Élet-Stílus

Interjú a vörös Elvisekkel

admin
admin

2006. 05. 09. 07:01

A szubjektív értékelés alapján a Mediawave fesztivál legjobb zenekarának, a Red Elvisesnek a két oszlopos tagjával beszélgettünk a magyar progresszív rockzenéről, az orosz kapitalizmusról és a kaliforniai életformáról. Nézze meg videónkat!

Győrben a Mediawave fesztiválon igen nehéz megmozdítani az embereket. Még a legpörgősebb muzsikákra is gyakran csak bólogatással reagál a közönség. A Red Elvisies szibériai „rokenroll” zenekar azonban ezt nem hagyta annyiban, és a cirkuszsátorban lézengő pár emberből, egy ritmusra mozduló őrjöngő közönséget varázsolt. Az interjú helyszíne a Lloyd mozi előtere. Szerepel benne két orosz emigráns az Egyesült Államokból, Igor Juzov és Oleg Bernov, a kultúra rovat két, a koncert után ledöbbent tagja és hungaricumként egy üveg barackpálinka.

Egészségedre

Oleg: (Némi hangtani oktatás utan) Egeszségedre

Piramis, Omega, Skorpió

Egy napja vagytok itt, hogyan tetszik Magyarország? Voltatok már nálunk?

Oleg: Nagyon jó véleményünk van az országról, főleg miután megismerkedtünk a lányokkal, akik nagyon barátságosan fogadtak minket. Én már jártam egyébként Budapesten, amikor a Szovjetunióból akartam megpattanni, és az amerikai nagykövetségen menedéket kérni húsz évvel ezelőtt. Amikor ez nem sikerült, a B-terv az volt, hogy egy német csomagtartójában szököm át Ausztriába, de ebbe végül nem ment bele, így hazamentem és csak később mentem át az Államokba. (Mikor azonban tovább kérdeznénk, két inkább fiatal lánnyal merül el a beszélgetésben – érthető módon)

Igor: Magyarországról fiatalkorom meghatározó zenéi is eszembe jutottak, mint a Piramis, az Omega vagy a Skorpió.

Hihetetlen.

Igor: Hiába nevettek. Akkoriban nem lehetett nyugati rockzenéhez hozzájutni és a magyarok nagyon progressziv zenekarok voltak. Azóta nem hallottam magyar zenekarokról.

Kalózlemezen terjed a zenekar

A magyarok progresszív zenekarok voltak


Fantasztikus élmény volt, ahogy az alig lézengő emberekből egy igazi bulizós közönség alakult ki. Mindig ilyen biztos, hogy sikerül megmozdítani a népet?

Igor: Általában nehéz, de Amerikában például sokkal könnyebb bepörgetni a közönséget, mert ismerik a zenénket, és a második számra általában már táncolnak. Most már olyan régóta játszunk, hogy nem törünk össze, ha nincs átütő sikerünk. Ha nem sikerül, nem sikerül, de általában sikerül. Ez a mostani koncert elég jó volt, de több energiát szoktunk visszakapni. Általában 80 százalékuk ismeri a szövegeinket, itt legfeljebb öten voltak.

Miután letöltöttük a honlapototokról a számaitokat, mi voltunk közülük hárman.

Hát igen, akkor valahol még volt kettő, de ez is nagyon jó érzés volt.

Ritka az olyan zenekar, amelyik szinte az összes számát elérhetővé teszi az interneten. Nem aggódtok, hogy így nem veszik majd a lemezeiteket?

Igor: Nem különösebben félünk. Oroszországban úgyis rengeteg kalózlemez van. Én annak örülök, hogy tetszenek a számaink. A sikert jelzi az is, hogy a zenéink mind megjelentek kalózváltozatban. Hiába is aggódnék, Oroszországban úgyis kalózlemezeken terjedne leginkább a zenekar. Az igazat megvallva én is inkább kalózlemezeket veszek. Míg jogtiszta lemezből vehetsz tizet, addig a kalózváltozatból százat. Gyakran a dedikálni is másolt cédét hoznak.

“soha a büdös életben nem jövök vissza”

soha a büdös életbe nem jövök vissza


Az Egyesült Államokban lettetek sikeresek. Láttuk, hogy a turnétokon Oroszország is szerepel. Hogyan fogadják az együttest arrafelé? Híresek vagytok?

Igor: Most kezdenek minket megismerni, inkább nagyvárosokban. Eddig 5 nagyon jó koncertünk volt. A legutolsó Moszkvában a Vörös Téren. Képzeld el, régebben Lenin lökte ott a szöveget, a cárok pedig fejeket vágtak le. Mi meg ott azon a téren játszottuk a számainkat. Az egyik számunk a toplistára is felkerült, amelyiken azt, énekeltük, hogy Já Petrov iz Barnaula. Emiatt Barnaulban már szinte hősök vagyunk, így például ebben a nyugat-szibériai városban is lesz koncertünk. Pedig csak kényszerből írtam bele a számba ezt a sort, amikor nem tudtam a bibop a loolap-ra egy jó rímet találni. Csak meg ne tudják Barnaulban. Tehát egyre jobban megismernek Oroszországban, pedig igazából nem is akartunk menni. Amikor ugyanis 15-16 éve átléptem a határt, és elhagytam az országot, akkor azt mondtam, hogy soha a büdös életben nem jövök ide vissza.

Mi volt az ami miatt így megutáltad az országot, hogy végképp leléptél?

Igor: Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi nem tetszett, de ha most élnék Oroszországban, akkor már nem mennék el. Először csak egy hónapra mentem ki egy együttessel. Már akkor felajánlották, hogy maradjak ott, de a többiek nem akarták. Szavazás is volt, de a többség a visszatérésre voksolt, így visszamentünk. Miután hazatértem, újra utaztam, akkor Angliába a barátaimhoz. Itt az a meglepetés ért, hogy egész jól meg tudtam élni abból a pénzből, amit utcazenéléssel szereztem. Akkor úgy alakult, hogy három hét helyett három hónapig maradtam. Aztán amikor a rossz idő jött, újra hazatértem. Nem sokáig. Körülnéztem és akkor nagyon rossz volt a helyzet. A boltokban semmit nem lehetett kapni, depressziósok voltak az emberek. Elgondolkodtam: minek is jöttem én egyáltalán haza és ezúttal már Amerikába mentem.

A mostani Oroszország hogyan tetszik?

Igor: Tetszik, de azért érezni, hogy Putyin egyre inkább nyomást gyakorol. Ezzel együtt is jobban tetszik, mint a brezsnyevi korszak. A legjobban a peresztrtojka időszaka tetszett, mert akkor még nagy várakozás volt, és az emberek hittek a jövőben. Most Oroszország kereskedelmi ország lett. Sokkal inkább kapitalista, mint Amerika. Amerika pedig jelenleg a háborús helyzet nyomása miatt inkább a Szovjetónióra hasonlít. Nem mondhatom azt, hogy nem vágyakozom vissza Oroszországba, de anyagilag az együttes számára nem éri meg a turnézás. Amikor Európába jövünk, gyakorlatilag pénzt vesztünk. Ez nekünk leginkább olyan, minta vakációznánk.

“Schwarzenegger néha elbiciklizik mellettem”

A Red Elvises az Egyesült Államokban leginkább olyan lehet, mint valamiféle attrakció, mintha csodabogarak lennétek. Emellett azonban nem lehet elhanyagolni, hogy az együttes nagyon tökös rock&rollt tesz le az asztalra. A nemzetiségi show mellett észreveszik a zenét is?

Igor: Amerikában nagyon kevesen tudják, hogy léteznek más nemzetiségek is, és az Oroszországból jött rock&roll nem jelent pluszt, mert egyszerűen nem ismerik az oroszokat. Hosszú utat tettünk meg, míg idáig eljutottunk. Hat évig zenéltünk az utcán. Senki nem ismert el minket. Most azonban egyre jobbak vagyunk, veszik a lemezeinket, filmekbe hívnak, filmzenéket írunk, szerepeltünk híres sorozatokban, mint a Melrose Place-ben, portré készült rólunk a VH 1-ban. Egyszer találkoztunk Chubby Checkerrel is. Mi lettünk volna az előzenekara, de aztán elkéstünk, végül ő csinálta meg nekünk a hangulatot. Egy környéken lakom Arnold Schwarzeneggerrel, néha elbiciklizik mellettem, de van egy fényképünk Ronald Reagennnel is.

Azt már tudjuk, hogy a Piramis és az Omega hatással volt rátok. A honlapotokon kiderült, hogy Priscilla Presley, a Spice Girls és Fidel Castro beszédei inspirált az alkotásban. Koncerten játszotok Tom Waitstől és Chris Isaactől is számokat. Kik voltak hatással a zenétekre?

Igor: Priscilla, a Spice Girls és Fidel Castro természetesen csak vicc. Én általában nem szeretem a szupersztárokat a zenében. Inkább a közepesen híres együtteseket, előadókat kedvelem. Gitárosként egyik kedvencem Bian Setzer a Stray Catsből, nagyon kedvelem a The Ventures zenekart, Tracy Chapmant, Bob Schneider Déltexasból, de több orosz zenekar is szívesen hallgatok. Nagyon sokan vannak, akikre felnézek. A zene mellett nagyon sokat köszönhetek a Doors dobosának, John Densmore-nak, aki segített amikor Amerikába mentem. Adott egy csomó pénzt és még sörre is meghívott.

Egy kis pálinkát?


Igor: Ó, nem, már csak sört iszom. Na jó egy icipicit. Hát igen én már kaliforniai vagyok.

Cola lightot iszol és cézársalátát eszel?

Nem, sört és steaket. Los Angelesben egyébként minden náció konyhája megtalálható, rendszeresen eszem például gulyást. Lengyel kaját, kínait, néha lengyel-kínait. Érdekes, de Thaiföldön is szoktam gulyást enni. Alkoholt azonban egyre kevesebbet fogyasztok. Egy évben 250 napot lépünk fel. Ha én 250-szer innék egy évben, akkor alkoholistává válnék. Amikor zenélünk, akkor buli van, és persze meghívnak, de ezt nem lehet sokáig csinálni. Azok a rocksztárok, akik húsz éve zenélnek, egyáltalán nem dohányoznak és nem isznak. Egyszerűen nem lehet bírni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.