A szurkolók és az olimpikonokat hazaváró családtagok, barátok birtokba vették a SYMA rendezvényközpontot. Nem voltak nagyon sokan – mintegy 500-an vártak haza a sportolókat -, amire magyarázat lehet a korai időpont, és nyilván akadtak olyanok is, akik jöttek volna, ha főnökük engedékenyebb. Akik viszont itt voltak, türelmesen vártak. Már reggel bemondta a rádió, hogy a pekingi járat jókora késéssel érkezik meg.
A többség kinn, a csarnok előtt álldogált, arra számítva, hogy előttük gördül majd be a sportolókat szállító busz. Közben benn ment a show”, a terem óriáskivetítőjén a nagy diadalokat élhették át újra azok, akik továbbra sem tudnak betelni Vajda Attila kenus, a női kajakpáros és a férfi vízilabda-válogatott győzelmével. Az olimpiai küldöttség nagyjából háromnegyedórás késéssel, nem sokkal negyed 7 után szállt le Ferihegyen, majd rendőri felvezetéssel érkezett meg a SYMA csarnokba.
Megérkeztek (Galéria)
A sportolók a szurkolókat és a televíziós társaságokat, fotósokat megkerülve a hátsó bejáraton vonultak be. Utánuk a nép. A lelkesítő “felkonfot” követően érkeztek meg a terembe az olimpikonok, majd szépen sorjában – előbb a pontszerzők, helyezettek, később az érmesek – a magyar és olimpiai zászlóval feldíszített színpadra léptek – a hosszú utazástól elcsigázott arccal mosolyogtak, integettek az őket ünneplőknek.
Nem csak a nemzeti trikolor, hanem az arpádsávos zászló is feltűnt a színpad előtt egy idős nőnél, majd kisebb lökdösődés kezdődött, amikor valaki rosszallását fejezte ki emiatt.
Közben Kozmann György lépett a mikrofon elé, és arról beszélt, hogy az elmúlt hónap fájdalmaiért némi kárpótlás a Kiss Tamással – a kenu kettesek 1000 méteres távján – szerzett bronzérme, majd a három ezüstéremmel – már korábban hazatérő – Cseh László köszönte meg a szurkolást.
Galéria
Az „aranyos” Vajda Attila és a Kovács Katalin, Janics Natasa kajakpáros nem volt túl bőbeszédű. Vajda szerint “nehéz volt, be kellett érni a célba, és ez fontos dolog”; Kovács pedig a bajnoki címet megszerezni vagy megtartani problematikáját feszegető kérdésre úgy válaszolt, megszerezni nehéz volt, társa ehhez azonnal hozzátette, megtartani is. Ezután a férfi vízilabda-válogatott zsebelte be a triplázásért járó jutalmat, az időközben mintegy ezerfős nézősereg tapsát, éljenzését.
Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke vette át szót. „Olyan olimpián vagyunk túl, amely után az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nyolc olyan tus, találat, gól vagy akció volt Pekingben, ahol elbuktunk egy-egy érmet. Ugyanakkor 16 aranyérmes sportolót tudunk példaképül állítani a fiatalok elé. Büszke vagyok mind a százhetven magyar olimpikonra, akiknek valamennyien világszínvonalú teljesítményt kellett nyújtaniuk, hogy eljussanak Pekingbe. Összefogást sürgetek a sportban, hogy ami nem sikerült most Pekingben, az sikrüljün Londonban” – mondta a MOB első embere. Gyenesei István sportért felelős miniszter azt hangsúlyozta, hogy a magyarokon kívül nem voltak mások, akiknek szurkolását úgy lehetett hallani, mint az övékét. A miniszter hozzátette: a kudarcokat közösen kell vállalni és összefogás kell, hogy Londonban sikeresebbek legyünk.
A Himnusz eléneklése után a sportolók a színpad mögé siettek, és a csomagjaikat kézhez véve távoztak. Már akik tudtak, többüket ugyanis „elkapták” az autogramvadászok, a televíziósok és újságírók. A legnagyobb tömeg Kozmann György körül gyűlt össze, a társát nemrég elveszítő kenus látszólag boldogan, de leplezhetetlen szomorúsággal a szemében, türelmesen válaszolt a többnyire közhelyes kérdésekre.
egyéni győzteseknek járó jutalom kásáséknak?
Gyenesei István sportot felügyelő önkormányzati miniszter azt javasolja, hogy az olimpiai bajnoki címet szerzett férfi vízilabda-válogatott tagjainak pénzjutalmát az egyéni győzteseknek járó 20 millió forintra egészítse ki a kormány. A tárca vezetője ezt az MTV Nap-kelte című műsorában mondta, hozzátéve, hogy a jutalomösszeg megemelésére már a szerdai kormányülésen javaslatot tesz, s reméli, előterjesztése támogatásra talál. Erre már csak azért is van esély, mert az előzetesen vártnál szerényebben szerepeltek Pekingben a magyarok, így a díjazásra elkülönített keret nem merült ki. Az olimpiára vonatkozó premizálási tábla alapján a Kemény Dénes vezette együttes tagjainak 12 millió forint jár fejenként, amelyet 8 millióval növelne meg a miniszter, aki jelezte, hogy indítványa a kapitányra is vonatkozik.
Kásás Tamás, a pólóválogatott egyik menője nem titkolta, boldog, de rettentően fáradt (plusz: elgondolkodott azon, hogy visszavonul a válogatottságtól). A vízilabdázók és Cseh László körül sokan álltak, és Kammerer Zoltánnak is kijutott a vállveregetésből, annak ellenére, hogy a várakozásokkal ellentétben nem nyert aranyat Kucsera Gáborral. Viszont a FigyelőNet munkatársának megígérte, négy esztendő múlva, Londonból hazaérve is itt lesz – az aranygéppel érkezik meg.
Galéria
nyilatkozatok
Kamuti Jenő, a MOB főtitkára:
„A vívóktól és a dzsúdósoktól jobb szereplésre, érmekre számítottam. A második héten már, úgy érzem, versenyzőink a magyar sport jelenlegi helyzetéhez képest jó teljesítményt nyújtottak. Ezzel az olimpiával felértékelődtek a helyezések, és sokat kell tenni azért, hogy a jövőben jobb teljesítményeket érjenek el a magyar sportolók. Alaposabb elemzésre van szükség, és ami biztos: nagyobb hangsúlyt kell fektetni versenyzőink mentális felkészítésére.”
Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója:
„Tény, hogy a vívók minden idők egyik leggyengébb szereplését produkálták Pekingben. A szakszövetség feladata, hogy megtalálja ennek okait. Már nem vagyok benne a sportágban annyira, mint korábban, de szerintem a felkészülésben lehetett valami hiba, rosszul sikerült a formaidőzítés. Az egész magyar csapat szereplését két oldalról lehet megközelíteni. Egyrészt még mindig jónak mondható, hogy 204 ország közül a 21. helyen végeztünk. Másfelől azonban tudomásul kell vennünk, hogy a magyar sport 1990 óta maga előtt görgette annak a lehetőségét, hogy egyszer összeomlik. Sajnos ez most következett be.”
Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó:
„Három olimpián összesen 22 mérkőzésből 19-et megnyertünk, s kiszámoltam, hogy a döntőkben összesen 35 gólt dobtunk. Nem vagyunk hibátlan csapat, de amikor szükséges, akkor tudja, mit kell tennie.”
Varga Dániel, olimpiai bajnok vízilabdázó:
„A bajnoki cím semmiben sem változtatott meg. Eddig is mindent úgy tettem, hogy elérjem a kitűzött céljaimat.”
Kiss Tamás, olimpiai bronzérmes kenus:
„A legnagyobb köszönet Kozmann Gyurinak jár, mert ő segített nekem a legtöbbet a felkészülésben és a versenyben is. Az eredmény számomra is meglepetés, remélem, tudom majd így folytatni. Emberileg nagyon nehéz feldolgozni Kolonics Gyuri halálát, hiszen mindig eszembe jut, hogy hogyan kerültem Kozmann Gyuri mögé a hajóba. Sportolóként viszont mindenképpen mérföldkő ez a siker, aminek köszönhetően elindultam egy hosszú úton. Az, hogy Gyuri mellett folytatom-e, csak rajta múlik.”
Janics Natasa, háromszoros olimpiai bajnok kajakos:
„Ötszázon párosban nagyon oda kellett tenni magunkat erőben, fejben, lélekben egyaránt. Sokat küzdöttünk ezért a párosért és úgy érzem, meglett az eredménye.”
Kovács Katalin, kétszeres olimpiai bajnok kajakos:
„Örülök az érmeknek. Az első dolgom, hogy pihenjek, kikapcsolódjak, a családommal legyek. Nem szeretnék most versenyekkel, edzőtáborral foglalkozni, még nem tudom, mit hoz a jövő, folytatom-e, vagy kihagyok egy kis időt.”
