London egyik leghíresebb szimbólumát, a viktoriánus korszak építészeti és műszaki mesterművét, amelyet 1859. május 31-én avattak fel, Edmund Beckett Denison tervezte. Denison eredetileg ügyvéd volt, de szenvedélyesen érdekelték az órák. Ő változtatta meg a harang óraművének eredeti tervét, hogy az másodpercre pontos legyen nagy mérete és az időjárási viszontagságok ellenére. Így született meg a Great Westminster Clock, azaz a Big Ben. A becenevet megrendelője, Sir Benjamin Hall felsőházi képviselő után kapta.
A Big Ben számára nem volt könnyű a kezdet. Éppen csak elhelyezték benne a harangot, kétszer is eltörött az öntvény, és emiatt Denisont kétszer is perbe fogták hitelrontás miatt. El is vesztette mindkét pert.
Világszerte elterjedt a toronyóra ütéseinek jellegzetes melódiája, a Westminster-ütés (forrás: sxc)
Az órát hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken húzzák fel kézzel, az eljárás több mint egy óra hosszat tart. Ha egy kicsit siet vagy késik, egy szerelő a helyzettől függően egy régi egypennys érmét tesz az ingára, vagy elveszi róla: elég ugyanis ez a kicsiny súlyeltérés, hogy lelassítsák vagy felgyorsítsák az óraművet kétötöd másodperccel.
