Élet-Stílus

München 1972: a tragédia árnyékában

Kilenc izraeli sportoló halála nyomta rá a bélyegét a müncheni olimpiára, amelyen a kimagasló sportteljesítményekben sem volt hiány. Az amerikai Mark Spitz például hétszer állhatott fel a dobogó tetejére, ráadásul úgy, hogy minden számban, amiben elindult - akár egyéni vagy váltó -, világcsúccsal diadalmaskodott.

Németország második olimpiájának megrendezésére Münchent választotta. Az első általuk szervezett berlini olimpia idején már a nemzetiszocialisták voltak uralmon, akik annak idején szervezetüket Münchenben hozták létre, innen indultak útnak, meg sem állva a második világháborúig. Erre volt válasz, hogy most az olimpia székhelyéül ezt a várost választották.

A kezdeményezés sikeresnek ígérkezett, nagyszerű hangulat uralkodott. Emlékezetes pillanatként fennmaradt az olimpiai krónikákban, mikor a bemutatkozáskor a kelet-német csapat megjelent, néző nyugati honfitársaik kiemelt lelkesedéssel és ünnepléssel fogadták őket, jelezve, hogy sem a határok, sem a politikai ideológia nem átjárhatatlan, és nem is minden helyzetben meghatározó. A jelenlevők békés és derűs verseny elébe néztek, melyen 122 ország 7147 sportolója indult, köztük 1059 nővel.

Minden nagyon jól is ment a tizenegyedik napig, de szeptember 5.-én kezdetét vette mindaz, ami miatt a Müncheni olimpia végül is híres és hírhedt maradt napjainkig. Aznap hajnalban palesztin fegyveresek –mint később kiderült a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet tagjai- jutottak be az olimpiai faluba, ahol kilenc izraeli sportolót és edzőt ejtettek túszul. Követelésük az volt, hogy izraeli börtönökben raboskodó társaikat engedjék szabadon a túszokért cserébe, amit az illetékesek határozottan elutasítottak. Ezután a terroristák és túszaik a fürstenfeldi repülőtérre mentek, ahol tűzharc alakult ki a helyi terrorelhárítókkal. Az összecsapásban az összes túsz és öt terrorista életét vesztette.

Géppisztolyok az olimpiai faluban (Getty)

Géppisztolyok az olimpiai faluban (Getty)

Egynapos csend borult a versenyre és a városra. Másnap az olimpiai stadionban rendezték a gyászszertartást, ahol hosszas mérlegelés után végül Avery Brundage, a NOB akkori elnöke így nyilatkozott: “Gyászoljuk izraeli barátainkat. De meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, hogy nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapköveit. Az olimpiának folytatódnia kell!” Folytatódott is, bár sportolók közül nagyon sokan hazautaztak, levertségükben és tiltakozásul a történtekre.

A magyar csapat -az itthoni szurkolók enyhe csalódására- összesen hat aranyérmet szerzett, ezzel az éremtábla nyolcadik helyére kerültünk a végső összesítésben. Vívásban ismét férfi párbajtőrözőink vették át kardozóink régen oly sokáig biztos helyét. A csapat és egyéniben Fenyvesi Csaba is elsőként végzett. Földi Imre volt első magyar súlyemelő, aki olimpiai bajnok lett, légsúlyban. Öttusa egyéniben Balczó András került a dobogó csúcsára, míg kötöttfogású birkózásban Hegedűs Csaba. Hegedűs győzelme a századik magyar olimpiai bajnoki győzelem volt. Ökölvívásban is jutott egy arany, Gedó György nyerte a papírsúlyúak közt.

Az olimpia legsikeresebbje a magyar származású amerikai Mark Spitz volt, aki hét bajnoki címet nyert. Egyéniben a 100 és 200 méteres gyorsban, valamint 100 és 200 méteres pillangóban végzett elsőként, csapatban pedig 4×100-as vegyesben és 4×100 és 4×200 gyorsváltóban.

Spitz rekordját próbálja idén megdönteni Michael Phelps

Spitz rekordját próbálja idén megdönteni Michael Phelps

A nők közt az ausztrál Shane Gould bizonyult az egyik legeredményesebbnek, ő 200 és 400 méteres gyorsúszásban, valamint a 200 méteres mellúszásban szerzett három aranyérmet. Hozzá hasonló teljesítményt még egy orosz tornásznő, Olga Korbut nyújtott, aki szintén háromszoros bajnok lett. A szovjet kajak-kenu csapat hét számból hatban aratott győzelmet.

A szovjet-amerikai kosárlabda meccs egyetlen másodperc alatt dőlt el, ugyanis az orosz Bjelov a mérkőzés végét jelző kürtszó előtt, illetve azzal egy időben dobott kétpontos kosarával fordított 51:50-re. A amerikai csapat és szurkolóik, biztosak lévén a dobás érvénytelenségében, győztesnek vélt saját magukat ünnepelve özönlöttek a pályára, másnap a hivatalos eredményen elképedve óvni próbáltak, sikertelenül.

Három futó az Egyesült Államokból, Hart, Taylor, és Robinson éppen egy stúdióban adtak interjút, mikor észrevették, hogy a 100 méteres síkfutásban, melyben mindhárman indulni akartak, néhány percen belül rajthoz állnak. Tévedésüket az okozta, hogy edzőjük elnézte néhány órával a versenyprogramot. Taylornak volt annyi lélekjelenléte, hogy odaérjen a startlövésig, és második lett az orosz Borzov mögött, aki emellett még a 200 méteres síkfutást is megnyerte.

Rick Demont, miután megnyerte a 400 méteres gyorsúszást, elbukott a drogteszten. Magyarázatát, mely szerint asztmájára szed tiltólistás anyagot tartalmazó gyógyszert, nem fogadták el, és aranyérmét visszavették. Az 5000 és 10 000 méteres futást megnyerő finn futót, Lasse Virent szintén doppingszedéssel gyanúsították, de végül nem tudták bizonyítani.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik