Hatalmas ötletekben nincs hiány. Szicília és Dél-Olaszország közé például 3,3 kilométeres hidat építenének – ám nemrégiben Romano Prodi kormánya forráshiányra hivatkozva átmenetileg elvetette az ötletet.
Az Afrika és Dél-Spanyolország közé tervezett 40 kilométeres alagút szintén a finanszírozási kérdésnél rekedt meg. Szakértők szerint a Franciaország és Nagy-Britannia közti Csalagút gyerekjáték volt a tervezett földközi-tengeri alagúthoz képest.
Már-már a fantáziafilmek világába illő az az amerikai ötlet, amely vasúti összeköttetést valósítana meg London és New York között az Atlanti-óceán alatt. A terv támogatói szerint az alagút valószínűleg igen népszerű lenne a repülési iszonnyal küzdő utasok körében, a klausztrofóbiásokra viszont valószínűleg nem számíthatnak.
A Bering-szoros „madártávlátból”
Az „Interhemispheric Bering Strait Tunnel and Railroad Group” nevű szervezet által a Bering-szoros alá tervezett vasút viszont nem a turisták, hanem elsősorban a teherforgalom szolgálatában állna. A tervezők szerint az alagútfúrással együtt megoldható lenne gáz- és kőolajvezetékek lefektetése is a tengerfenéken. A projekttel egy nemrégiben rendezett moszkvai konferencián rukkoltak elő, melynek címe igen találó volt: Megaprojektek a távol-keleti Oroszországban.
Húsz év alatt épülne meg az alagút és a szárazföldi infrastruktúra
A Bering-szoros alatti vasút ötletét Walter Hickel, Alaszka egykori kormányzója kitörő lelkesedéssel fogadta. Szerinte az alagút az USA-nak és Oroszországnak is jelentős bevételt eredményezne, és fellendítené a perifériális térségek gazdaságát.
Az ötletgazdák szerint a beruházás mintegy 65 milliárd dollárból lenne megvalósítató. A föld alatti vasútvonal húsz év alatt készülne el az oroszországi Uelen és az alaszkai Wales nevű város között. A távolság 109 kilométer, vagyis kétszer annyi, mint a Csalagút hossza. Az új alagút 80 méterrel a tengerfenék alatt húzódna. Összehasonlításképpen: a Csalagút „csak” 70 méterrel van a tengerfenék alatt.
A becslések szerint a beruházás 30 év után már nyereséges lenne. A 65 milliárd dolláros költségből maga az alagútfúrás „csak” 10-12 milliárdot tesz ki, a fennmaradó összeget az alagút bejárata és a felszíni közút és vasúthálózat összekötése emésztené fel, ugyanis nem csekély távolságokról van szó.
Az amerikai oldalon a legközelebbi nagyobb közút Fairbanksnál van, mintegy ezer kilométerre a tervezett alagút végétől. Oroszországban pedig még rosszabb a helyzet, ott ugyanis 1500 kilométeres szakaszon kellene megteremteni a kapcsolatot az alagút bejárata és a legközelebbi jelentősebb közút között.
A vasúti összeköttetéssel még ennél is rosszabb a helyzet. Oroszországban jelenleg folyik az Uelen és Jakutszk közötti 3500 kilométeres szakasz vasúttal való összekötése. Az óceán másik oldalán, pedig egy 2000 kilométeres vasúti szakaszt kellene megépíteni az alagút bejáratáig.
Visszafogott az orosz politika lelkesedése
Mint megszoktuk, nincs új a Nap alatt: az alagút ötlete nem új keletű dolog, több mint száz éves terv. Oroszország 1867-ben, 7,2 millió dollárért adta el a tengeren túli területeit Amerikának. 1905-ben II. Miklós, utolsó orosz cár előhozakodott az alagút ötletével, így szerette volna közel tudni magához az egykori orosz birtokot, de a világháború kettévágta számításait.
Oroszországban az ötlet pár éve újra szárnyra kapott. Az orosz építőipari vállalat, a Transstroi egy korábbi tanulmánya szerint a két földrészt összekötő alagút technikailag kivitelezhető. Viszont csak a megvalósíthatósági tanulmány mintegy 120 millió dollárba kerülne.
A helyzet nem egyszerű. Az orosz hatóságok csak „visszafogottan lelkesednek”, ugyanis nem látni, hogy ki finanszírozná ezt a megatervet. Az érdektelenséget jelzi, hogy a konferenciára hivatalos volt az orosz elnök egyik pénzügyi tanácsadója és a közlekedési miniszter is, viszont az utolsó percben mindketten lemondták a részvételt.
A beruházás kezdeményezői viszont felhívást intéztek az orosz, a kínai, a japán, az amerikai és az európai kormányokhoz, hogy a hosszú távú fejlesztési stratégiákban vegyék számításba ezt a beruházást is. Remélik, hogy a júniusi G8 csúcson többek között ez a projekt is szóba kerül.
