Fischer karnagy úr, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója ugyanis úgy látja, kötelessége a bizottság elnökét informálni a háttérben zajló eseményekről. „Azért jutottam erre az elhatározásra, mert tapasztalatom szerint az Emlékbizottságban semmiféle munka nem folyik Bartók zenéjével kapcsolatban, az egyetlen kitapintható tevékenység zenei érdekcsoportok állami pénzekhez juttatása” – írja.
Levelének vége felé pedig azt állítja a kiváló dirigens: „Véleményem szerint senki nem tekinthető Bartók egyedüli letéteményesének. A Hungaroton terve szerint Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok lemezre fogják venni Bartók összes zenekari művét. Ez önmagában szép, üdvözlendő terv”. Csakhogy – ebben rejtőzik a karnagy felháborodásának forrása – a 180 millió forintos állami támogatást a tervezett új Bartók CD-összkiadás kapta, amelyről a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Zenei Kollégiuma néhány napja döntött. Nem a döntés maga, hanem a hozzá kiadott indoklás szakította el valójában a cérnát: “A kollégium megállapította, hogy bár valóban sokfelé a világban születnek kiváló lemezfelvételek, azok sohasem helyettesíthetik, nem pótolhatják azt, hogy a magyar zene legjobbjai mit mondanak a XXI. század elején a bartóki életműről.”
Sokan játszanak, vettek lemezre a világban Bartókot, köztük Solti György, Schiff András, Pauk György, Ránki Dezső, Végh Sándor, vagy a Budapesti Fesztiválzenekar tagjai Fischer Iván vezényletével. A zeneigazgató joggal kérdi meg: nem vagyunk a “magyar zenei élet legjobbjai”?
Az igazi cselvetés a dologban az, hogy az NKA korábbi elnöke, Török András most annak a Summa Artium kiadónak a vezetője, amelyik az állami pénzt kapja, s elkészítheti a Bartók összkiadást. Török András most nyíltan vállalja: ő beszélte rá az NKA mai vezetését a kiadás támogatására, vagyis szerzett magának 180 milliót!
(A nyílt levél teljes terjedelmében a most megjelenő Élet és Irodalomban olvasható.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
