Élet-Stílus

Tételek az érettségiből

Magyarországon 157 éve vezették be az érettségi vizsgát, kezdetben csak a fiúknak. A másfél évszázad reformjai után sok tekintetben úgy tűnik, visszakanyarodtunk az eredeti elképzelésekhez. A hétfőn kezdődő érettségiken hasonló képességeket kérnek számon a maturálóktól, mint a 19. században. A tételek története önmagában is leírja az ország történelmét.

157. évfolyam

Magyarországon a 157. évfolyam érettségizik 2008-ban. Hétfőn a magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgákkal kezdődnek a tavaszi érettségik: az első vizsganapon középszinten 1130 helyszínen 83 109 diák, míg emelt szinten 55 helyszínen 2357 vizsgázó ad számot tudásáról.

Mai értelemben vett érettségi vizsgát első ízben 1788-ban, Poroszországban tartottak. A matúra Magyarországra osztrák közvetítéssel került. 1849 novemberében Karl von Geringer, Magyarország polgári ügyeinek kormánybiztosa elrendelte a Magyarországon is érvényes tanügyi szabályozást, Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó szabályzatot (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich).

Az “Entwurf” szellemiségében 1851. június 3-án jelent meg az a rendelet, amely bevezeti a gimnáziumi érettségit és kijelölte azt a hét várost (Pest, Buda, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad, Temesvár), ahol érettségi vizsgát tehettek a végzősök.

az 1851-es rendelet így fogalmaz:

„Azon tanulók, kik jelen 1851-ki iskolaévben valamelly középtanodának nyolczadik osztályát, vagy az eddigi bölcsészeti tanulmányok második évfolyamát Magyarországban, Szerbvajdaságban és temesi bánságban bevégzik, rendes hallgatókul se valamelly ausztriai koronaországbeli egyetemnél vagy nyilvános szakintézetnél (Fakulttätstudium) be nem jegyeztethetnek, se valamelly kül-egyetemet olly foganattal, hogy az ott töltött idő, törvényszabta tanidejükbe tudassék, nem járhatnak, ha eleve magukat érettségi vizsgálat alá nem vetették ’s érettségükről a’ szakintézetbe átlépésre biznyítványt nem nyertek.”


Az érettségi az egyetemi felvétel alapvető feltétele lett, ráadásul az ösztöndíjakat, szociális juttatásokat is ehhez kötötték. A rendelet azt is meghatározta, hogy szóbeli és írásbeli vizsgát is kell tenni az érettségin. Az írásbeli „anyai vagy oktatási nyelvből”és latinból állt. A szóbelin ugyanezen tárgyak mellett hittanból, egy másik nyelvből, görögből, földrajz és történelemből valamint természettanból kellett vizsgázni.

Tudósítvány a pesti Nagy Gymnasiumról az 1851-ki tanévben

A Kegyes tanítórendi nagy gymnasiumban nem volt sikeres az 1851. évi októberi érettségi (forrás: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum)


Korszerű alapok


Az 1851-es rendelet nagyon korszerűnek hat ma is néhány dologban. Például megfogalmazza, hogy a vizsgálatnak be kell bizonyítania, hogy „az ismeret nem csupán betanult, hanem valóban szellemi tulajdonná is vált.” (Ehhez tért vissza gyakorlatilag a 2004-ben bevezetett kétszintű érettségi, amely tartalmában a felhasználható tudást, a kompetenciákat állította újra előtérbe.) A másik korszerűnek ható passzust a rendelet végén találjuk, amikor a természettudományok megerősítését vázolja a dokumentum.

„Jövő évben az érettségi vizsgálat tárgyai közé a’ mennyiségtan és természetrajz is fog számítani, s a’ többi vizsgálati tárgyaknál is aránylag magasabb követeléseknek leend helye, mert ezek jelenleg illy alacsonyra csak azon nagy zavarok tekintetéből tétettek, mellyeket az oktatás 1848. és 1849. években szenvedett.”


A természettudományok megerősítése az érettségin, úgy tűnik, ma is minden politikai oldal óhaja. Az Orbán-kormány oktatási minisztere vetette fel néhány hónapja (és ezzel egyetértett a mai oktatásvezetés is), hogy a matematika mellett még egy természettudományos tárgyat fel kellene venni a kötelező tárgyak közé. Hogy az oktatás színvonalát ma milyen „nagy zavarok tétették ilyen alacsonyra”, arról viszont nyilván megoszlanak a vélemények.

Nem a lexikális tudáson volt a lényeg

Az “Entwurf” rendelkezései szerint a konkrét érettségi tételeket az iskolák igazgatói terjesztették fel, és azokat az érettségi elnökök fogadták el. Minden iskolában tehát más-más tételeket kaptak a tanulók egészen 1949-ig, amikor bevezették a központi tételeket.

A Magyarországon lezajlott első érettségik egyikén, a Budapesti Piarista Gimnáziumban 1851 szeptemberében a következő tételekre kellett megfelelniük a maturálóknak:

“1. A rómaiak és az athéniek összehasonlítása. (Fordítás magyarból latinra)
2. Írja le körülményesen születési helyét.
3. Szerkesztessék egy beszéd a tudományoknak az emberek boldogságára való befolyásáról.
4. Adassék elő azon következmények, melyeket az emberek társalkodása eredményez.
5. Szerkesztessék egy beszéd a tudományok hasznosságáról.”



1884-ben jelent meg az első magyarországi önálló Érettségi Vizsgálati Utasítás, amely szabályozta a gimnáziumok és reáliskolák érettségi rendjét. Az Utasítás szól a középiskolai tanterv szerint megkövetelhető általános műveltség és tárgyismeret mértékének megállapításáról is. Szintén nagyon ismerősnek hat manapság az a kitétel, hogy „a tanuló felfogásának, gondolkodásának, alapismeretekben való biztos tudásának, általános szellemi érettségének feltérképezésére kell törekedniük a vizsgáztatóknak, nem pedig az emlékezetet terhelő aprólékos adatok magoltatásával és visszakérdezésével kell terhelni a vizsgázókat.” Más kérdés, hogy ezt ez alapvető törekvést a gyakorlatban soha nem sikerült megnyugtatóan kivitelezni.

—-Hogy használható fel az atomenergia a szocializmus építésében?—-

A lányoknak is megengedték

Az Utasítás minden iskolatípusra (gimnázium, reáliskola) egységesen öt szóbeli érettségi tantárgyat határozott meg: magyar, latin, magyar történelem, matematika, fizika. Reáliskolákban a latin helyett németből kellett szóbelizni. Az írásbeli tárgyak száma helyenként és iskolatípusonként is változott 1905-ig, onnantól mindenütt háromra csökkent. Az értékelést is egységesítették, 1884-től négyfokozatú rendszert alkalmaztak: jeles, jó, elégséges, elégtelen.

Forrás: OKMP

Forrás: OKMP

Majdnem a 19. század végéig csak fiúk tanulhattak tovább az egyetemeken, így az érettségi terhe is csak az ő vállukat nyomta. 1895. november 18-án azonban királyi rendelet jelent meg arról, hogy nők is felvehetők az egyetemek bölcsészeti és orvosi karára, valamint gyógyszerészeti tanfolyamaira. Ehhez persze az kellett, hogy a lányok is érettségizhessenek.

A Hódmezővásárhelyi ref. Főgimnázium 1895-ös érettségi tételei:

“1. Miképpen tárgyalja Madách: „Az ember tragédiája” czímű művében az emberiség történetét, múltját és jövőjét? Fejtessék ki ebből röviden Madách művének iránya és bölcsészeti felfogása.
2. A magyar ifjúság szívbéli ünneplése és benső fogadástételei a milleniumi ünnepélyek alkalmával. (Szónoki beszéd)”


Szintén rendelet szabályozta, hogy a gyengébb nem képviselői, mint magántanulók a fiúgimnáziumokban magánvizsgát, illetve magánérettségit tehessenek. 1915-ben egy miniszteri rendelkezés lehetőséget biztosított már arra is, hogy azokon a helyeken, ahol nincs leánygimnázium, de van fiúgimnázium, oda a lányok is, mint nyilvános tanulók beiratkozhassanak. (Feltételeket is szabott a rendelkezés: a tanteremben a lányoknak külön kellett ülniük, a tízperces szünetekben pedig a leányszobában kellett tartózkodniuk. Órára való becsöngetéskor a tanárral együtt mehettek be a tanterembe, a kicsöngetéskor pedig a tanár kíséretében el kellett hagyniuk a termet. Ez a rendszer egészen a koedukált középiskolák elterjedéséig, 1950-ig állt fenn.)

120 tétel csak töriből

Az érettségi rendszeren ezután már csak kisebb módosításokat hajtottak végre az évszázad első felében. 1927-ben meghatározták a háromféle középiskola-típus tantervét és követelményrendszerét. Érdekesség és elrettentő példa a mai maturálóknak, hogy például 1928-ban 120 tételből kellett történelem vizsgát tenni, ebből 102 magyar, 18 pedig egyetemes vagy általános témákat ölelt fel.

1875-ös debreceni érettségizők (forrás:OPKM)

1875-ös debreceni érettségizők (forrás:OPKM)

A két világháború történelem tételei között természetesen Trianon volt a leggyakoribb téma. 1932-ben Mosonmagyaróvárott a „Mire tanítja a magyar történelem a szomorú jelen ifjúságát?” kérdésre kellett válaszolniuk a vizsgázóknak. 1938-ban Miskolcon a leánygimnáziumban a „Történelmi jogunk Nagy–Magyarország területéhez”, ugyanebben az évben az – akkor még szintén középfoknak számító – miskolci tanítóképzőben pedig a „A Trianon elleni küzdelem lehetősége és módja a népiskolai történelemtanítás keretében” volt a fő vizsgatétel.

1948-ban bevezették a szakérettségis tanfolyamokat, melyek 1955-ig folyamatosan működtek. Ez kezdetben egyéves, majd 1951-től kétéves bentlakásos tanfolyam volt olyan középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára, akik itt két év alatt elsajátították a középiskolai anyagot, majd érettségi vizsgát tettek. Szakérettségivel azután főiskolai vagy egyetemi szakon folytathatták tanulmányaikat.

Központosított tételek, egyetemi felvételi

Az ötvenes években gyökeres változás következett be a rendszerben. 1949-ben központosították az érettségi tételeket, 1952-ben pedig bevezették az egyetemi felvételi vizsgát, amelynek eredményeképp az érettségi egyre inkább csak a középiskolai tanulmányok záróvizsgájává vált. Ezzel az évek során egyre jelentéktelenebbé és formálisabbá vált, ugyanis a felvételi vizsga jelentette a továbbhaladás próbakövét.

Két gimnázium 1948-as, tehát még nem központosított – tételei:

A Gyöngyösi áll. Koháry István Gimnázium:

“1. A magyar társadalom bomlásának rajza a XX. Század irodalmában
2. Hogy használható fel az atomenergia a szocializmus építésében.”

Budapest VIII. ker. áll. Zrínyi Miklós Gimnázium tételei:

“1. A kapitalizmus bírálata Az ember tragédiájában
2. A magyar népi demokrácia útja a romoktól az ötéves tervig.”

A kétszintű érettségi 2005-ös bevezetéséig ezen a rendszeren nagyobb változások már nem is voltak. A hatvanas években bevezették, hogy adjanak számot a maturálók a fizikai munka oktatása terén szerzett ismereteikből is. 1974-ben azzal próbálkoztak, hogy nem az akkor már általánosan elfogadott ötfokozatú értékelést alkalmazták, hanem csak a “dicsérettel megfelelt”, “megfelelt” és “nem felelt meg” kategóriákat. 1978-ban újabb reform köszöntött be, s ennek egyik eleme az volt, hogy megszüntették a történelem érettségit. 1978-1979-ben a tanulók érettségi bizonyítványából így kimaradt a történelem érdemjegy, de ez az állapot sem volt tartós, s közkívánatra a történelem ismét a szóbeli érettségi tantárgyak közé került.

Érettségi 1964-ben (forrás:MTi)

Érettségi 1964-ben (forrás:MTi)


A legújabb reform: a kétszintű


A kétszintű érettségiről szóló első döntés még 1996-ban született. 2003-ban és 2004-ben próbavizsgákat tartottak, 2005-től pedig egységesen bevezették a középfokú tanulmányokat lezáró középszintű és emelt szintű érettségi vizsgát. Az első évben leginkább a botrányoktól volt hangos a sajtó, noha gyökeresen átalakult a rendszer.

Ugyan az eredeti elképzelés – miszerint az emelt szint lenne a felvételi, a középszint pedig csak a középiskola lezárása – nem valósult meg, hiszen a felsőoktatás elfogadja a középszintű bizonyítványt is, mégis alapjaiban változtatta meg a rendszert a 2005-ös változás. Olyan országosan egységes szisztémát alakított ki, amely a különböző iskolatípusokban tanulók teljesítményét összemérhetővé teszi, egyszersmind kiváltja a továbbtanuláshoz szükséges második vizsgát, a korábbi felvételit. Így az érettségi visszakanyarodott eredeti szerepéhez.

Számos tantárgynál az új érettségi követelményei a régiétől jelentősen eltérő, új tudásterületekre irányulnak, előtérbe került a felhasználható tudás. Hogy is fogalmazott 1851-ben az “Entwurf”? Meg kell vizsgálni, hogy a különböző ismeretek „nem csupán betanultak, hanem valóban szellemi tulajdonná is váltak”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik