A dodó valójában nem is egy, hanem legalább három faj gyűjtőneve, a csoporthoz tartozó nagy testű, mintegy 75 centiméteres testhosszú röpképtelen galambfélék Mauritius, Réunion és Rodriguez szigetén éltek, az utolsó élő példányt 1681-ben látták. A nem túl okos, és az emberrel a végletekig bizalmas madarak kipusztulását feltehetően a félénkség teljes hiánya okozta: akkor láttak először embereket, amikor az első gyarmatosítók megérkeztek, és nem futottak el a partra szálló hajósok elől.
A dodó – annak ellenére, hogy a húsa a korabeli leírások szerint nem volt ízletes – a szigeteket felkereső utazók fontos élelmiszerforrásává vált. A holland kutatócsoport által most megtalált lelet segítségével az eddiginél pontosabban le lehet majd írni az állat mozgását és fizikai tulajdonságait, és ennek nyomán talán kiderülhet, hogy valóban képtelen volt-e elmenekülni a madár az emberek, illetve a velük érkező kutyák elől.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
