Az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Természetvédők Szövetsége közös sajtóközleményükben kifejtik: a javaslat azért sem vállalható, mert a csökkentések körülbelül kétharmada nem az unió területén valósulna meg, hanem a fejlődő országokban. A tervezetből hiányoznak a végrehajtásra vonatkozó biztosítékok, pénzbüntetések, amelyek elősegítenék, hogy a tagországok valóban betartsák a közösen elhatározott célokat – olvasható a közleményben.
Nem ösztönző
Az Európai Tanács előtt lévő javaslat ráadásul nem rendel forrásokat a fejlődő országok alkalmazkodásának és kibocsátás csökkentésének elengedhetetlen elősegítéséhez. A szervezetek szerint Magyarország szempontjából is nagy a tét, hiszen a dokumentumban szereplő számok határozzák meg a magyar éghajlatvédelmi befektetésekre jutó források összegét.
A bevételek maximalizálása érdekében az európai emisszió-kereskedelmi rendszerben (ETS) csak a teljes aukció bevezetése elfogadható, ami azt jelenti, hogy minden érintett cégnek a piacon kellene megvásárolnia a kibocsátási jogait 2013 után – javasolják a civilek. Az energia- és klímacsomag nem ösztönzi a tagállamokat a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentésére, ami számos új munkahelyet teremthetne a „zöld” iparágban – fűzik hozzá.
20-as cél
Az Európai Unió „20-as célkitűzése” 2020-ig 20 százalékkal csökkentené az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, 20 százalékra emelné a megújuló energiaforrások arányát, és szintén 20 százalékkal növelné az energiahatékonyságot. A tehermegosztási tervezet az unió éghajlatvédelmi politikájának egyik legfontosabb eleme, amely azt szabályozza, hogy 2012. után a tagállamok mennyi üvegházhatású gáz kibocsátási kvótával rendelkezhetnek.
Az új szabályozás olyan fontos területeket fed le, amelyekről az EU, vállalati szektort szabályozó emisszió-kereskedelmi rendszere (ETS) nem rendelkezik. Ide tartozik a mezőgazdaság, a közlekedés, a szállítás és a háztartások is, amelyek együttesen az EU kibocsátásának 55 százalékát teszi ki.
