A Nature című szaklapban most megjelent tanulmány szerint, hatalmas folyók kötik össze a jégpáncél alatt meghúzódó vízzárványokat. Az eddigi feltételezések szerint több millió évvel ezelőtt, az Antarktisz jégpáncéljának kialakulásakor, olyan kis tavak keletkeztek a kontinensen, amelyek egymástól elszigetelve külön kis világot alkottak.
Éppen emiatt volt hatalmas felfedezés, amikor a hetvenes évek elején rájöttek a tavak létére: minden egyes kis tó különleges és egyedi információkkal szolgálhat a több millió évvel ezelőtti állapotok rekonstruálásához. Csakhogy a University College of London professzora, Duncan Wingham szerint immár bizonyosnak tekinthető, hogy a tavak egymással is kapcsolatban vannak.
Nem véletlen az időzítés
A Nature című szaklap legfrissebb számában megjelent tanulmány időzítése talán nem véletlen: orosz kutatók gőzerővel haladnak előre az Antarktisz legnagyobb jég alatti tava, a Vosztok tó felé. Céljuk az lenne, hogy a hatalmas jégpáncélt átfúrva elérjék a Vosztok tó vizét, hogy abból mintát véve megállapíthassák, mi is jellemezhette Földünket több mint 15 millió évvel ezelőtt. Az orosz kutatók tavaly januárban kaptak engedélyt a fúrások megkezdéséhez, és terveik szerint valamikor 2007-2008 fordulóján sikerülhet elérniük a Vosztok tó vizét.
Az Orosz Antarktisz Expedíció vezetője, Valerij Lukin szerint a projekt jelentősége abban rejlik, hogy először tudhatjuk meg, mi is húzódik több millió éve jégbe zárva, az atmoszférától teljesen elszigetelten. A BBC Online beszámolója szerint Lukin meg van győződve arról, semmiféle probléma nem merülhet fel a mélyfúrások során: az orosz kutató nyilatkozatából kiderül, hogy a legmodernebb technológia bevetése révén minimális a lehetősége annak, hogy a fúrás során elfertőzzék a Vosztok tavat, és ezzel olyan organizmusok kerüljenek a vízzárványba, amelyek hamis eredményre juttatnák a tudósokat.
Komoly a fertőzés veszélye
Egészen más véleményen van azonban a Nature című lapban megjelent tanulmány szerzője. Duncan Wingham szerint mostani kutatásuk eredményei alapján úgy tűnik, még nagyobb veszélyben forognak az Antarktisz szubglaciális tavai, mint eddig gondolták. Ugyanis amennyiben a kutatás során a nem megfelelő technikai felszerelés miatt elfertőznék a Vosztok tavat, úgy a hatalmas, jég alatti folyóknak köszönhetően – amelyek összekötik az Antarktisz legnagyobb tavát több kisebb tóval – tulajdonképpen az összes jég alatt található vízzárványt megfertőzhetik.
A Natural Environment Research Council illetve a Bristol-i Egyetem közös kutatása során szatelitfelvételek és rádióhullámok segítségével állapították meg a folyók meglétét: egyes becslések szerint van olyan jég alatti folyó is, amelynek nagysága a Temzéével vetekszik. Akárcsak a hetvenes évek elején, amikor a tavak létét felfedezték, most is a repülésirányításból és a tengeralattjárók navigálásánál is ismert technológia segítségével jutottak arra a következtetésre, hogy a tavak tulajdonképpen egy egységes vízgyűjtőrendszert alkotnak, amelyek között különböző hatásokra áramlik a víz.
Miért nem fagyott meg a víz?
Az Antarktisz jégtakarója alatti tavak azért is érdekesek lehetnek, mert ha sikerülne többet megtudni róluk, akkor a Jupiter holdján, az Európán található igen hasonló, jégbe zárt víz létéről is megtudhatnánk valamit. A Brit Antarktisz Kutatócsoport vezetője, Cynan Ellis-Evans ugyanakkor óvatosságra int, és a többi nyugati kutatószervezet nevében arra kéri az orosz tudósokat, hogy addig ne fúrjanak le a Vosztok tó vizéig, amíg fejlettebb technológia nem biztosítja a fertőzés kizárását.
Hogy az orosz kutatók miként reagálnak a felszólításra, azt egyelőre nem lehet tudni, bár könnyen lehet, hogy a kísértésnek nehezen tudnak majd ellenállni. A Vosztok tó már önmagában is lenyűgöző méretei mellett (közel 40 kilométer széles, 250 kilométer hosszú, helyenként pedig 500 méter mélységet is eléri), az is növeli az orosz kutatók kíváncsiságát, hogy vajon az eddigi feltételezések igaznak bizonyulnak-e?
A jégtakaró alatt meghúzódó tavak létére ugyanis három indokot szoktak felhozni: egyrészt a hatalmas jégtakaró kifejtette nyomásnak köszönhetően a víz fagypontja lecsökkent nulla Celsius fokról mínusz egy Celsius fokra. Másrészt a jégtömeg önmagában is úgy viselkedik, mint egy hatalmas takaró, amely megvédi a több kilométernyi mélységben meghúzódó vizet az Antarktisz néha –50 C fokot elérő hidegétől. Harmadrészt olyan feltételezés is létezik, miszerint a Föld belső magmájának hője is elősegíti a folyamatot, ugyanis a jégtakaró elzárja a hő útját, és ezzel magakadályozza, hogy megfagyjon a víz.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
