Az alábbi – július 17-én készült – felvétel a tengervíz felszíni hőmérsékleti viszonyait mutatja az Atlanti-óceánon és a Mexikói-öbölben, összevetve az 1985-1997 közötti, 12 éves időszak átlagértékeivel.
A térképen kék szín jelöli az átlagnál alacsonyabbb hőmérsékletű területeket; ahol pedig a hőmérséklet meghaladja az átlagot, a terület piros színben látható; a fehér szín az átlaghoz közeli értékeket jelzi.
Floridával egy vonalban látható egy átlagnál alacsonyabb hőmérsékletű kék sáv. Még délebbre viszont, Afrika és Közép-Amerika között egy átlagnál melegebb, széles sáv húzódik. Ez a terület a „hurikán folyósóként” ismert, ugyanis az itteni melegebb óceánfelszíni víz fontos szerepet játszik a hurrikánok kialakulásában.
A keskeny hideg sáv kialakulásáért a Bermuda-maximum felelős. Ez a magas nyomású sáv, amely a Bermuda-szigetektől az Azori-szigetekig nyúlik, az NOAA szerint (National Oceanic and Atmospheric Administration) idén jóval kisebb kiterjedésű és gyengébb mint a korábbi évek június-júliusi időszakában.
A szakértők folyamatosan figyelik a Bermuda-maximum kiterjedését és erejét, ugyanis ez a terület felelős a hurrikánok kialakulásáért. Az óceán fölötti magas nyomású területek lecsendesítik a szeleket, a magas légnyomás miatt a levegő lefelé áramlik, meggátolva a felhőképződést, így a vízfelszín könnyen felmelegszik.
A partokat is elérő hurrikánok képződésében azok a trópusi ciklonok a legfontosabbak, amelyeknél kialakul egy a Bermuda-maximum körüli körmozgás. Ha a Bermuda-maximum déli vagy északi irányba jobban kiterjed – ahogy 2005-ben is történt, a tenger felett képződött trópusi ciklonok könnyen „belekapnak” és besodorják a Mexikói-öbölbe, a szárazföld irányába.
A meteorológusoknak a júniustól novemberig tartó hurrikánszezon ideje alatt figyelemmel kell kísérniük a Bermuda-maximum kiterjedését és erejét, mivel az igen gyorsan változik, és növeli az esélyét a szárazföldet is elérő hurrikánok kialakulásának. A National Hurricane Center az idei évre is igen aktív hurrikánszezont prognosztizál.