A huszadik század közepéig az ürgét (Spermophilus citellus) kártevőként tartották számon, és kíméletlenül irtották. Emellett sok helyen tradicionális ételnek számított – helyenként ma is az -, ezért húsáért vadászták. Az elmúlt évtizedekben azonban annyira lecsökkent a faj állománya, hogy 1982-ben védetté nyilvánították. A hazai állomány csökkenése mégis leginkább a faj élőhelyének zsugorodása miatt következett be.
Az ürge a rövidfüvű gyepterületeket kedveli, ezért gyakran az erdősítés, beépítés áldozatává válnak. A parlagon hagyott rétek pedig a magasra nőtt fű és a megjelenő cserjék miatt nem biztonságosak az állat számára: a magas fűben nem lát elég messzire, nem veszi észre időben a ragadozót – mondta Váczi Olivér, ürgeszakértőtő, a KvVM munkatársa.
Repterek lakói
Az ürge természetvédelmi szempontból közvetett módon is fontos szerepet tölt be a hazai faunában, hiszen fő tápláléka olyan védett állatainknak, mint a kerecsensólyom, a parlagi sas vagy a molnár görény. Az ürge elterjedésének nyugati határát Magyarország jelenti, és egyben itt él a legerősebb állomány. Idén októberben Magyarországon megrendezett első nemzetközi ürgekutató konferencián a szakértők rámutattak arra, hogy a faj az egész európai elterjedési területen veszélyeztetett, fennmaradása csak összehangolt emberi beavatkozással biztosítható.
A faj védelme érdekében az elmúlt években több áttelepítés történt. Az ürgék „népszerű”, bár első hallásra kissé különösnek tűnő élőhelyei a füves repülőterek: a magyarországi füves repülőterek mintegy háromnegyedénél előfordulnak ürgék. Ezek előnye, hogy mivel száraz területek, alkalmasak járatépítésre, a gyepet rendszeresen kezelik, és viszonylag kevés közvetlen emberi zavarás éri az ott lévő állatokat. A füves kifutópályák lebetonozásával viszont lecsökken vagy megszűnik az adott populáció élőhelye. Többek között a pécsi repülőtér esetében is ez történt 2002-2004-ben, habár a repülőtér szomszédságában, a régi élőhely kiváltására mezőgazdasági területeket füvesítettek be az állatok számára.
Hogyan fogjunk ürgét?
Áttelepítéskor az állatokat, az üreg nyílásánál felállított élvefogó hurokcsapdával fogják be. Ennek előnye az öntéssel szemben, hogy az állatok kisebb arányban sérülhetnek vagy pusztulhatnak el, mint öntéskor. Az öntésnél ugyanis előfordulhat, hogy az állat a vízzel telt járatban megfullad, bár ezekről nincsenek pontos adatok, hiszen az állat nem jön a felszínre. Az öntés másik nagy hátránya, hogy a vizes állatok könnyen megfáznak – magyarázta Váczi Olivér.
A kifogott állatokat zárt ládákban elviszik az új helyszínre, ahol már előre lyukakat fúrnak nekik a földbe. Az egyedeket külön-külön járatba engedik be, majd azt földdugóval lezárják. Ennek célja, hogy így az állat több időt tölt az új üregben, és amíg kivájja magát a földdugóból „megbarátkozik” az új otthonával. Mivel az áttelepítés stresszel jár, az állomány megerősödése érdekében az áttelepítést követően legalább egy hétig távol tartják a potenciális ragadozókat a területről.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
