Komoly célok
Az Európai Unió azt szeretné elérni, hogy az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása az 1990-es szinthez viszonyítva 2020-ig 15-30, 2050-ig 60-80 százalékkal csökkenjen. 1900 óta az átlaghőmérséklet 0,7 Celsius fokot nőtt, és ha a gázkibocsátás stabilizálásával nem sikerül 2 fok alatt tartani a melegedést, elkerülhetetlenek lesznek a komolyabb környezeti hatások.
A halasztás szelleme
A tárgyalások alatt a kormányok kiemelték: fontos, hogy a kiotói jegyzőkönyv meglévő szerkezetére építsenek, amely az egyetlen nemzetközi jogilag kötelező egyezmény az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére. Ennek ellenére a fejlett ipari országok jövőbeli vállalásairól semmi konkrétum nem született, ráadásul a nemzetközi hosszú távú csökkentések hogyanjáról és a gyorsan fejlődő országok kibocsátási szintjeiről szóló vitákat 2008-ra halasztották – tudtuk meg az MTvSZ-től.
Kofi Annan, az ENSZ főtitkára felhívta a figyelmet: a globális felmelegedés olyan ponthoz közelít, ahonnét nincs visszatérés. A nairobi konferenciának világos jelet kell küldenie a világ vezetőinek, hogy a klímaváltozás veszélyét vegyék komolyan – tette hozzá. Catherine Pearce, a Föld barátai nemzetközi szervezet képviselője ijesztőnek nevezte a kormányok részéről tapasztalt halogatást, a közös tenni akarás hiányát – írja a tudományos lap.
Előrelépés?
A nemzetközi klímatárgyalás egyik pozitívuma, hogy megállapodtak az Alkalmazkodási Alap (Adaptation Fund) alapelveiről, amely a szegény fejlődő országokat segíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Az alapon keresztül hozzáférhető pénzösszeg viszont az MTvSZ szerint kevés: maximum 300 millió euró a 2008 és 2012 közötti időszakra. A Világbank kimutatásai szerint ugyanis a legsérülékenyebb fejlődő államoknak százszor ennyire lenne szükségük, és mivel a gazdag ipari országok felelősek elsősorban az éghajlatváltozásért, jóval többet kellene áldozniuk az alapra – mondta Botár Alexa.
Az olajlobbi
A résztvevők megegyeztek abban is, hogy elindítják egy új technológia tudományos értékelését is: az erőművekből származó szén-dioxidot felfogják, cseppfolyósítják, majd a föld alá, kiaknázott olajmezők helyére pumpálják. A szaudi olajminiszter – a kezdeményezés egyik támogatója – szerint ez a tárolótechnika nagymértékben csökkenti majd a megújuló energiaforrásokra szánt összeget, és továbbra is biztosítja az olajellátást. Ellenérvként az ENSZ fő éghajlatfelelőse megjegyezte: a „széntemetés” technikája még ismeretlen. Ki lenne felelős, ha a gáz elszökik – tette fel a kérdést.
Az erdők védelme
Az MTvSZ előrelépésnek tekinti, hogy nairobiban a kormányok felismerték: alapvetően szükséges megállítani az erdőirtást a fejlődő országokban. Az erdők kivágása a globális üvegházgáz-kibocsátás 20 százalékáért felelős, csak a klímatárgyalások 11 napja alatt 330 ezer hektár erdő semmisült meg. A konkrét lépésekről azonban itt sem született megegyezés, az ügyet 2007-re halasztották.
Egymásra mutogatnak
Ausztrália miniszterelnöke még a konferencián bejelentette, hogy országa nem csatlakozik nemzetközi megállapodásokhoz mindaddig, amíg minden nagyobb szennyező állam nem csatlakozik a kiotói jegyzőkönyvhöz. A zöldek szerint az USA, Ausztrália és Kanada másoktól várja a vállalásokat és csak azután hajlandó cselekedni. Sőt, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény tárgyalásait korábban vezető kanadai Rona Ambrose bejelentette: Kanada jelen helyzetben meg sem próbálja teljesíteni kiotói vállalásait.
Az Egyesült Államokban a demokraták szenátusi sikerei kényszeríthetik kompromisszumokra az „olajfüggő” Bush-kormányzatot. A jelenlegi környezet és közmunka bizottsági elnököt Barbara Boxer szenátor váltja le, aki vezető támogatója annak a jogszabályjavaslatnak, hogy az USA üvegházgáz-kibocsátásait 2050-re 80 százalékkal csökkentse. Az energiaügyi bizottságot az a Jeff Bingaman szenátor vezetheti, aki szintén a cselekvést sürgeti az éghajlatváltozás ellen és az egyetlen kongresszusi tag, aki jelen volt a tavalyi montreali klímatárgyalásokon.
