs ideális szám arra, hogy mennyi filmnek kell készülnie egy országban. Amennyire pénz van, amennyire igény van, amennyit tudnak forgalmazni. Az biztos, hogy bizonyos szám alá nem érdemes menni, mert akkor nem működik a filmipar. Másrészt kevés filmből kisebb eséllyel kerülnek ki a jók. Vannak olyan Magyarország nagyságrendű országok, ahol 4-5 film készül évente, de nem valószínű, hogy ezek között lesz 3-4 jó. Magyarországon az évi nagyjából 30 film tíz százaléka remélhetőleg jól sikerül.
Báron György a filmplakát-kiállítás megnyitóján
Egy-egy szemlén jellemzően 2-3 kiemelkedő és további 4-5 elég jó film jelenik meg. Ön szerint idén is nagyjából ez a helyzet?
Én úgy látom, hogy az idei mezőny a tavalyihoz vagy tavalyelőttihez viszonyítva kicsit gyengébb. Hangsúlyozom, ez a világon semmit nem jelent, hiszen a filmszakma olyan, hogy évekig húzódhatnak a projektek. Lehet, hogy egyes most bemutatott filmeket hamarabb kezdtek el készíteni, mint a tavaly bemutatottakat. 3-5 év távlatából lehet csak javulásról vagy romlásról beszélni. Azt mindenesetre lehet konstatálni, hogy idén nem volt egy olyan kiemelkedő film sem – mint tavaly a Delta és a Nyomozó, előtte az Iszka utazása és az Ópium például – amiről lehetne tudni, hogy fontos film, nagy nemzetközi karriert fog befutni. Sok jó mozi volt idén is, de ilyen igazán nagy film nem jött ki. Ennek az is lehet az oka, hogy több generáció hiányzott idén. A nagy öregek közül Bacsó Péteren kívül senki nem volt jelen, a középgenerációból is nagyon kevesen, a fiatal, de már több sikeres filmet maga mögött tudók közül egyedül Pálfi György. A mezőny közel fele első filmes alkotó volt. Így azt érdemes megvizsgálni, vannak-e olyan fiatalok, akikről látszik, hogy majd a második-harmadik munkájukkal képesek megcsinálni a „nagy filmet”.
És vannak ilyenek?
Igen. Nagyon szép például Mátyássy Áron filmje, az Utolsó idők, vagy Nagy Viktor Oszkáré, az Apaföld. Ezek tipikus első filmek, Simó Sándor megfogalmazásával „így jöttem” filmek. Nagyon jó jel, hogy vannak tehetséges fiatalok.
Nagy Viktor Oszkár: Apaföld (előzetes itt)
Sok alkotó panaszkodott – csakúgy, mint a korábbi években, vagy talán mindig is – a kevés pénzre. Azt mondták, ez volt az oka, hogy nem tudták megvalósítani teljesen elképzeléseiket. Ez nem lehetett oka a gyengébb felhozatalnak?
A film drága műfaj, de alapvetően az ilyen típusú filmeknél a minőség nem pénz kérdése. A magyar film mindig is a szellemi erőben, kreativitásban, innovációban volt erős. Nekünk nem érdemes versenyautókat gyártani, mert ahhoz pénz kell, de a Rubik-kockában mi vagyunk a legjobbak. Mi általában az olcsó filmek mezőnyében indulunk, nem érdemes az amerikai filmekkel kiállításban és egyebekben versenyeznünk. A kreativitásban viszont nagyon is jók vagyunk. Két nagyon jó példám van erre az idei mezőnyből. Az egyik Pálfi György, aki Európa-díjas, a világon mindent összenyert az utóbbi időben. Most éppen egy nagy költségvetésű játékfilmre készül, de közben, hogy dolgozzon, csinált egy egyszerű, improvizációs filmet a barátaival kis pénzből. Ez egy példaértékű magatartás: nem sírni, hogy mikor jön a nagyobb összeg, hanem belevágni egy ilyenbe. A másik Török Ferenc, aki most megcsinálta Spiró György Koccanását nagyon olcsón – tévéfilmnek. Lehet tehát formákat találni. Nálunk valahogy kialakult, hogy mindenki úgy gondolja, neki 3-4 évente jár egy nagy film, és arra sok pénz.
Gárdos Péter: Tréfa (előzetes itt)
Sok filmnél mintha a forgatókönyvre nem fordítanának kellő figyelmet. Ez miért nem fontos a magyar filmesek egy részének?
A magyar film hagyományosan rendezőközpontú. Nálunk nem úgy van, mint Amerikában, ahol a forgatókönyvíró egy kiemelt szakma, és általában először van kész a könyv, és ahhoz keresnek rendezőt. De ez nem baj. Itt jobban együttműködik a rendező az íróval, gyakran a rendező maga írja a forgatókönyvet. Volt a mezőnyben most is olyan film, amelynek volt forgatókönyve (például Gárdos Péter Tréfája, amit egy Kosztolányi-műből írtak át), és remek film készült belőle, és volt olyan, amelynek ugyan volt forgatókönyve, de pocsék film készült belőle. Nem igazán ezen múlik, hanem azon, hogy a film egésze milyen. Ráadásul van egy csomó olyan rendező, aki folyamatosan átírja forgatás közben is a könyvet, a dialógusokat.
Pálfi György: Nem vagyok a barátod (előzetes itt)
Az utóbbi években nyugaton divat lett a kézi kamerás, remegős felvételek beépítése a filmekbe. A magyar operatőrök is sokszor átveszik azt a technikát úgy is, hogy semmi funkciója nincs e zaklatott képeknek.
Ez egy divat lett. A dán Dogma-filmek „találták fel” ezt, s ezzel világsikerű stílust teremtettek. Ez egy spontán, közvetlen stílus, és igenis lehet filmnyelv. Mindig attól függ, hogy helyén van-e a dolog. A magyar operatőrök nagyon jók, és jók ebben a rugalmas stílusban is. Éppen az improvizációra épülő Pálfi-filmben volt látható, hogy ott nem lehetett mit csinálni, az operatőrnek is állandóan improvizálni kellett, hisz nem tudta azt sem, ki fog megszólalni. Ott csak így lehetett dolgozni.
Beszéljünk konkrétabban – egy nappal a díjátadó előtt – az idei játékfilmekről! Mely filmek emelkedtek ki ön szerint idén a mezőnyből?
Nagyon tetszett a már említett Pálfi-film, a Nem vagyok a barátod. A hagyományos filmek közül szerettem Gárdos Péter Tréfáját. Az első filmesek közül pedig, mint mondtam az Apaföld és az Utolsó idők alkotója emelkedik ki, szerintem.
Sokszor felmerül, hogy a szerzői filmeket és a műfaji filmeket külön kellene kezelni. Két éve ez alapján két nagydíjat is adtak ki, de aztán ezt eltörölték. Ön szerint szét lehet választani e két „műfajt”?
Nem. A közönségdíj a jegy: hányan vásárolnak jegyet a moziba. Tavaly a szerzői filmnek mondott Delta, és a műfaji filmnek mondott Nyomozó volt a két legfontosabb alkotás. Nagyságrendileg azonos volt a moziban a nézőszámuk (30 ezer körüli). Van olyan közönségfilm az idei mezőnyben, ami már 300 ezer fölötti nézőszámnál jár. Előre nem lehet megjósolni, hogy valami közönségfilm vagy sem, ez csak a jegyeladásból derül ki. Ezen túl egy dolog számít: hogy valami jó film vagy nem jó film. A világon sehol nincs zsűri által kiosztott közönségdíj, mint amivel nálunk próbálkoztak. A közönségdíjat egy fesztiválon a nézők szavazatai döntik el.
