Az elmúlt hetekben több ember halálát okozta cápatámadás Mexikó partjainál. A hírek szerint a helyiek erre öldöklést rendeztek a tengeri ragadozók között, hogy a turisták bizalmát visszaszerezzék. Vincze Zoltán állatorvos, a Budapesti Állat- és Növénykert Akvuáriumának vezetője nem tudta megerősíteni a cápamészárlásról szóló információkat – ami egyébként nem lenne példa nélküli -, de a hasonló eseteket értelmetlen ostobaságnak nevezte.
Nem ránk fenik a fogukat
A világon összesen 360-370 cápafaj él, ebből legfeljebb egytucatnyi jelenthet veszélyt az emberre, de ezeknek is egyharmada olyan hideg vizekben él, ahol csak extrém esetben képzelhető el a találkozás. A többiekkel azonban bárhol összefuthatunk trópusi vizekben, de vannak tipikus, frekventált, „cápaveszélyes” helyek, amelyek általában az állatok vándorlási útját keresztezik. Ilyen például Florida, Kalifornia vagy Ausztrália partvidéke.
Félelmetes lény (fotó: Greenpeace/Ralf Kiefner)
A cápák nem tekintik tápláléknak az embert, a támadásoknak egyszerűen viselkedési okai vannak. A ragadozók úgynevezett oldalvonalukkal érzékelik a különböző hullámokat, különösen a sebzett, beteg, vergődő halak keltette rezgésekre figyelnek. Az embernek – valljuk be – a víz nem természetes közege, a tengerlakók szemében pedig kimondottan vergődésnek tűnik a legharmonikusabb úszó mozgás is. A cápa ezért közelít, szemügyre kívánja venni a rezgések forrását, majd „megkóstolja”, hogy ehető-e. Ezután rendszerint továbbáll, csakhogy egy ekkora állat egyetlen harapását is kevesen élik túl.
A legtöbb cápa kizárólag halat eszik, nem ízlik neki a szokatlan emlőshús. Vannak azonban fajok, mint a nagy fehér cápa vagy a tigriscápa, amelyek fókákat, tengeri teknősöket is elfogyasztanak. Előfordul, hogy ők tényleg meg is eszik az embert, mert a húsa bár idegen számukra, de nem fogyaszthatatlan. A cápák ész nélküli pusztítása értelmetlen, a támadások ettől nem fognak megszűnni. Azt azonban elérhetjük, hogy kipusztítjuk a tengerek csúcsragadozóit, ráadásul még az előtt, hogy teljesen megismernénk a viselkedésüket.
Védekezni kell, nem pusztítani
A mészárlás ráadásul nemcsak nem teszi vonzóbbá az adott tengerszakaszt, hanem egyenesen elriasztja azokat a turistákat, akik az érintetlen természet csodálatáért merülnek víz alá – mondja a búvárkodással is foglalkozó szakértő. A turistaközpontokban igen sok módon védekezhetnek a cápatámadások ellen anélkül, hogy az állatoknak kárt okozhatnának. Egyik lehetőség a cápaháló, amely a strand körül a vízben kifeszített drótkerítés, ahol nem fér át egy méteresnél nagyobb test. Ezen túl őrtornyokból és helikopterről pásztázzák a vizet, a cápa felbukkanásakor percek alatt kiürítik a strandot.
Víz alatti portya (fotó: Greenpeace/Ralf Kiefner)
A búvároknak is több lehetőségük van, ha a víz alatt szembetalálkoznak csúcsragadozóval. Például réz-acetátot, vagy egyes lepényhalakból kinyert vegyületet visznek magukkal zárt tasakban. Ha ezt a vízbe engedik, a cápa odébb áll. Ha felbukkan a cápa, nem szabad pánikba esni, folyamatosan szemmel kell tartani, és ha közelít, arrébb kell úszni. Meglepő, de sikeres lehet, ha támadólag lépünk fel. Mivel először mindig csak kíváncsiságból közelít, az agresszióra rendszerint elmenekül a kisteherautó méretű hal.
Sérülékeny a nagy fehér
A legrettegettebb cápafaj kétség kívül a nagy fehér cápa, megítélése a Cápa című filmekkel került a mélypontra. Pedig a nagy fehérnek sokkal több félnivalója van az embertől, mint fordítva: félig-meddig kipusztítottuk, neve bekerült a kihalás szélén álló fajok vörös könyvébe. Annak ellenére, hogy nevét mindenki ismeri, magáról az állatról, szokásairól, életciklusairól szinte semmit nem tudunk. Annyi biztos, hogy az egész világon elterjedt, lassan növekszik, a nőstények hosszú „vemhesség” után hoznak világra igen kis számú utódot. Vagyis a populációk mérete nem tud lépést tartani a pusztítás mértékével – tudtuk meg a Greenpeace-től.
A halászat “mellékterméke” (fotó: Greenpeace/Grace)
Védelme nemcsak titokzatos életmódja miatt nehéz, hanem mert hatalmas területeket vándorol be, és az útjába eső országok nem mindegyike tartja be a faj megőrzése érdekében hozott szabályokat. Sokan halásszák értékes húsáért, uszonyáért, fogaiért, bőréért és a májából készített olajért. Sokszor „véletlenül” esnek áldozatul: a kifeszített halászhálókba keveredett állatok elpusztulnak, ugyanis a légzéshez folyamatosan úszniuk kell. Veszélyt jelent számukra a sporthorgászat is, sok embernek ugyanis férfias próbát jelent a hajó biztonságos fedélzetéről kifogni a cápát.
