Megerősített fizikai erőnlét és kitartás, nagyobb teherbírás, béketűrés – ezt a mérleget tette le az asztalra Hagyó Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese irodájába visszatérve, miután tavaly, 40. születésnapja alkalmából átküzdötte magát az El Camino spanyol zarándokút 789 kilométerén. A napi harminc kilométeres gyaloglás hagyományát Hagyó Miklós idén nyáron is folytatja: sokadmagával vágott neki az Országos Kéktúra nyomvonalát követő Szent István-vándorlásnak.
El Camino a legnépszerűbb
Számos, korábban pusztán vallásos indíttatásból látogatott szenthely vonzza újabban az egyszerre elmélyülni és túrázni is vágyókat. Így vált a laikusok számára is kedvelt célponttá többek között a buddhisták zarándokhelye, a tibeti Kaïlash hegy, az egyik legnépszerűbb azonban éppen a fent említett El Camino, más néven Szent Jakab útja. Ezen néhány évtizeddel ezelőtt csupán százegynéhányan mentek végig évente, tavaly viszont már 114 ezren keresték fel, a világ minden tájáról. Köztük 2007-ben a hivatalos regisztrációs adatok szerint 627 hazánkfia taposta az évezredek során bejáratott ösvényeket. A zarándokok új keletű inváziója azonban sokak számára megkeseríti a belső elmélyedést, különösen az augusztusi csúcsidőszakban.
Hagyó Miklós a Caminón
A középkorban főként hitbuzgóságuk bizonyítására és vezeklésül indultak útnak a búcsújárók, a kegyhelyek XXI. századi látogatóit azonban más motivációk is vezérlik. A Szent Jakab útja a IX. században emelkedett a katolikus vallás egyik fő szenthelyévé. Ide indultak szerte Európából áldást kérni és bűneiktől megszabadulni szegények és gazdagok egyaránt, kialakítva a Compostelába vezető, kagyló szimbólummal jelzett utak és a búcsújárókat befogadó szálláshelyek hálózatát. Az El Camino töretlen ázsiónak örvend Spanyolországban, ahol a nemzeti öntudat bizonyítékaként napjainkban az önéletrajzban is feltüntetik, ha valaki teljesíti az időközben az ország szentjévé avanzsált apostolról elnevezett utat. Legutóbb Luis Aragones, a spanyol futballválogatott kapitánya jelentette be, hogy az Európa-bajnoki cím elnyerését a zarándoklattal pecsételi meg.
Változó motivációk
A zarándokhelyek térképéről a XX. századra kissé kikopó El Caminót a nyolcvanas években érte utol a nemzetközi érdeklődés egy egészen új hulláma, amikor építészeti és kultúrtörténeti jelentőségére hivatkozva Európa első Kulturális Útjává nevezték ki, majd az Unesco világörökség részévé nyilvánították. Ezt tűzte zászlajára a galíciai turisztikai hivatal 1993 óta tartó erőteljes, ám liberális marketingkampánya is, amelynek legutóbbi állomásaként az idén a Távol-Keleten terjesztették a szent látványosság hírét. Vonzerejét emellett annak a nagyszámú filmnek és könyvnek is köszönheti, amelyekben egyre többen adják közre az úton tapasztalt, főként spirituális jellegű élményeiket. A vallásos, a kulturális vagy éppen spirituális érdeklődésből vándorlók mellett sokan egyszerű teljesítménytúraként vágnak neki az egyik legfelkapottabb kiindulási helyként számon tartott francia kisvárosból, Saint Jean Pieds de Portból a közel 800 kilométeres távnak.
A monoton menetelés transz-szerű állapotot eredményezhet
Kizökkenés
A Santiago de Compostelában álló katedrális statisztikái szerint a zarándokok többsége 26 és 35 év közötti. Foglalkozásukra nézve 2007-ben legtöbben tanulók és beosztottak jöttek; csupán 1 százalékuk volt menedzser, ami főként azzal magyarázható, hogy az egy hónapos szabadság vezetői pozícióban nehezebben megoldható. Közülük mégis egyre többen szánják rá magukat, hogy zarándoklat keretében találjanak időt a túlhajszolt hétköznapokból kimaradó önvizsgálatnak. A minimálisra redukált felszerelés és több tucatnyi sorstársukkal egy légtérben töltött éjszakák csak eleinte kényelmetlenek, utóbb már a hátrahagyott saját lakás tűnik önző módon tágasnak.
Nem csoda, hogy az átalakuló értékrend és a belső felfedezések hatására sokak fejében megfordul a gondolat, hogy felhagyjanak a munkával. Lengyel Irén, a szegedi Anró-Ker Bt. vegyesiparcikk nagykereskedés gazdasági igazgatója májusban vágott neki a Caminónak, miután úgy érezte, ki kell lépnie a mindennapos robotból, hogy megválaszoljon néhány régóta benne érő kérdést önmagáról, a munkájáról és az emberi kapcsolatairól. „Mióta visszatértem, átértékeltem az eddig fontosnak hitt feladataimat, és az így nyert időt olyan dologra fordítom, amiben jobban ki tudok teljesedni” – meséli a húsz alkalmazottat foglalkoztató családi vállalkozás vezetője.
Összetart a zarándokközösség
Botcsinálta vándorok
Polner Tamás, a Sun Microsystems marketingigazgatója az utóbbi években kétszer is megismételte a több száz kilométeres utat, miután 2004-ben élete egy nehéz időszaka után fotózni, túrázni és a hétköznapoktól kiszakadni indult a Caminóra. Az utazások alkalmával új értelmet nyert számára az emberekbe vetett bizalom és az elfogadás képessége, melyet azóta vezetőként is kamatoztat.
Az út közkedveltsége azonban a hagyományok felhíguláshoz is vezetett. „Magyar? Akkor vigyázzon a forrásra, nem szabad tönkretenni” – szóltak utána egy alkalommal Polner Tamásnak a helybeliek, miután egy előtte haladó, kisbusszal érkező hazai csapat, óvatlan módon, szappannal fürdött az ivóvízként is használt patakban. A sokasodó látogatók hatására fellendült az út mentén vándorbotokat, kagylós emléktárgyakat kínáló szuvenír-árusítás, s magánpanziók létesültek a puritán egyházi tömegszállásoktól ódzkodók számára. Ezért a tapasztalt zarándokok az út kevésbé felkapott, határ menti szakaszait ajánlják azoknak, akik nem áldozhatnak lelki békéjükért egyhavi szabadságot, mégis csendes elmélyülésre vágynak.
